Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

482 A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. érdekelve, hisz az orosz államadósság tekintélyes része Frianciaországban volt elhelyezve, úgyhogy minden egyéb pénzügyi bajtól eltekintve, melyben különösen az államháztartása van, a helyzet az, hogy Franciaország ma nem igen tud tőkéket más államban elhelyezni, és kormánya nem is engedi ezt meg. A többi államok közül Svájc, ahol nagy az ipari pangás, szintén nincsen abban a helyzetben, hogy nagyobb tőkével álljon a külföld rendelkezésére, már tavaly a svájci jegyintézet cirkulárét is bocsátott ki, melyben figyelmeztette az összes intézeteket, hogy tőkéket ne helyezzenek el a külföldön. Belgiumban szintén nagy volt az orosz érdekeltség, azonban eltérően Franciaországtól, ahol állami kölcsönben való érdekeltség volt, ott az ipari érdekeltség volt igen nagy, ami, mint a hágai konferencia jelentéseiből látjuk, ott különösen nagy gondot okoz, Belgium tehát szintén nincsen abban a helyzetben, hogy tőkét nagyobb összegben helyezhessen el a külföldön. Itt van még Hollandia, amely azelőtt tőkeelhelyezés szempontjából tekintetbe jött. Hollandia, melynek egész gazdasági élete az átmeneti kereskedelemre van felépitve, a mostam valutáris viszonyok következtében igen nehéz helyzetben van, kikötői és áruraktárainak nagy része üresen áll épen azért, mert a mai valutáris szituációban az áru nem birja el azt, hogy Hollandián át vegye az útját és az átmeneti kereskedelem gyengébb valutájú Németországot keresi fel. Ennek következtében Hollandia sincs abban a helyzetben, hogy nagyobb mértékben tőkét bocsásson rendelkezésére a külföldnek. Mindezt azért voltam bátor elmondani, hogy kimutassam azt, hogy az európai államokban milyen kevés lehetőségünk van arra, hogy az ipari termelés céljaira külföldi tőkéket tudjunk kapni. Ami már most az Egyesült-Államokat illeti, ahol nagy tőkék vannak, azt látjuk, hogy az Egyesült-Államok az általános tartózkodás álláspontjára helyezkednek, nem Magyarországgal szemben hanem általában Európával szemben. Az Egyesült-Államok még mindig nincsenek tisztában vele, hogy Európa segítségére jöjjenek-e vagy sem, és ha ugy alakulna ki a felfogásuk, — amint hiszem — hogy Európa segitségére jönnek, még akkor is nagy kérdés, nem fog-e ez együttes akció keretében megtörténni, amely együttes akcióval a különböző európai államok gazdasági helyzetén egyszerre és egy időben kivannak majd segiteni Mindezek szerint nagyon kérdéses, fogunk-e tudni a külföldről tőkét szerezni a magyar ipar fejlesztésének céljaira. Meg kell itt említenem, hogy ha nálunk sikerülni fog egy bizonyos gazdasági és pénzügyi programmot kidolgozni, akkor az egész gazdasági helyzet rekonstrukciójával kapcsolatosan talán könnyebb lesz a magyar állam részére hitelt szerezni, mint a külföldi tőkét egyes iparágakban érdekeltetni- (Ugy van! hal felől) Remélem is, hogy ez sikerülni fog. Ahhoz, hogy mi a tőkét — ugy a belföldi, mint a külföldi tőkét — a termelés fokozásának szolgálatába állítsuk, tisztában kell lennünk azzal, hogyan akarjuk a termelést fokozni. Azok az eszközök, melyek a múltban kitűnően beváltak, melyeknek a magyar ipar jórésze létét köszöni, ma alig állnak rendelkezésre, mert hiszen ezek az eszközök az államnak helyesen felfogott áldozatkészségével voltak kapcsolatosak. Már pedig ma, mikor államháztartásunk kedvezőtlen helyzetben van, nagyon nehéz az államnak iparpártolási akciót a saját eszközeivel inaugurálni, hiszen ilyen eszközei nincsenek. Én tehát azt hiszem, hogy most, mikor arról van szó, hogy egyrészt a már meglévő vállalatok üzeme növeltessék, másrészt pedig, oly iparok létesifessenek, melyek eddigelé az országban nem voltak meg, arra kell törekednünk, hogy minden egyes esetet egyedileg bíráljunk el ós egyedileg döntsük el azt, hogy mely esetben mi az, amiben az állam segiteni tud. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy ebből a szempontból igen hathatós eszköz — és ez az állam kezében van — a vámvédelem. A vámvédelmet azonban sohasem szabad ugy felfognunk, mint az egyedül üdvözítő eszközt az ipari termelés fokozására, (Ugy van ! Ugy van !) mert hiszen a vámvédelem nagyon sokszor ellenkező hatást is idézhet elő. Ilyenformán ezt a kérdést a legnagyobb óvatossággal kell kezelni, különösen most, amikor a valutáris eltolódások következtében jóformán hónapról-hónapra változik a szituáció, és valami, ami egy hónap előtt még vámvédelem lehetett, az a különböző valuták mai állása mellett már talán nem vámvédelem többé, amikor esetleg épen annak az országnak valutája, mellyel szemben védekezni akarunk, egészen más helyzetbe kerülhet holnap, mint amilyen helyzetben ma van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen tehát, hogy a vámvédelem egyik leghathatósabb eszköz a kezünkben, de nagyon kell vigyáznunk ennek igénybevételével, nehogy mesterséges iparnövelést csináljunk, mert ha mesterségesen növelünk ipart, akkor ez egészségtelen állapotokhoz vezet, (Ugy van! jobb felöl.) Sándor Pál : Trösztöket ne csináljanak ! Walkó Lajos kereskedelemügyi minister: Vannak még további lehetőségek az állam kezében. Ilyen az ipar létesítésénél mindig fontos elhelyezkedés kérdése. Itt talán tud az állam egyes esetekben segiteni, hiszen még vannak egyes ingatlanok, melyek annak idején a es. kir. közös katonai javakhoz tartoztak, egyes esetekben igen lényeges segítségeket tudunk nyújtani ezen a téren; vannak azután esetek, amelyekben talán vasúti tarifával vagy egyéb módon segíthetünk. Ezek azonban igen kényes kérdések és nézetem szerint nem lehet felállítanunk egy általános sémát és törvény keretében megállapítani a segítés módját. Szerintem csakis egyedi-