Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

A nemzetgyűlés 19. ütése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 479 viselő képességgel biró rétegeit, (Ugy van! jobb­felől és a középen.) Én tehát a legnagyobb mérték­ben azon az állásponton vagyok, bogy módot kell találni arra, bogy a közszükségleti, az elsőrendű életszükségleti cikkeket e nebéz, súlyos és nem szerencsés adónem alól minden körülmények kö­zött és minél előbb kivonjuk. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Én erre nagyon kérem a mélyen tisztelt pénzügyminister urat, mert ne méltóz­tassék elfelejteni, bogy az egyenlőtlenül szántó adóeke ismét és újra forradalmi talajt fog felszínre vetni. (Ugy van 1 jobbfelől és a középen.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Meg kell emli­tenem az indemnitási javaslat egyik pontját, amely bizonyos aggodalommal tölt el. Ez a pont a totalizatőr-adóról szól és annak egy jelentékeny részét el akarja vonni azon rendeltetésétől, amelyre igen belyesen rendelték, t. i. bogy a testnevelést szolgálja. Én ismerem és méltányolom azokat az okokat, amelyek a kormányt e paragrafus fel­vételére késztették, de le kell szögeznem, bogy ez csak átmeneti állapot lebet, amely mellett a kor­mánynak is meg kell találnia az alkalmat arra, hogy a testnevelést minden erővel támogassa, mert ez fontosabb mindenféle lóversenynél és százszoro­san fontosabb a totalizatőrnél, amely úgyis erkölcs­telen bevételi forrás. (Ugy van I jobbfelől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én azon az állásponton vagyok, hogy ebben a szerencsétlen csonka országban minél kevesebb pártpolitikát kell és szabad folytatni. (Helyeslés.) S minthogy azon az állásponton is vagyok, hogy nem szeret­ném a régi magyar alkotmány kereteit érinteni, bántani és szükség nélkül megbontani (Helyeslés.) s azon az állásponton is vagyok, hogy alkotmány­jogi kérdésekkel minél kevesebbet foglalkozzunk csonka Magyarországon, (Helyeslés.) ezért nekem könnyű a helyzetem, amikor a közvetlenül mellet­tünk elhelyezkedő keresztény ellenzéknek arra a megjegyzésére, amely bizonyos feltételek mellett békejobbot nyújt nem azért, hogy meg nem tör­téntté tegye a történteket, hanem békejobbot nyújt azért, hogy a békés niunkát a harc kiélezése nélkül folytathassuk, mikor erre válaszolok és nekem csak az lehet a válaszom, hogy, ha ők sem jönnek nehéz közjogi kérdésekkel és deklarációkkal, amelyekre nézve engedje meg gróf Apponyi Albert igen tisztelt és végtelenül nagyrabecsült képviselő­társam, hogy megjegyezzem, hogy ő azokkal sze­rény nézetem szerint talán épen annak a gondolat­nak árt többet, amely gondolatnak szolgálni akart ezzel a deklarációval, ha —mondom —ilyen dekla­rációkkal nem jönnek, ha közjogi kérdéseket nem érintenek, ha valamennyien azon a gondolaton vagyunk, hogy a magyar alkotmánynak réseit nem feszegetjük még tovább : akkor azt hiszem, hogy megtalálhatjuk azt a lelkiállapotot, azt az atmoszférát, amely mellett elkerülhetjük az éles harcmodort, amely egymással szemben fegyveres ellenségekké nem. tesz. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Okot ad nekem erre az is, mert jól tudom, hogy valamennyien egyaránt ugyanazon reményekkel voltunk eltelve akkor, amikor a szerencsétlen sorsra jutott boldogult emlékezetű királyunk koronázásán résztvettünk, csakúgy, mint ahogy egyaránt és pártatlanul meg­volt a gyász is a nemzet szivében akker, amiker őt szerencsétlen sorsa az élők sorából kiszólította. Ha félretesszük a pártpolitikát és nem állítunk fel közjogi kérdéseket szükség nélkül, akkor meg kell hogy értsük egymást. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát azt tartom., hogy a kormány és a mi pártunk se foglalkozzék olyan közjogi kérdésekkel, amelyekkel való foglalkozásra elkerülhetetlenül szükség nincs. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Én nagyon jól tudom — mert ismerem ezt a régi szabályt, hiszen ez a parla­mentarizmusnak a lényege —, hogy az ellenzéknek joga van a kritikához, tisztelem ezt a szabályt, csak azt kérem a t. ellenzéktől és minden egyes tag­jától, — abból a tételből indulván ki, hogy a rend, a béke és a nyugalom helyreállitása attól függ, hogy mindnyájan őszintén kívánjuk — hogy a kri­tika jogának gyakorlása közben ne lépjen túl azon a határon, amelyet az őszinteség enged, ellenben ugyanazt kívánom a többség és a kormány részéről is, hogy teljes őszinteséggel működjék közre azon tények megszüntetése tekintetében, amelyekről magam megállapítottam, hogy alkalmasak az izga­tás céljaira. (Helyeslés balfelől.) Egy közbeszólásra akarok még válaszolni. A közbeszólás az volt, amely a keresztény kurzus elmúlására célzott. Én semmiféle kurzust nem siratok, de leszögezem azt, hogy nem siratom azért, mert nem a kurzusoktól várom ennek az ország­nak a felvirradását, hanem igenis várom a tiszta, teljesen tiszta keresztény erkölcsöktől, (Helyeslés.) attól a nemzeti gondolattól, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) amely a magyar nemzetet öncélúnak tekinti, amely a hazáért ön­zetlenül mindent meg tud cselekedni. Minthogy az a meggyőződésem, hogy ezek az irányelvek vezetik a mi kormányunkat, azért bizalommal viseltetem iránta és az indemnitást elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Valkó Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Zsitvay Tibor t. képviselő ur szóvá tette, az állami üzemek alkalmazottai közül kiragadva, a mozdonyvezetők ügyét. Méltóztassa­nak megengedni, hogy felhasználjam ezt az alkal­mat annak kijelentésére, hogy teljes tudatában vagyok azon munka fontosságának, amelyet álta­lában az állami üzemek alkalmazottai és munkásai, és így azok is, akiket ő emiitett meg beszédében, végeznek s épen azért, mert teljes tudatában vagyok ezen munka fontosságának, azzal a komoly­sággal fogom kezelni ezt a kérdést, amely azt meg is illeti. (Helyeslés.) Méltóztassanak már most megengedni, hogy tekintettel arra, hogy az indemnitási vita folya­mán a dolog természeténél fogva sűrűn esett szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom