Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. Elnök: Csendet kérek! B. Bottlik István : Szabad talán uj ideát ,is beledobnom a vitába. (Halljuk! Halljuk!) En a járási közlegelők megalkotására hivom fel a t. földmivelésügyi minister urnák figyelmét, mert személyes tapasztalataim is vannak a tekintetben, bogy a községek a legtöbb esetben nem képesek a legelőterületeket a saját határaikban megszerezni, mert hiszen a szántóföldeknek legelővé való átalakítása rendkívül drága és hosszú időt igényel, az egyes községek pedig nem képesek külön legelőket fentartani. Épen ezért célravezetőnek tartom a járási legelők létesítését, melyeken a községeknek u. n rideg marhája, növendékmarhája volna elhelyezve és ezáltal tehermentesítve volnának a községi közlegelők s egyben ugy az állattenyésztés, mint a tejtermelés érdekeit is előmozdítanánk. Varsányi Gábor: Ott vannak a kezes ménesek ! B. Bottlik István : A községek határában levő legelők a fejősteheneknek volnának fentartandók. A kormányzat a termelés előfeltételeinek biztosítása mellett nagyban segítheti a gazdát a beszerzéseknél és értékesítéseknél is. Egy kiviteli engedélynek céltalan késleltetése, vagy egy behozatali engedélynek ok nélkül való megnehezítése jelentékeny károkat okoz a termelőnek és termelésnek egyaránt. Egyáltalán minden vállalkozásnak elősegítése, nem pedig megakadályozása lehet csak a kormányzat törekvése. Ez oly természetesnek látszik, hogy bárki azt hihetné, hogy felesleges ezt külön felemlíteni. Meg is vagyok győződve róla, hogy a t. kormány e tekintetben teljesen egy véleményen van velem. Hogy felszólalásom alatt mégis már másodszor hangsúlyozom ezt, annak oka az, hogy személyes tapasztalataim is vannak a tekintetben, hogy a kormány közegei a bürokratizmus páncéljával felvértezve, a vállalkozásokat nemcsak hogy elő nem segítik, de megakadályozzák, vagy legalább is megnehezítik, holott minél több vállalkozás, a gazdasági szabadság, az egyenlő elbánás, a minél több jóakarat a gazdasági élet minden tényezője iránt, vihet csak lüktető erőt a gazdasági életbe. Különösen hangsúlyoznom kell az egyenlő elbánást, mert ennek hiánya nagymértékben keréktörő je minden vállalkozásnak. Nálunk divatba jött az u. n. faj védelmi szempont. (Halljuk! Halljuk! halfélol.) T. Nemzetgyűlés! En szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy magyar fajomat minden erényeivel és hibáival együtt nálamnál jobban senki sem szereti. (Mozgás.) Haller József: A hibáival együtt? B. Bottlik István : Én is jobban szeretem az erényeket! Haller József: A hibákat egyáltalán nem szeretem. évi július hó 11-én, kedden. 459 Varsányi Gábor: Velejár a hússal a csont is. (Zaj.) Elnök : Varsányi t. képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. B. Bottlik István: De gondolja meg mindenki, hogy lehet-e ebben a léttel keservesen küzdő országban napról-napra pusztítani a meglevőt is, lehet-e évtizedek munkájával kifejlesztett üzleti berendezéseket mesterségesen visszafejleszteni csak azért, hogy a faj védelem jelszavával ujakat teremtsünk oly állami támogatással, a mai nehéz viszonyok között, mely állami támogatások végeredményben magát az államot gyengítik. Teremtsünk meg egy keresztény Magyarországot! Ez ellen ebben az országban senkinek sem lehet jogos kifogása. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) De ennek a keresztény Magyarországnak alapja a keresztény erkölcs és a krisztusi szeretet legyen, (Igaz! Ugy van! halfélol.) mert türelmetlenkedésre, gyűlölködésre jövőt alapítani nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Ennek a jövőnek alapja csak a megélhetés biztosítása és az engesztelődés lehet. (Ugy van! balfelöl.) Én sohasem viselném a politikai felelősséget azért, hogy bármely államvagyont másként, mint az egyenlő elbánás elve alapján, a nyilvánosság legteljesebb ellenőrzésével nyilvános árverésen értékesítsünk, vagy beszerezzünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Remélem, hogy az igen t. kormány le fogja törni ezt a rendkivül káros irányzatot, amelynek pusztítását a forradalom számlájára kell, hogy írjuk. Dénes István : De sokkal kényelmesebb ! B. Bottlik István : Végre a forradalom kilengéseinek meg kell szünniök és helyükbe a teljes konszolidáció kell hogy lépjen. Tagadhatatlan, hogy a konszolidációnak nagy akadálya az a rendkivül erős ellentét is, amely a pártok és egyesek között fennáll, amely, ha a helyzet súlya alatt látszólag enyhül is, amint látjuk, adandó alkalommal mégis ki-kirobban. — Sajnos, rendkivül súlyos események következtek be, amelyek ezeket az ellentéteket felidézték. De még ezeknél is súlyosabbak azok az események, amelyek valamennyiünket, mint egy közös hazának fiait egymáshoz fűznek. Én ugy érzem, hogy a mai rendkivül súlyos helyzetben itt egy nagy, mindent átfogó közös érzésnek kellene jelen lennie: a közös balsors, a közös fájdalom, a közös remények, a közös célok érzésének, (Ugy van ! jobbfelöl.) amely törekvések a nemzet nagy katasztrófájából származnak és a nemzet feltámasztására irányulnak. Bármilyen szigorúan Ítéljük is meg ellenfeleink eljárását, azt az egyet senki sem állítja, hogy magyar politikusokat elhatározásukban — bármennyire helytelen legyen is az — más vezéreljen, mint a tiszta hazaszeretet. Mi nem folytathatunk örökös pert, azért, mert távolabbi célok — sajnos — elválasztanak bennünket. Itt százezrek és milliók éheznek, itt gyors segítségre és nem egymásnak marcango58*
