Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi július hó 11-én, kedden. 443 Az a kérdés, hogy az emigrációnak az a része, amely idealista, amely komoly szociáldemokrata, amelynek tagjai ugy szerepelnek a szocialista nemzetközi mozgalomban, mint komoly, rátermett, hivatott egyéniségek, ne jöhessen-e haza ? Az a kérdés, hogy nem lehetne-e egy olyan amnesztiát kibccsátani, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy hazajöjjenek anélkül, hogy önérzetükben sértve legyenek. Ezt a szempontot az államkormányzatnak szem. előtt kellene tartania, mert csak értékesíthetné az ország a nemzet javára. Egész bizonyos az, hogy a kormányzati politikát nem szerelem szerint csinálják, hanem praktikus érdekek, bizonyos kitűzött célok érdekében ; bizonyos tehát az, hogyha valaki rossznak tartja azt, hogy van egy ilyen emigráció, akkor meg kell szüntetni ezt az emigrációt és nem marad más hátra, mint hogy kihúzzák a talajt a lábuk alól és olyan amnesztiát adjanak, amely lehetetlenné teszi azt, hogy ők a külföldön legyenek. Ez kiveszi a talajt a lábuk alól, ez megszüntetné az emigrációt teljesen, és akkor az a része, amely anélkül is hazajöhet, kétségtelenül hazajön és megszűnik az az önök által annyit emlegetett szitkozódás, az az önök által annyit emlegetett nemzetellenes cselekedet, amelyet annyiszor felhánytorgatnak. (Zaj. Elnök csenget.) Azzal a kormányzati mentalitással, amellyel Viczián t. képviselőtársam, ezeket a kérdéseket kezelte, sajna, a múltban is sokat találkoztunk. Sajna, a múltban is ugy volt, hogy Magyarország kormányzata nagyon egyoldalúan berendezett szerkezet volt, olyan egyoldalú szerkezet, amely nem engedte az ország fejlődését a maga természetes utján, hanem kizárta azt, hogy a szociális igazságok érvényesülhessenek, kizárta azt, hogy azok az ujabb eszm.ék, amelyeket termelt a fejlődés, a gazdasági élet és a tudomány, érvényesülhessenek és ide a nemzetgyűlésbe bejöhessenek. Hajós Kálmán : Nem akadályozta senki ! Farkas István : Nem mi akadályoztuk meg. Megakadályozta az a kormányzati rendszer, amely azt mondta, hogy a szocializmus ide plántált valami, megakadályozta az a kormányzati rendszer, amely nem adott választójogot. Tessék csak ezen a téren visszatekinteni, és látni fogják, hogy 1867-től 1914-ig Magyarország ujabbkori alkotmányos történetében eljutottunk a 30 éves korhatárig. (Mozgás a jobboldalon.) Eljutottunk egy olyan nyilt szavazási rendszerhez, amely megteremtett egy párturalmat és ez a párturalom megteremtett egy olyan osztályuralmat, amely lehetetlenné tette mis osztályoknak érvényesülését és az osztályérdekeknek a többi osztályokéval egyensúlyba hozását. Én tényeket tudok felsorakoztatni. Hajós Kálmán : Halljuk a tényeket ! Farkas István : Talán nem kell egyebet mondanom e tekintetben, mint egyrészt, amit emiitettem, hogy a munkásságnak nem lehetett választójoga, nem, volt parlamenti képviselete, hogy tehát ő maga nem jöhetett ide és nem lehetett benne a törvényhozásban, másrészt azután tessék azt a másik szempontot venni, hogy 1914-ben a monarchia már gabonabehczatalra szorult, tessék figyelembe venni azt, hegy az a vámszerződés, amelyet 1906-ban csináltak és amely 1917-ben járt le, olyan agrárvédő-vámokat emelt, olyan agrárvédő-vámokat létesített, amelyek az Osztrák-Magyar monarchiában és Magyarországon belül megdrágították az élelmet. Az élelem drágább volt Magyarországon mint Németországban és olyan országokban, amelyeknek gabonabehozatalra van szüksége. Drágább volt azért, mert olyan volt a vámrendszerünk és olyan volt a szociális helyzet, hogy a földmunkások ezrei és ezrei kivándoroltak, az ipar nem fejlődött és nem fejlődhetett elég gyors tempóban, mert az ipar nem szivta fel a mezegazdaságokban feleslegessé vált munkásnépességet. Ennek a munkásnépességnek ki kellett vándorolnia és ez a kivándorlás hozta azt a nagy vérveszteséget, hogy azt lehet mondani, Amerikában is vannak olyan nagy magyar városok, mint Szeged, mert több amerikai városban lakik annyi magyar ember, mint amennyi Szegeden lakik. Ilyen volt a fejlődési folyamat. Azután jött a világháború, az összeomlás, az ellenforradalom. Ha most konszolidációról beszélünk, .. . (Felkiáltások a jobboldalon : Hát a kommunizmus ?) Varsányi Gábor : A vörös kommün ! Hogy veszett volna el a magja is ! Reisinger Ferenc : De Ogoványnak is ! Szabó István ( sókor óf átkai) : Dunapatajnakis! Devecserntík is ! (Zaj.) Varsányi Gábor: Lesz még Orgovány javított és bővített kiadásban is ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Ez már beszéd ! Orgovány bővített kiadásban ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz és az elnöki figyelmeztetésekhez alkalmazkodni ! Sütő József: Szép kis programm ! Farkas István : . . . akkor kétségtelen dolog, hogy a kormányzatnak másnak kell lennie, mint amilyen eddig volt. Kétségtelen, hogy nem lehet visszaállítani azt, ami a háború előtt volt. A ministerelnök ur akkor, amikor legelőször nevezték ki ministerelnöknek, az első beszédében azt mondotta, hogy nem lehet ott kezdeni, ahol a háború előtt elhagytuk. És mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy ugy látom, ott akarják megint kezdeni a dolgokat, ahol a bábom előtt elhagyták. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az a választójogi rendszer, az a választási eljárás, amely most érvényben van s amelynek alapján a választás lefolyt, ... Bessenyey Zenó : Mégis huszonötén bekerültek! Farkas István : . . . azt bizonyítja, hogy a régi munkapárti, szabadelvű párti uralmat akarják visszaállítani. Ez azt bizonyítja, hogy megint csak azon módszer szerint akarják ezt az országot kormányozni, amely szerint azelőtt kormányozták, tehát megint az lehet a következménye, ami volt a múltban. (Mozgás a jobboldalon.) Már pedig 56*
