Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 192, tülvitelére újból behívni, mert a jelenlegi munkaerő nem elegendő. Hasonló anarchia uralkodik a belügyi közigazgatás terén. Ennek oka a túlerős centralizáció, és pedig a helytelenül keresztülvitt centralizáció. A közigazgatási hivatalok ma a szó szoros értelmében nem mások, mint aktagyárak. Â közigazgatási hivataloknak alig van hatáskörük, tekintélyüknek pedig nagyon árt, hogy annyi rendelettel halmozzák el őket, hogy azoknak semmi körülmények közt nem tudnak megfelelni. Szemtanuja voltam egy olyan esetnek, hogy egy napon egy községi jegyző 8—10 táviratot kapott különböző magasabb hivataloktól, hogy ezt meg ezt 24 órán belül feltétlenül terjessze fel. Még csak az egyik követelménynek sem tudott volna eleget tenni akkor sem, ha éjjel-nappal dolgozik és minden erejét megfeszíti, hogy eleget tegyen a felszólításnak. . ' Az első táviratra természetesen megkezdték a munkát, erősen dolgoztak, közben megjött a második távirat, a harmadik távirat, erre elvesztették a munkakedvet és a további táviratoknak, rendelkezéseknek nem feleltek meg. Könnyelműen fogják fel a dolgot, mert nagyon jól tudják, hogy a felettes hatóságok is tisztában vannak azzal, hogy olyat kérnek, amit keresztülvinni nem lehet. Egy tisztviselőtől, különösen alantas tisztviselőtől lehetetlen dolog olyat kérni és miatta megbüntetni, aminek keresztülvitele fizikailag lehetetlen, így tehát elsősorban is a közigazgatás egyszerűsítését kellett volna keresztülvinni, és ha közigazgatásunkat egyszerűsítettük volna, akkor a tisztviselők óriási tömege feleslegessé vált volna és akkor lehetett volna ehhez a súlyos operációhoz nyúlni. Ezalatt előkészíthették volna azt is, hogy a felesleges létszámú tisztviselőknek másutt adjanak elhelyezést. Most áttérek a pénzügyminister ur másik fontos programmpontjára, a bevételek emelésére. Ezt magától értetődően nem lehet máskép emelni, mint az adózók terheinek emelésével. Most már kérdés az, hogy képesek-e az adózó polgárok a nagyobb követelményeknek megfelelni ? Sajnos, azt látjuk, hogy kereskedelmünk és iparunk a jelenlegi valutáris viszonyok folytán lehetetlen helyzetbe került. Egészséges kalkuláció teljesen ki van zárva, mert mindenféle vállalkozás, mindenféle üzlet tulaj donképen valutaspekuláció, amelylyel épen a tisztességes kereskedők nem szívesen foglalkoznak. Eszerint, ugyebár, talán a mezőgazdaság lenne abban a helyzetben, hogy tehertöbbletet viseljen el ? Ha ezt a kérdést felületesen nézzük és szintén csak visszamenőleg a konjunkturális viszonyok figyelembevételével vesszük szemügyre, akkor azt mondhatnánk, hogy talán a mezőgazdaság abban a helyzetben lenne, hogy tehertöbbletet el tud viselni. Azonban nekünk, ha egy ilyen nagy problémát akarunk megoldani, a jövőt is tekintetbe kell vennünk. Nagyon jól tudjuk azt, hogy -mezőgazdaságunkat milyen nagy veszedelmek fenyegetik épen a trianoni békének szerencsétlen; '. évi július hó 10-én, hétfőn. 407 intézkedései folytán, vízrajzi hálózatunk szétszaggatása következtében és a cseheknek azon lehetetlen erdőpolitikája miatt, hogy ők a Kárpártok déli lejtőjén levő erdőket a szó szoros értelmében ész nélkül irtják. Azonkívül, ugyebár, azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés nemcsak az emberi erőtől függ, hanem függ az éghajlati viszonyoktól és más egyéb körülményektől is. Az én nézetem szerint egy nagy pénzügyi politikát tisztára a termelésnek egy ágazatára alapítani, különösen akkor, mikor az is igen szomorú jövő elébe néz, majdnem lehetetlen. Mert bekövetkezhetik egypár év múlva az, hogy Alföldünk szomszédaink helytelen gazdálkodása következtében tényleg terméketlenné válik, és akkor nem tudjuk, hogy itt hogyan és miképen vigyük tulaj donképen keresztül azokat a terheket, amelyeket a pénzügyminister ur a mezőgazdaságra akar rakni. Itt a terheket, mélyen t. Nemzetgyűlés, csak azon esetben tudjuk emelni, ha a termelést tényleg megindítjuk és a termelés fokozására vonatkozó intenzivebb politikát folytatunk. Mert ha ezt nem, tesszük, akkor azokkal a terhekkel, amelyekkel a jelenlegi viszonyok között az ipart, a kereskedelmet és a mezőgazdaságot sújtjuk, csak azt érjük el, hogy ezzel a drágaságot fokozzuk, a drágaság fokozásával pedig ugyebár az egyes családok pénzszükségletét emeljük, tehát azoknak több pénzre lesz szükségük ; a tisztviselők fizetését ennélfogva szintén emelni kell, az államra vonatkozólag a személyi kiadások emelkednek, tehát azt, amit az állam, a többterhek kivetésével elért, a másik oldalon a személyi kiadások emelésével le kell adnia. Tehát a pénzügyi egyensúlyt ilyen egyoldalú politikával elérni nem lehet. En hive vagyok annak, hogy a termelés megindítására a lehetőség szerint minden eszközt igénybe kell venni. Hive vagyok annak, amit Nagy Emilt, képviselőtársam, itt kifejtett, hogy ha kell, a termelés megindítására, a produktiv munka fejlesztésére akár a bankóprést is vegyük igénybe. Mert a bankóprés igénybevétele termelő befektetésekre, az én nézetem szerint, nem bir annyira pénzrontó erővel, mintha helytelen politika következtében tisztán csak a napi kiadások fedezésére kell majd a bankóprést igénybe venni. A termelőmunka megindítása szempontjából szabaddá kell tennünk a kereskedelmet és az ipart. A legitim kereskedelmet meg kell védeni az illegitim kereskedelemmel szemben ; nem szabad megengedni azt, hogy illegitim egyének és illegitim alakulatok a legitim, kereskedelem, elől a haszon jó részét zsebrevágják, hanem igenis az a legitim kereskedelem jusson hozzá azokhoz a koncessziókhoz, amelyek őt megilletik, és ezen koncessziók alapján fokozza bevételét, mert ezzel tulaj donképen az adófizető polgároknak a teherviselőképességét emeljük és az adófizető polgárok teherviselő képességé vei azután az állami bevételeket is fokozni tudjuk. Még egy-két példát óhajtok felemlíteni pl. a bürokratizmus tűltengéséből az államra származó