Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

40 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. kérdezem, én vagyok-e podzsupán és cselekedtem-e hazafiasán, aki egyhónapi fogságot szenvedtem, vagy pedig azok, akik páholyból nézték az eseményeket és az ón szenvedésemet és gyáván megbújtak ? (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) Drozdy Győző: De rágalmazni és gyanúsítani mernek! Nagy Ernő: Én eredeti okiratokkal bizonyítom, hogyan cselekedtem és ezek után azt kérdem, én vagyok-e magyar ember, én cselekedtem-e hazafiasán vagy pedig azok az urak, akik a háború egész ideje alatt otthon voltak, mint báró Kass Albert képviselő ur, aki annak idején még igen rossz viszonyban volt G-ulácsy alispánnal, velem pedig tűrhető viszonyban állott, s akiről Gulácsy alispán mondotta nekem, — én csak az ő szavait idézem — hogy báró Kaas urat rajtacsípte holmi terményszállitásokon... B. Kaas Albert: Ez nem áll, rágalom! Erről akták is vannak. Nagy Ernő: Bocsánat, én nem állítom... B. Kaas Albert: Akkor ne beszéljen ! Nagy Ernő : ... ezt Gulácsy mondotta, eljárás is volt ön ellen ós bizonyára emlékszik, találkoztunk Beregszászon. B. Kaas Albert: Tévedés! Rágalmaz! Nagy Ernő : . . . tessék csak nyugodtan lenni, ön egyszer hozzám jött Beregszászon és a legnagyobb elkeseredéssel beszélt Gulácsy ellen, mondván, hogy önt tönkre akarja tenni, becsületéből ki akarja forgatni, tessék csak visszaemlékezni . . . B. Kaas Albert: Megemlítettem beszédemben. Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni, amelyek a párbeszédeket tiltják. Most Nagy Ernő képviselő urat illeti a szó, ne méltóztassék őt ebben megakadályozni. (Helyeslés.) Nagy Ernő : Mehetünk tovább. Amikor én cseh fogságban egy hónapot eltöltöttem, a következő beadványt intéztem (olvassa) : Hostas ezredes ur folyó évi augusztus 11-én azért, mert Bereg megyének a cseh-szlovák haderő által megszállott részét mint a megye volt helyettes alispánja, kormányzásom alá szándékoztam venni, elfogatott. Azóta fogva vagyok és ügyemben semmi intézkedés nem történt. Hostas ezredes ur, midőn elfogatásomat elhatározta, nyilvánvalóan azért tette ezt, mert szerinte említett szándékommal a cseh-szlovák köztársaság ellen vétettem. Ez szándékomban nem volt, erre még csak nem is gondoltam. Igazolja ezt azon eljárásom, hogy magam mentem az ezredes úrhoz és irányban adtam elő szándékomat. Tettem azt azért, mert ugy értesültem, a lapok közölték, katonai térképekben igy van berajzolva, hogy Bereg megyének az alsó, Tisza felé eső része magyar terület marad, ugy éreztem, ugy voltam meggyőződve, hogy ezt a részt kormányzásom alá venni kötelességem. Épen azért helyettes zsupáni tisztemről is egyidejűleg lemondtam. Eljárásom tehát jóhiszemű, sőt kötelességszerű volt, távol minden indoktól. Mert ugyebár, ha a cseh-szlovák állam ellen akartam volna izgatni, akkor nem igy jártam volna, de beülök a fényes zsupáni székbe és onnan folytatom az ijyen munkát. Ártatlanságom tehát nyilvánvaló. Én szegény ember vagyok, hivatalom után élek, feleségem és gyermekeim vannak, fogvatartásom teljes tönkremenetelemet eredményezi. Tisztelettel kérem szabadonbocsátásomat.« Erre történt, hogy gróf Schönborn jószágkormányzójának közbenjárására a francia tábornok parancsára engem szabadonbocsátottak, de mint lázitót Bereg vármegyéből kiutasítottak: Fogságom ideje alatt hozzám jött egy ur ós azt az ajánlatot tette nekem, hogy ha én biztosítom a cseh államot arról, hogy nem hűséges embere leszek, de vezetem a vármegyét, kineveznek zsupánnak s ez lehetek, amig élek. Bánom, hogy el nem fogadtam azt az ajánlatot, amelyet ez az ur folytatólag tett nekem, mondván a következőket : Bereg megyéből, Ungból, Ugocsából és Máramarosból magyar vármegyét fognak alakítani, engem tesznek a megye élére, magyarul fog ott menni minden, nem kívánnak semmit, csak azt, hogy ne lázongjunk a cseh állam ellen. En magam kérdem, az volt-e a helyes, hogy otthagytuk a posztunkat és magára hagytuk az a szegény népet, vagy pedig az volt a helyes, hogy idejöttünk a szegény magyar nemzet testén rágódni? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van !) Nem hazafiság, hogy itt kiabálunk a fórumon, verjük a mellünket, de az, hogy ott legyünk azok mellett a szegény emberek mellett, akik a csehek keserű kenyerét eszik, akiknek minden darab kenyere vérrel és könnyel van áztatva. Mert igaz magyar hazafiak azok, nagyobbak, mint mi vagyunk, akik itt most páholyban ülünk. Azt kérdem: még ha zsupán lettem volna is, nem lett volna-e az nekem inkább az érdemem? Hiszen, amikor visszamentem bútoraim eladása céljából, Beregszász város és az egész vidék népe, rutének és magyarok egyaránt, szemrehányást tettek nekem, amiért magukra hagytam őket, kiszolgáltattam őket a cseheknek és az oroszoknak. Ha a t. nemzetgyűlési tag uraknak igazán szivén fekszik a hazának és e szegény embereknek sorsa, kell hogy meginduljanak azon, hogy ma Beregszászban nagyorosz főszolgabíró ós zsupán van. Ha pedig mi ottmaradtunk volna a helyünkön, akkor magyar emberek izgatták volna a magyar népet, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem ismét, nem követtünk-e el bűnt a haza ellen, akik ide jöttünk és nem azoké-e a dicsőség, akik megszállott területen maradtak? A többi vádakról csak annyit vagyok bátor megjegyezni még, hogy Gulácsy volt alispán ur feljelentetett engem sógorával, Perczel Aladár huszárkapitánnyal a budapesti kir, ügyészség-