Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
422 A nemzetgyűlés 17. ülése 192.2. évi július hó 10-én, hétfőn. azt, mikép a régi reakciós földbirtokpolitika egészségesebb volt, mint a mai. Kállay Tamás : Miből vesszük meg azokat a gépeket, azt kérdi a ministerelnök nr ? Rainprecht Antal : A pénz ügy minist er ur állásfoglalását akkor, amikor az termelésre szánt és javasolt befektetésektől fázik : helyeselni tudom. Én itt hallottam hangokat Friedrich t. képviselőtársamtól és Nagy Emil t. képviselőtársam ajkáról, hogy ilyen olcsón még sohasem lehetett invesztálni és építkezni, azaz befektetni, és sohasem lehetett ilyen olcsón elhelyeznünk a pénzt. Akinek fölös pénze van, akinek megvan a tezaurált pénze, annak ez igen plausi bilis és jó elv, mert az nem hitelre dolgozik, hanem tényleg a jó befektetésre fordítja a rossz pénzt s ahelyett kap majd pénzünk javulásakor jó pénzt. De az állam milliárdjának vagy milliárdjainak felhasználásánál, amelyekkel az állam tartozik, amit majd valamikor vissza kell fizetnie, ez az elv csak egyetlenegy esetben lenne plauzibilis, ha valuta-baissere, a valuta romlására spekulálunk. De ez, eltekintve attól, hogy erkölcstelen is, mert egy államnak nem szabad vezető példát adnia a valuta romlására való spekulációban, kontradikció magával a javaslattal, mert hiszen azzal a befektetésre szánt milliárddal épen a valuta javítását akarjuk elérni, hogy azt azután bizonyos ponton stabilizáljuk. Mihelyt ezt elértük, a valuta hausse-a állott elo és akkor az a néhány milliárdos állami tartozás nagy tehertétel lesz, mert azt már drágább, értékesebb, jobb pénzben kell az államnak visszafizetnie. Különben sem látom egészen tisztán — őszintén szólva •— Nagy Emil t. képviselőtársam dióhéjban elmondott prepozícióját. Mert hiszen nem elég azt mondani, hogy a vitára alkalmas anyagot elhelyezem, hogy majd a szakemberek állapítsák meg, mit lehet vele csinálni, hanem magát a precizirozott tényt mégis csak ismertetni kellene azoknak, alak a befektetést javasolják. Az állam maga lépjen be tőkéjével a termelők sorába ? Ha igy akarják, képzelhető-e az, hogy amit a magántőke nem tudott megcsinálni, ami a mindig fürge, mindig szimatoló, mozgékonyabb és ügyesebb, az egyedi konkurrenciától hajtott magántőkének nem sikerült, azt az állam meg tudja csinálni ? Bizonyos vagyok abban, hogy nem tudja niegcsinálni. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldahn.) Ebben az esetben pedig ez a ma nagyon szépnek látszó befektetés ujabb katasztrófát fog jelenteni, mert egy közgazdasági likvidációra fogja a helyzetet éretté tenni, amely a munka s alkalmakat, amelyekről átmenetileg gondoskodni kívánunk, újból illuzóriussá teszi és az ezzel együtt járó munkáselbocsátások feltétlenül keserűbb érzésekkel fogják eltölteni akkor az országot, mint aminő kellemes mcst ez a hasznosnak látszó — de csak látszó — befektetés. Vagy szubvenció akar lenni ez a néhány milliárd ? Ez esetben azt hiszem, hogy nagyon sok félreértésre fog alkalmat adni ez a szubvenció, mert ahogy Nagy Emil igen t. képviselőtársam nagyon helyesen megállapította, hogy t. i. az ipari telepek létesítéséről külkereskedelmi szempontból is feltétlenül gondoskodnia kell az agrikultúrának, az ilyen szubvenciók épen a nagy és pedig annál inkább a nagyobb agrikulturát fogják támogatni, minél inkább képes az intenzív gazdálkodásánál fogva a maga erejéből is ilyen üzemeket létesíteni. Dénes István: Magánérdekeltség! Rainprecht Antal : Azt sem mondom, hogy magánérdekeltség, de azt konstatálnom kell, hogy a legtöbb állampolgár nem. fogja megérteni azt a nemes intenciót, amellyel az igen t. befektetésre javaslatot tevő urak ezt a nemzetgyűlés előtt proponálták. Ez azután újból elkeseredésnek, visszavonásnak lesz az okozója. E téren tehát, ha már kölcsönről van szó, ha iparról van szó, ha a gazdasági ipar előrejuttatásáról van szó, ne méltóztassék engem, megint hazaáruló, defaitista, vagy erkölcstelen politikával megvádolni, ha azt mondom, hogy nem találok jobb kivezető utat, mint a külföldi nagy érdekeltségek és ipari konzorciumoknak hazánkban való mesterséges, csaknem erőszakos megtelepítését. Az ne zavarjon bennünhet, hogy ez az idegen konzorcium évenként nag}' hasznot fog innen elszállítani, m.ert addig is a maga körforgásában az az egész ipari forgalom a magyar ember, a magyar haza, a magyar nemzet érdekeit szolgálja. Nem. hiszem., hogy bárki is kifogásolhatná az urak közül gr. Zichy Bélának egy nagyvázsonyi transzakcióját. Veszprém megyébe esik, ezért ismerem az ügyet. Zichy Béla ottani nagyon értékes és nagymennyiségű mangánérctelepének kitermelésére egy igen értékes, nagy külföldi konzorciummal lépett frigyre és pedig 51 :49 arányú érdekeltséggel, tehát olyképen, hogy a majoritást magának biztosította. Ez a leghelyesebb magyar gazdasági politika az adott helyzetben ! En a magam részéről adandó alkalommal ott, ahol általunk saját erőnkből ki nem használható értékek produkálásáról van szó, még a majorizálás elvét is ugyan nem szívesen, feláldoznám azért a nagy haszonért, amelyet a közgazdaság fellendítése által a magyar ember érdekében az a vállalkozás hozni fog. Szimpatikus nekem ez a megoldási kísérlet, mert ahhoz az elmaradhatatlan pénzügyi politikához, amelyet Hegedűs volt pénzügyminister ur is követett vagy legalább akart követni, az egységes európai pénzrendszer kiépítéséhez, ez az ut vezet legbiztosabban. Természetes dolog, hogy az ilyen, akár külföldi kölcsönnek, akár más' külföldi tranzakciónak belpolitikai ismérvei is vannak. Többek között én csak kettőről fogok megemlékezni. Az egyiket csak nagyon röviden érintem, mert egyik képviselőtársam már úgyis megemlékezett róla. Ne tessék figyelmen kivül hagyni azt, t. kormány, hogy a közgazdaság! világexponensei igenis szabadkőművesek. A külföld nagy pénzcsoportjai és ipari trösztjei ezzel a társadalmi fonállal vannak egybefüzve, amelyből persze a magyar kimaradt, mert a kormány
