Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
442 A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi Julius hó 11-én, kedden. Bodó János jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap két ellentétes irányú felszólalás történt itt a Házban. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István : Az egyik felszólalás a liberalizmus jegyében a liberális felfogást tükrözte vissza, a másik felfogás pedig visszatükrözte azt a sötét reakcionárius felfogást, amely már sokszor romlásba döntötte ezt a szegény, szerencsétlen országot. Viczián képviselőtársunk azzal kezdte felszólalását, azzal kezdte a szociáldemokrata párttal való foglalkozását, hogy szóvá tette a szociáldemokrata pártnak Peidl Gyula képviselőtársam által előterjesztett elvi nyilatkozatát és szemére hányta azt, hogy bevallotta, hogy a szociáldemokrata pártnak messzebbmenő céljai is vannak, mint amiket az előterjesztett deklaráció tartalmaz. Ezt a felfogást arról az oldalról valóban értem. Mert ha azzal a mentalitással kezeljük a modern eszméket, amely mentalitással itt a kritikát hallottuk Vicziántól, akkor valóban azt kell gondolni, hogy az őszinte szó ritka előttük és az őszinte szót nem.akarják ismerni. Sajátságos dolog azonban, hogy az, aki a szociáldemokrata párt programmjával foglalkozik, nem ismeri ezt a programmât és még annyi időt sem vett magának, hogy utána nézett volna annak, hogy mi ennek a szociáldemokrata pártnak programmja, hanem elővesz egy újságcikket, felolvassa a Népszavának egyik közleményét és azt mondja : ime itt van a szociáldemokrata párt programmja, a messzebbmenő. (Mozgás a jobboldalon.) Szijj Bálint: Csak nem tagadja meg a Népszavát ? Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A szociáldemokrata párnak programmja van, amely a szociáldemokrata elvek alapján épül fel, megvan határozva, és akit érdekel, megkaphatja a Népszava könyvkereskedésében, vagy bármelyik könyvkereskedésben. Tessék megtanulni, mi igenis szociáldemokraták vagyunk, azok maradunk, akik voltunk, olyanok, mint a németek, mint az osztrákok, vagy a többi állam szociáldemokratái, ehhez az álláspontunkhoz ragaszkodunk, ettől bennünket eltériteni nem lehet, és ne is kíséreljék meg, hogy ettől el akarjanak bennünket tériteni. Gr. Szapáry Lajos : Nem is Mséreljük meg, csak nem bizunk magunkban ! Farkas István : De nem áll érdekében az országnak sem, be fogom bizonyítani, hogy itt a szocializmusról, a szociáldemokrata törekvésekről ugy beszéljenek és azokat olyan módszerrel intézzék el, mint Viczián t. képviselőtársam elintézni akarta, Szijj Bálint : Csak saját Írásukat citálta ! Farkas István : Elővett azután egy csomó újságcikket, elővette az emigrációt, elővette a szabadkőművességet s ezeket mind leterítette, ezek mind lábánál hevernek, s azt hitte, hogy beletemette azokat abba a kriptába, amelybe minden szabadgondolatot szerettek volna nagyon sokan eltemetni. Csakhogy ez téves felfogás. Az a téves felfogás a kormányzati politika megítélésénél, ha épen azokat az uj gondolatokat, épen azokat a termékenyitő eszméket akarják elfojtani és lehetetlenné tenni, amelyek minden nemzetet előbbre visznek. A szocializmus hajtóereje a társadalmi fejlődésnek és ezt minden nemzet többé-kevésbé befogadta a maga körébe és iparkodott az ebben lévő értékeket a maga nemzete javára érvényesiteni, kihasználni és ezzel elérte azt, hogy nemzeti konszolidációja, nemzeti előrehaladása tökéletesebb és gyorsabb tempójú lett és most halad ezen az utón a kultúra és civilizáció felé. Hadházy Zsigmond : Pl. Ausztriában ! Farkas István : Ami az emigrációt illeti, hogy nekünk szemünkre hányják, hegy a bécsi lapok mit irnak, erre azt mondjuk, hegy ezt ne nekünk hányják szemünkre, hanem azoknak, akik megírják. Gr. Szapáry Lajos : Garami ! Aki magyar király lehetett volna önök szerint ! Farkas István : Ami az emigráció kérdését illeti, minden nagy történelmi epochának voltak emigráltjai. Schandl Károly : De nem egyformák ! Kossuth Lajos nem volt ilyen ! Farkas István : Igaza van, nem egyformák, de voltak és lesznek, mert minden ilyen nagy eseménynél kétségtelenül lesznek emberek, akik elmenekülnek és azokat az eszméket, amelyekért küzdöttek, máskép akarják szolgálni. Horváth Zoltán : Eákóczit is hazaárulónak deklarálták ! (Zaj. Elnök csenget.) Schandl Károly : Csak nem sorolod Garamit Rákóczi mellé egy sorba. Szép dolog lenne ! Farkas István : Az emigráció összességével mi nem értünk egyet, de igenis az emigrációban vannak idealisták, vannak olyan becsületes, intelligens emberek, akik egy életet töltöttek el önzetlenül azért, hogy egy eszmét szolgáljanak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Farkas István : Vannak emberek, alak a maguk eszméjéért minden áldozatra készek, akik ezt az eszmét minden körülmények között szolgálni fogják. És ha azokról az emberekről beszélünk, akik eszményekért küzdenek — és mi csak azokat valljuk magunkénak az emigrációból, akik eszmékért küzdenek, s ezt gyakorlati cselekedetekkel bizonyították be, — akkor legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy akik ideákért harcolnak, azoknak is van bizonyos erkölcsi jogosultságuk. Azt olvastam tegnap egy birói ítéletben, hogy az elitéltek lelki kényszer hatása alatt cselekedtek. Hát azok, akik bűncselekményt követtek el, lelki kényszer hatása alatt cselekedhettek, és akik ideálokért küzdenek, azok nem cselekedhettek lelki kényszer hatása alatt, azokat nem lehet megbecsülni, nem lehet ugy tekintem, mint akiket nemesebb szándék és törekvés vezet, még akkor is, ha más utón akarnak járni, mint amely utón egyes t. képviselőtársaim járnak, vagy szeretnék ha járnának. (Mozgás a jobboldalon.) De az a kérdés, hogy az emigrációt likvidáljuk-e ?
