Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
436 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, héifon. kőműves világnak nevezünk, nemcsak szabadkőműves világ, hanem szociális világ is és a szabadkőműves hitvallás egyben szociális hitvallás is. Előadja, hogy ő és társai Marx és Engels tudományos vagy ortodox szocializmusát fogják ismertetni. Az emberek — igy folytatja később — tájékozatlanok levén a fellépett bajok okai felől, törik, zúzzák a gépeket. Ebben a zűrzavarban kiáltja el Marx Károly, hogy a gép okozta szomorú társadalmi helyzetben nem lehet segiteni sem géprombolással, sem utópiával, mert a proletariátus érdekei szemben állanak a többi osztályok érdekeivel. Ezeket az ellentéteket csak a tudatos osztályharc oldhatja meg, minélfogva a nemzetközileg szervezendő osztályharc sikeres megvívása céljából : Világ proletárjai egyesüljetek ! A testvérek e rendki vül érdekes és a meggyőződés erejétől áthatott előadást kitartó éber figyelemmel kisérték, élénk, szűnni nem akaró tapssal adtak kifejezést, amelynek hatása alatt a főmester-testvér (dr. Mayer Lajos) a munkát öt percre felfüggesztette.« 1907 február 13-án tartott ülésén szintén a győri Filantropia-páholyban Kallós Henrik titkár a jegyzőkönyv 6. pontja szerint többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Befelé programmai a fentartás és utógondolat nélküli testvéri szeretet ápolását, az igazi szabadkőműves szellem fentártását jelöli meg, mig kifelé a szabadkőművesség hivatását abban látja, hogy a szabadkőművességnek közre kell működnie, hogy a készülőben levő nagy társadalmi átalakulás vérnélküli legyen. A szabadkőművességnek most már tényleges közreműködéssel kell résztvennie a szociális organizáció munkájában. Hogy a szabadkőművesség hivatása ma csak az lehet, hogy künn a profán világban a szocializmus vezetésére vállalkozzék, azzal is igazolja, hogy a szabadkőművesség régi ellenfele : a klerikalizmus is kacsingat a szocializmus felé. A klerikalizmus uj népbolonditó rendszert konstruált meg, amely kisajátitotta ezt a nevet : keresztényszocializmus. Eredeti idézetekkel ismerteti a keresztényszocializmus elveit, utalván arra, miként kínálgatja a pápa a lelkekre való befolyását cserébe az egyház világi hatalmáért az összes fejedelmeknek, mint butitja a népet a mennyekbe jutás Ígéretével csak azért, hogy a nyáj megmaradván a Krisztus-elemben tovább engedje nyirni magát. Az, hogy a klerikalizmus akar a szocializmus vezetésére vállalkozni, a szabadkőművességnek kétszeresen teszi kötelességévé, hogy az utcát ő vezesse a mai féktelen izgatók helyett szabadkőműves mérséklettel és szabadkőműves bölcsességgel. (Egy hang jobbfelöl: Most is ezt készítik elő I) B. Prónay György : Áldásos működés ez ! Viczián István : Soká folytathatnám még ezeket a rendkivül terhelő idézeteket, amelyek azt mutatják, hogy a szabadkőművesség milyen nemzetellenes, milyen destruktív munkát végzett. Azonban még egy másik kérdésre is óhajtanék kitérni, amelyet szintén a t. túloldal vetett a vitába, nevezetesen az emigránsok kérdésére. Halász Móric : Szökevények azok, iieíü emigránsok S (Felkiáltások jobbfelöl : ügynevezett emigránsok !) Viczián István ; Az úgynevezett emigránsok kérdésére. Halász Móric : Ugy már helyes ! Viczián István : T. Nemzetgyűlés ! Én csak mutatványszámokat bátorkodom bemutatni abból a tömérdek izgató röpiratból, amelyeket az u. n. emigránsok Ausztriából Magyarországba becsempésztek. A legnagyobb részét ezeknek a határon kobozták el Wolff Károly: Sejtekben! Viczián István: Amíg a rendőrügyek intézése hozzám tartozott, addig naponként halomszámra hozták hozzám nagy tömegben azokat a röpiratokat, amelyeket elkoboztak. Van ebben, kérem., mindenféle, van ebben a legelképzelhetetlenebb dolog is. Itt van egy röplap, amely a magyar nemzetgyűlés királyhű tagjai nevében bocsáttatott ki »Testvéreim ! Magyarok !« megszólítással és amelyben a nemzetgyűlés királyhű tagjainak szájába többek között ezeket a szavakat adja : »fogjatok össze az álkeresztény kurzus kufárjai ellen, kergessétek ki őket az ezeréves magyar alkotmány szent templomából.« (Zaj.) De vannak itt veszedelmesnél veszedelmesebb röplapok, egész sereg válogatott. Méltóztassék megnézni. íme ez (olvassa) : »Marha vagy, ha becseréled a jégi jó kék bankót a fehér Horthybárcáért, amely értéktelen papirrongy. Okos ember a kék pénznél marad.« De még egész sereg más ilyen röplapot terjesztettek, hogy az OsztrákMagyar Bank bankjegyeinek magyar államjegyekre való kicserélésének sima végrehajtását meggátolják. Pintér László : Végre beváltották fele pénzért ! Viczián István : Ismétlem, van száz és száz olyan röplap, amit a közelmúltban becsempészni igyekeztek. Van itt olyan röplap is, amely Drozdy Győző aláírásával jelent meg, azonban a szerzőséget ő szintén nem vállalta. Klárik Ferenc: Hol a kézirat ? Rassay Károly : A nagykátai főbírói hivatalban kelt kommunista röpiratról nem tud ? Viczián István :. Egy röpirat megjelent, azt illetékes helyen bemutattam és panaszt tettem ellene. Rassay Károly : Remélem, hogy kinyomozták a szerzőjét. Viczián István : Az nem az én dolgom. Azután szeretném röviden, mig az idő engedi, bemutatni az úgynevezett emigránsoknak Bécsben, magyar nyelven megjelent sajtóját. Azt mondták a túloldalon, hogy mindenki ugy szolgálja a hazáját, ahogy akarja és ha ezek a tisztelt úgynevezett emigránsok azzal vélik szolgálni hazájukat, hogy az itteni terrort a külföldnek tudomására hozzák, ők ezzel hazafias cselekedeteket végeznek. Peyer Károly : Ugy van, mert megszűnik a terror !
