Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. 421 dicsőítésével és egy jobb keresztény jövő reményében dobták és adták oda életüket. Hiszen, ha csak a múltra néznénk, a reformáció hatalmas világszemlélete nem vehette volna ápolásába, gondozásába Európát és az emberiséget. Mi lett volna az országból, mi lett volna a világtörténelemből, ha neves, kitűnő embereink mindig csak azt nézték volna, ami volt és nem néztek volna előre, mi lesz. Klárik Ferenc : Nagyon helyes ! Rainprecht Antal : T. Nemzetgyűlés ! A gazdasági kérdésekről röviden dióhéjban megemlékezve, igazán örömmel állapit hatom meg, hogy az igen t. kormánypárt táborából olyan hangokat hallottunk, amelyek teljesen egyeznek az ellenzék gazdasági álláspontjával is. Dénes István : Lásd Eőri-Szabót. Rainprecht Antal : Eőri-Szabó t. képviselőtársamnak a progresszív adóelv életbeléptetéséről mondottait teljességükben magamévá teszem és azokhoz nincs is hozzátenni valóm. Igaz, hogy önök a progresszív elv mellé kötelezve is vannak, mert hiszen jól tudom, hogy a mai kormánypárti táborban levő tisztelt képviselőtársaimnak legalább 80%-a a választások alkalmával a progreszszivitás életbeléptetését a választóknak kilátásba is helyezte. Rassay Károly: A titkos választójogot is ígérték ! Kállay Tamás : Kicsoda ? Tiltakozom ! Rassay Károly : A vezérek ! Kállay Tamás : Most, ezen a választáson ? Rassay Károly : Igen, ezen ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ott voltál a gyűléseken ? Hogy lehet ilyet beszélni ? Aki nem volt ott, hogy tud valamit állítani ? (Zaj half elől. Felkiáltások : Követeljék !) Nem vagyok köteles válaszolni a képviselő ur közbeszólására. Rassay Károly : Miért az idegesség ? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Miért állit olyant, amit nem tud ? Rassay Károly : Miért idegeskedni azért ? Régi programm ; tudjuk, hogy elfújja a minister ur. Már két rendelethez hozzájárult. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : Aki haragszik, annak nincs igaza. Rainprecht Antal : Nem fogadom el azt a kifogást, amely a progresszív adóelv elleni érveket szolgáltatja, azt tudniillik, bogy a progresszív adózás életbeléptetésével a termelés fog csökkenni, mert hogy ez a kedvet lanyhitja, az iparra vagy kereskedelemre való áttérésre való kedvet bizonyos tekintetben bénítja. Nem fogadom el ezt azért, mert ismerem a tőkét, mint legszívósabb élőlényt, amelyet, ha akarnánk, sem tudnánk agyonütni, és amely ha nem tud 30—40%-os haszonnal dolgozni, szívesen fog dolgozni 15 vagy 10%-kal vagy még kevesebbel. Haller István : Félper centtel, ha muszáj. Csak ráfizetni nem akar. Rainprecht Antal : De nagyon fontosnak tartom a progresszív adózás meghonosítását azért is, mert kétségkívül az üzleti élet terén ez erkölcsre, szolidságra nevel, mert az emberiséget a kisebb haszon megbecsülésére is megtanítja és egy egészséges anyagi élet televényében kétségkívül egy egészségesebb gazdasági, közgazdasági generációt is nevel. Persze, ennél az adónál szerintem disztingválni kell. Miután tény, hogy a külkereskedelmi mérleg lényeges befolyással bír az állam életére és pénzünk értékére, a külkereskedelmi mérleget javító ujkeletü beruházások átmenetileg mentésitendők lennének. Ez az elv szerintem azért is fontos, mert így azután ezzel az elvvel matematikai biztossággal hajtjuk, kényszeritjük az agrikultulrat az a grikulturára épített és a külkereskedelmet javitó iparra és kereskedelemre. Mert az agrikultura progresszív adóval lévén sújtva, jövedelme kevesbedni fog és pedig annál inkább, minél nagyobb a földbirtok és minél intenzivebben művelik azt. Menekülve a j övedéi emkevesbedés elől, a tőke, mert természeti sajátsága a tőkének, hogy mindig élni és mindig jobban akar élni, automatikusan, matematikai biztossággal fog belekényszerülni abba az agrikulturai iparba, amely azután a külkereskedelmi vonalon is a helyzetet ha önállóan nem is javítja meg, de a javításra igen alkalmas eszközöket szolgáltat. Dénes István : Csak meg kell csinálni és mindjárt építenek gyárakat. Rainprecht Antal : A földbirtokreform tekintetében csak azt kifogásolom, — nem akarok rekriminálni és nem akarok abba a szokásba esni — nem igy mondom, hogy hiba volt, mert hiszen mindaz indokolva volt, amit hallott a minister ur. — Nem akarok abba a szokásba esni, hogy magán a földbirtokreformon nyargaljak, hanem az indemnitást olvasva és a kormányprogrammot hallva, nem látok intézkedést arra nézve, hogy a földmives szakoktatás . . . Farkas István : Minek az ? Rainprecht Antal : ... és a gazdasági gépekkel való ellátása a falunak megtörténik. Ez tudniillik a legfontosabb kérdése a földbirtokreformnak, mert ha magát a reformot meg nem előzi egy okos — most azt mondom — konzervatív, liberális gondolkodástól hajtott megoldás a tanítás terén, ha ezt nem előzi meg az uj kisbirtokosoknak gazdasági gépekkel való ellátása, mint az a külföldön ilyen nagy akciók alkalmával történt, akkor ez katasztrofális lehet a többtermelésre nézve. És én itt igazán a földmivelésügyi minister urat féltem, akár tetszik mosolyogni, akár nem ; féltem, hogy önökre fognak majd zúdulni azok a vádak, hogy az önök tábora, a kormánypárt — mondom, nem én vádolok, hanem félek, hogy ilyen vádak érhetik majd önöket — mesterségesen akarta lejáratni a földbirtokreformot, hogy igy azután diszkreditálva, bizonyítsa ég és föld előtt, a külföld és a magyar konzervatív politika előtt is annak ne miét jogosultságát, s hogy bebizonyítsa