Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. 435 Urbanics Kálmán : Ezeknek meg kell en­gedni a működést okvetlenül ! Elnök : Kérem Urbanics képviselő urat, sziveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Viczián István : Ismét a Demokrácia-páholy könyvtárának 84. számaként az 1911. évben Humánus álnév alatt kiadott és »Gondolatok az emberi jólétről« című munkában olvashatók a következők (olvassa) : »Meggyőződésem szerint a földbirtoknak köztulajdonba vétele képezi egy tökéletes társadalmi rend legbiztosabb alapját.« Található a 110. oldalon. (Továbbolvassa): »Mózes törvénye szerint a föld nem képezhette egyesek tulajdonát, hanem az közös öröksége az egész népnek, melyet Jehova csak használatul engedett át.« Farkas István : Az első kereszténységnek is ez volt az ideája! Viczián István: A Nemzeti Tanács elnöke felhivta a magyar szabadkőművességet, hogy a tanácsba öt tagot küldjön ki, ami meg is történt. A vidéki páholyok 1918. évi működéséről szerkesztett és a nagy páholyhoz beküldött jelentések majdnem kivétel nélkül szintén magasztalják a dicsőséges végtelen forradalmat és lelkesen számolnak be ezzel kapcsolatos működésükről. De itt van még előbb a buda­pesti Archimedes-páholy, amely igy számol be (olvassa) : »A világháború befejezését előidéző forra­dalom munkájából is kivették a testvérek a részüket.« A soproni Széchenyi-páholy jelen­tésében pedig többek között a következőket mondja (olvassa) : »A forradalom kitörése élénk visszhangra talált valamennyi testvér lel­kében. A páholy már november 8-án egyhangú állást foglalt a köztársasági forma mellett és annak tudatában, hogy a lelkek végleg felsza­badultak az eddig nyomasztólag ható rabbilin­csek alól, örömmel üdvözöltük az igazi demo­kratizmus hajnalát, amelynek kiküzdése állan­dóan programmja volt a magyar szabadkőmű­vességnek.« Ez annál súlyosabb eset, t. Nemzetgyűlés, mert tudvalevőleg a szabadkőművességnek jóvá­hagyott alapszabálya volt és az alapszabály a politizálást egyáltalában tiltotta. Már magában­véve az, hogy politizált, alkalmas arra, feltétle­nül kell hogy maga után vonja ennek az egye­sületnek a feloszlatását, de amikor még ez a politizálás egyenesen nemzetrontó volt, (Ugy van ! a jobboldalon.) akkor azt hiszem, e tekin­tetben közöttünk pártkülönbség nélkül nem le­het nézeteltérés. A nagyváradi Bihar-páholy jelentéséből a következőket veszem (olvassa) : »Bennünket csak a belső láz emésztett; rendszeres munkát nem végeztünk. És ebben a kétségbeejtő semmit­tevésben őrt bennünket a magyar forradalom tisztitó tüze. Elvesztettük a háborút, de győ­zött a jog, az igazság, a világosság, s az esz­mék, amelyekért erőnk megfeszítésével évtize­dekig akartunk még küzdeni, valóra váltak. Győzött a forradalom.« Vanczák János : A románok nem oszlatták fel a nagyváradi páholyt! Viczián István : Az az ő belügyük ! Halász Móric : Majd idekerülnek még azok, akkor majd feloszlatjuk! Viczián István : Nem terhelem a nemzet­gyűlés szives figyelmét, csak hivatkozom arra, hogy Jászi Oszkár egy igen meleghangú levél­ben köszönte meg azt az üdvözlést, amelyben őt a szabadkőműves páholyok részesitették. Azután a következő is egy érdekes adata a r szabadkőművesség működésének (olvassa) : »Ágoston Péter 1907-ben megírta »A zsidók útja« című munkáját A Nagyváradi Társadalom­tudományi Társulat kiadásában jelent meg ez a munka, amelyet a kiadó társulat a következő előfizetési felhívással ajánl az összes magyar­országi páholyok meleg pártfogásába : »Tisztelt Uraim ! A magyar szabadkőművesség és a zsidó­ság összeforrt, mert amikor Magyarországon a kor a szabadeivüséget követelte, akkor a zsidó­ság állott mellé a legnagyobb tömegben. Ami­kor a szabadelvüség még nem volt, csak a zsidó emancipáció, akkor minden zsidó és minden zsidóbarát szabadelvűnek hihette magát. Ha tehát magyar ember a zsidóságról ír és a ma­gyar zsidóság sorsát tárgyalja, akkor a szabad­kőművesség külső történetét is irja meg vele. Ezért a zsidóságról megjelent könyve Ágoston Péternek a szabadkőműveseket is kell hogy ér­dekelje.« Egy hang : Ez az Ágoston Péter támadta a zsidóságot könyvében és ezért mi megtámad­tuk őt ! Viczián István: T. Nemzetgyűlés! A győri Filantropia-páholy... Gömbös Gyula: Ez a legdestruktivabb. A győri Filantrópia! Viczián István : . . . 1906 március 13-ánfelvett jegyzőkönyv 8. pontja a következőket mondja (olvassa) : »Dr. Bánki testvér a nőkérdésről tart felolvasást. Kifejti, hogy az iskolában a tanuló­kat a sexuális kérdésről fel kell világosítani. Az előadó sok jót vár a két nem együttes nevelésé­től, kárhoztatja a férfi és női morál megkülönböz­tetését. Rámutat arra az anomáliára, hogy Európá­ban több nő lévén, mint férfi, az előbbiek egy része nem mehet férjhez. Ezen a bajon csak a sexual­morál gyökeres átalakulása fog segíteni, amely a jövő generáció feladata lesz. A főmester a komoly és értékes tanulmányért Bánki testvérnek elismeréssel és köszönettel adózott.« Szabó Géza : Szabadelvüség a szerelemben ! Viczián István : Ugyancsak a Filantrópia 1906 november 13-án tartott üléséről felvett jegyző­könyv 2. pontjában a következők vannak (olvassa) : »Dr. Kallós Henrik testvér a szociális eszméről érte­kezik, ismertetése bizonyítandó tételéül azt állít­ván fel, hogy az az eszményi világ, amelyet szabad­ra. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom