Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

A nemzetgyűlés 19. ütése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 479 viselő képességgel biró rétegeit, (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Én tehát a legnagyobb mértékben azon az állásponton vagyok, bogy módot kell találni arra, bogy a közszükségleti, az elsőrendű életszükségleti cikkeket e nebéz, súlyos és nem szerencsés adónem alól minden körülmények között és minél előbb kivonjuk. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Én erre nagyon kérem a mélyen tisztelt pénzügyminister urat, mert ne méltóztassék elfelejteni, bogy az egyenlőtlenül szántó adóeke ismét és újra forradalmi talajt fog felszínre vetni. (Ugy van 1 jobbfelől és a középen.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Meg kell emlitenem az indemnitási javaslat egyik pontját, amely bizonyos aggodalommal tölt el. Ez a pont a totalizatőr-adóról szól és annak egy jelentékeny részét el akarja vonni azon rendeltetésétől, amelyre igen belyesen rendelték, t. i. bogy a testnevelést szolgálja. Én ismerem és méltányolom azokat az okokat, amelyek a kormányt e paragrafus felvételére késztették, de le kell szögeznem, bogy ez csak átmeneti állapot lebet, amely mellett a kormánynak is meg kell találnia az alkalmat arra, hogy a testnevelést minden erővel támogassa, mert ez fontosabb mindenféle lóversenynél és százszorosan fontosabb a totalizatőrnél, amely úgyis erkölcstelen bevételi forrás. (Ugy van I jobbfelől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én azon az állásponton vagyok, hogy ebben a szerencsétlen csonka országban minél kevesebb pártpolitikát kell és szabad folytatni. (Helyeslés.) S minthogy azon az állásponton is vagyok, hogy nem szeretném a régi magyar alkotmány kereteit érinteni, bántani és szükség nélkül megbontani (Helyeslés.) s azon az állásponton is vagyok, hogy alkotmányjogi kérdésekkel minél kevesebbet foglalkozzunk csonka Magyarországon, (Helyeslés.) ezért nekem könnyű a helyzetem, amikor a közvetlenül mellettünk elhelyezkedő keresztény ellenzéknek arra a megjegyzésére, amely bizonyos feltételek mellett békejobbot nyújt nem azért, hogy meg nem történtté tegye a történteket, hanem békejobbot nyújt azért, hogy a békés niunkát a harc kiélezése nélkül folytathassuk, mikor erre válaszolok és nekem csak az lehet a válaszom, hogy, ha ők sem jönnek nehéz közjogi kérdésekkel és deklarációkkal, amelyekre nézve engedje meg gróf Apponyi Albert igen tisztelt és végtelenül nagyrabecsült képviselőtársam, hogy megjegyezzem, hogy ő azokkal szerény nézetem szerint talán épen annak a gondolatnak árt többet, amely gondolatnak szolgálni akart ezzel a deklarációval, ha —mondom —ilyen deklarációkkal nem jönnek, ha közjogi kérdéseket nem érintenek, ha valamennyien azon a gondolaton vagyunk, hogy a magyar alkotmánynak réseit nem feszegetjük még tovább : akkor azt hiszem, hogy megtalálhatjuk azt a lelkiállapotot, azt az atmoszférát, amely mellett elkerülhetjük az éles harcmodort, amely egymással szemben fegyveres ellenségekké nem. tesz. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Okot ad nekem erre az is, mert jól tudom, hogy valamennyien egyaránt ugyanazon reményekkel voltunk eltelve akkor, amikor a szerencsétlen sorsra jutott boldogult emlékezetű királyunk koronázásán résztvettünk, csakúgy, mint ahogy egyaránt és pártatlanul megvolt a gyász is a nemzet szivében akker, amiker őt szerencsétlen sorsa az élők sorából kiszólította. Ha félretesszük a pártpolitikát és nem állítunk fel közjogi kérdéseket szükség nélkül, akkor meg kell hogy értsük egymást. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát azt tartom., hogy a kormány és a mi pártunk se foglalkozzék olyan közjogi kérdésekkel, amelyekkel való foglalkozásra elkerülhetetlenül szükség nincs. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Én nagyon jól tudom — mert ismerem ezt a régi szabályt, hiszen ez a parlamentarizmusnak a lényege —, hogy az ellenzéknek joga van a kritikához, tisztelem ezt a szabályt, csak azt kérem a t. ellenzéktől és minden egyes tagjától, — abból a tételből indulván ki, hogy a rend, a béke és a nyugalom helyreállitása attól függ, hogy mindnyájan őszintén kívánjuk — hogy a kritika jogának gyakorlása közben ne lépjen túl azon a határon, amelyet az őszinteség enged, ellenben ugyanazt kívánom a többség és a kormány részéről is, hogy teljes őszinteséggel működjék közre azon tények megszüntetése tekintetében, amelyekről magam megállapítottam, hogy alkalmasak az izgatás céljaira. (Helyeslés balfelől.) Egy közbeszólásra akarok még válaszolni. A közbeszólás az volt, amely a keresztény kurzus elmúlására célzott. Én semmiféle kurzust nem siratok, de leszögezem azt, hogy nem siratom azért, mert nem a kurzusoktól várom ennek az országnak a felvirradását, hanem igenis várom a tiszta, teljesen tiszta keresztény erkölcsöktől, (Helyeslés.) attól a nemzeti gondolattól, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) amely a magyar nemzetet öncélúnak tekinti, amely a hazáért önzetlenül mindent meg tud cselekedni. Minthogy az a meggyőződésem, hogy ezek az irányelvek vezetik a mi kormányunkat, azért bizalommal viseltetem iránta és az indemnitást elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Valkó Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Zsitvay Tibor t. képviselő ur szóvá tette, az állami üzemek alkalmazottai közül kiragadva, a mozdonyvezetők ügyét. Méltóztassanak megengedni, hogy felhasználjam ezt az alkalmat annak kijelentésére, hogy teljes tudatában vagyok azon munka fontosságának, amelyet általában az állami üzemek alkalmazottai és munkásai, és így azok is, akiket ő emiitett meg beszédében, végeznek s épen azért, mert teljes tudatában vagyok ezen munka fontosságának, azzal a komolysággal fogom kezelni ezt a kérdést, amely azt meg is illeti. (Helyeslés.) Méltóztassanak már most megengedni, hogy tekintettel arra, hogy az indemnitási vita folyamán a dolog természeténél fogva sűrűn esett szó