Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

480 A nemzetgyűlés 19. ülése 1922 az ország gazdasági helyzetéről s egyes gazdasági kérdésekről, én ezen kérdések közül nyilatkozzam azokról, amelyeket megítélésemben legfontosabbnak tartok mindazok közül, amelyek ezidőszerint aktuálisak. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek a kérdések, amelyekről nyilatkozni kivánnék, a következők : Az egyik a gazdasági kapcsolat kérdése a külfölddel, a második a termelés fokozásának kérdése, és a harmadik a kereskedelmi forgalom szabadságának helyreállítása. Azt hiszem, hogy ez a három kérdés az, amelybe belekapcsolódnak azután mindazok a kérdések, amelyek különös fontossággal birnak, s azért helyesnek vélem a mai alkalmat arra használni fel, hogy erről a három kérdésről beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Ami mindenekelőtt a külfölddel való gazdasági kapcsolat kérdését illeti, bennünket elsősorban az a terület érdekel, amely régente a közös vámterületet alkotta, és még az a terület, amely kapcsolatos vagy szomszédos ezzel a volt közös vámterülettel. Az a terület, amely a közös vámterületet alkotta, azért bir reánknézve a legnagyobb fontossággal, mert ott alakultak ki a hosszú évek folyama» bizonyos olyan összeköttetések, amelyeket rövid idő alatt megszüntetni nem lehet s amelyek kétségtelenül jövőben is nagy hasznára fognak válni ezeknek az egyes gazdasági területeknek. Én azt hiszem, hogy amikor mi erről a volt közös vámterületről és arról beszélünk, hogyan lehet a kapcsolatot ezen volt közös vámterület egyes részei között megteremteni, akkor bátran mondhatjuk azt, hogy itt nem arról van szó, hogy mi olyan megállapodásokra törekedünk, amelyek kizárólag Magyarországnak nyújtanak előnyöket és amelyeket épen ezért igen nehéz elérni, hanem itt arról van szó, hogy olyan területek lépjenek egymással gazdasági kapcsolatba, amelyeknek mindegyikére előnyt jelent ezen gazdasági kapcsolat létesítése, s épen ezért, mert ez előnyt jelent a területek mindegikére nézve, van meg a lehetősége annak, hogy itt bizonyos megállapodás létrejöjjön. Igen fontos momentum e tekintetben az is, hogy itt nagyrészt olyan területről van szó, melyeknek valutája többé-kevésbé leromlott. Sokkal könnyebb kölcsönös gazdasági kapcsolatot csinálni olyan területek között, amelyeknek valutája gyenge, mint erős és gyenge valutájuak között, mert az erős és gyenge valutájú területeknél a helyzet természetszerűleg az, hogy a gyenge valutájú terület tud az erős valutájúnak szállítani, fordítva azonban sokkal nehezebb. Épen azért, mert itt ilyen területekről van szó, amelyek nagyrészben gyenge valutájuak, gondolom, hogy könnyebb a kapcsolat létesítése. Ami magát a kapcsolatot illeti, azt hiszem, hogy nekünk nem arra kell törekednünk, hogy mi itt lehetőleg hamar kereskedelmi szerződésekhez jussunk. A lényeget nem abban látom, hogy itt állandó kereskedelmi szerződések legyenek, hanem a lényeget abban látom, hogy ezekkel a területekkel, ezekkel az államokkal minél hamarabb jöjjenek i évi julhis hó 12-én, szerdán. létre bizonyos gazdasági természetű megállapodások. Ha azok a megállapodások egyelőre csak egyes kérdésekre vonatkoznak is, ha csak árucserére vagy bizonyos kontingensekre vonatkoznak is, ez már azt hiszem, mindenképen olyan előnyt jelent ugy Magyarországra, mint az illető területekre, hogy ebből kifolyólag ki kell alakulnia egy erősebb gazdasági kapcsolatnak. Kétségtelennek tartom, hogy mihelyt ezekkel a területekkel ilyen megállapodások létrejönnek, jobban ki fog alakulni a helyzet a tekintetben is, hogy tulajdonképen hogyan csináljunk kereskedelmi szerződéseket. Nyilvánvaló, hogy akkor ennek kapcsán a forgalomra, a közlekedésre már bizonyos könnyitések állanak elő, és kétségtelennek tartom azt is, — s ez különösen fontos — hogy mihelyt valamelyes gazdasági megállapodások jönnek létre, lehető lesz a függő pénzügyi kérdéseket is rendeznünk. Mert hiszen ezek a függő pénzügyi kérdések nagyrészt magántartozások, amelyek régebbi üzleti vagy gazdasági összeköttetésekből erednek, s mihelyt bizonyos mértékig felvétetik a gazdasági forgalom, egészen természetes, hogy azok, akik régebben bizonyos összeköttetésekben állottak, igyekeznek az első alkalommal, amikor egy uj üzletet kötnek, lebonyolítani azt is, ami közöttük függőben volt, aminek eredményeként sokkal könnyebbé válik az illető országok között való függő pénzügyi kérdések rendezése is. Én határozottan remélem, hogy aránylag rövid időn belül meglesz a lehetősége annak, hogy valamelyes ilyen megállapodások létesüljenek, ugy amint az a legutóbbi időben épen Ausztriával már meg is történt, és azt hiszem, hogy ha megtettük ezt az első lépést, a további lépések már könnyebben fognak menni. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a második kérdésre, amelyet emliteni szerencsém volt, t. i. a termelés fokozásának kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) A helyzet ezidőszerint az, hogy mi még nem értük el ezen a.területen, amely most Magyarországot alkotja, a gazdasági termelésnek azt a fokát, amely ugyanezen a területen a békeidőkben megvolt. A számitások szerint körülbelül a fele az, amire eddig jutottunk, s ez mutatja, hogy milyen nagy tér áll rendelkezésre a meglévő iparban is a termelés fokozására. Ettől különállóan igen érdekes számításaink vannak, amelyek mutatják a mai Magyarország e tekintetben való helyzetét. A régi Fellner-féle számitások nyomán, amelyek a nemzeti jövedelem becslésére vonatkoztak, az utóbbi időben Fellner Eri gyes Szabóky Alajossal együttesen számításokat eszközölt, amelyekből az állapitható meg, hogy a mai Magyarország nemzeti jövedelme a háború előtti időben körülbelül három milliárd aranykorona volt ; ennyi esett a mostani területre és ebből a három milliárdból 800 millió, tehát körülbelül negyedrész jutott az iparból származó jövedelemre. Ezzel szemben, kiszámítva a mostani koronában a szituációt és a mostani, azaz 1921. évi állapotra vetitve a képet, a helyzet az, hogy a mai Magyarország 155 milliárd koronára tehető