Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-16
402 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. olyanok, akik csak vesztettek, (Ugy van! Ugy van !) Mindent Ígértünk nekik, amikor nótaszóval nemzeti zászlók alatt a frontokra elmentek, Ígértük, hogy gondoskodni fogunk az özvegyekről, árvákról és rokkantakról s ennek dacára már évek hosszú sora telt el és Magyarországon sem a rokkantkérdés, sem a hadiözvegyek, sem pedig a hadiárvák kérdése nincs ugy rendezve, amint szükséges volna. Nem annyira a pénzbeli segítség minimális voltát teszem kifogás tárgyává. Arról is fogok beszélni a legközelebbi időben, mert az állampolgárok nagy tömegeitől az áldozatok maximumát követeltük meg és ígéreteinknek még a minimumát sem adtuk meg nekik, akik a háború áldozatai lettek. (Igaz ! Ugy van !) A hadirokkantak, árvák és özvegyek ügyének kezelésénél nem is annyira a segély kicsinysége esik kifogás alá, mint inkább az a hallatlan impotenciája a magyar bürokráciának, mely ebben a kérdésben megnyilvánul. Feljegyzéseim vannak, tucat- és százszámra, végigutaztam az egész országot és láttam, hogy egyes községekben 8—10—20-an vannak olyanok, akik 1914-ben lettek rokkantak, vagy 1915-16-ban lettek özvegyek és árvák és mind a mai napig még egyetlen krajcár segélyben sem részesültek. Pontiustól Pilatusig fordulnak és sehol eredményt nem tudnak elérni. Volt idő, amikor a honvédelemügyi ministeriumban intézték ezeket a dolgokat és mire megtudták ezek az emberek, hogy oda kell fordulniuk, akkorra már átsiboiták az egész ügyet a népjóléti mihisteriumba. Mire aztán megtudták, hogy mi az útja-módja annak, hogy dolgaikat a népjóléti ministeriumban elintézzék, most ismét hallom, hogy azon törik a fejüket az illetékes körök, hogy ezeket az ügyeket visszavigyék a honvédelmi ministeriumba. Közben odakint hajmeresztő dolgok történnek. Budapestről és a vidékről száz- és százszámra kapom a leveleket, melyekből megállapítható, hogy hallatlan lelki anarchiát okoz az, hogy akik legjobban megérdemelnék, hogy a társadalom gondoskodjék róluk, hogy az állam mintaszerűen és példaszerűen teljesítse velük szemben kötelességét, épen ugy, mint ahogy ők teljesítették kötelességüket, akiknek kozzátartozóik elestek -a háborúban, vagy akik elveszítették testi épségüket, azok ügyeinek intézése végzetesen *zomoru és szégyenteljes slendriánsággal folyik az egész vonalon. Propper Sándor ; Egynegyed millió elintézetlen akta ! Huszár Károly: Százezerszámra vannak rokkantügyekben akták, melyek a különböző vidéki és központi hatóságoknál elintézetlenül hevernek és amelyeket a perifériákról Budapestre tolnak fel és innen vissza, s vannak ügyek, melyeknek senki a gazdája. Kabók Ferenc : Pedig annyi tisztviselő van, hogy el kell bocsátani őket ! Huszár Károly : A pénzbeli ellátás megállapítása dolgában a nemzetgyűlés utolsó napjaiban a véderő, közigazgatási és pénzügyi bizottság uj évi július hő 8-án, szombaton. javaslatot készített, illetve a javaslatot átdolgozta, s mert ez tárgyalás alá már nem kerülhetett, a kormány igen helyesen rendeleti utón intézkedett ebben a dologban. Ez a rendelet azonban sehol sincs végrehajtva. Az ország területén egyetlen egy rokkanttal, özveggyel vagy hadiárvával nem találkoztam, aki ezen rendelet rendelkezései folytán bármit is kapott volna. Nem tudom, mások találkoztak-e, de én egyetlen eggyel sem találkoztam. Az a kifogás, hogy nincs nyomtatvány az alispáni hivataloknál[! Hát ezen mulhatik százezer embernek, százezer kétségbeesett exisztenciának szomorú, siralmas állapota, hogy nem készülnek el a megfelelő nyomtatványok ? ! Ezrek és tízezrek nem kapják meg a pénzbeli ellátást, melyet eddig kaptak, azon a címen, hogy várjanak, mire felemelik a díjat, s akkor ezt is megkapják. A rokkantj áruié kok kifizetése úgyszólván az ország legnagyobb részében teljesen be lett szüntetve, mert a községi pénztárakból nem hajlandók azokat előlegezni, holott ezt meg kellene tenni. A hadiárvák nem kapják meg a nevelési pótlékaikat és ezért számosan kénytelenek az iskolából kima : radni. A rokkantházba való felvétel iránt megindított ügyekben száz és száz esetben nincs döntés, holott egyesek egészen katasztrofális egészségi állapotban vannak. Gyógykezeltetési dolgokban Pontiustól Pilátusig fordulnak, de nem tudnak eredményt elérni. Vannak olyanok, akiknek elromlottak testrésztpótló mechanikus eszközeik, műlábaik, műkezeik és másféle eszközük, melyek testi fogyatkozásaikat vannak hivatva pótolni, s vannak olyanok is, akik egyáltalában nem kapták meg azokat. Hónapokig is eltart, míg valamely eltört testrészük helyébe pótlást kapnak. Pedig ezek az eszközök az illetőknél a mozgás lehetőségének biztosítását jelentik. A temetkezési segélyekre hónapokig kell a hátramaradottaknak várni. A kiképzés a különböző életpályákra, mely eleinte, mig gróf Klebelsberg volt a dolgok élén, megindult annak rendje és módja szerint, ma visszafej lődőben van. Rassay Károly: Visszaküldjük őt oda! (Derültség.) Huszár Károly : Az özvegyi járandóságokat sem kapják meg. Az országos hadi gondozó-tanács működéséről, melyet a törvényben kontempláltak, de később rendeletileg lett életbeléptetve, azt hiszem, senki sem tud semmit, senki sem tudja, hogy mejmyivel vitte előre a dolgokat. Az igénymegállapitó-bizottságok, melyeket ez a törvényjavaslat kontemplált s amelyeket a rendelet értelmében minden faluban meg kellett volna alakítani, sehol sem működnek. Egyes járásokban volt annyi esze egy-egy jobbszivü, igazán saját iniciativajából dolgozó közigazgatási tisztviselőnek, hogy megbízta magukat a rokkantakat, hogy írják össze a rokkantak dolgait és adott nekik erre a célra megfelelő rovatcs iveket. így például Baranya megyében a villányi kerületben és más kerületekben a rokkantak saját maguk végezték el ezt a munkát és
