Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-16
A nemzetgyűlés 16, ülése 1922. adták kéz alá, ugy hogy csak az aláírás és az •• adminisztratív teendők maradtak hátra. Az ország legnagyobb részében azonban semmisem történt ebben a tekintetben. A rokkantaknak, hadiárváknak, özvegyeknek s ezek hozzátartozóiknak fogalmuk sincs róla, hogy mihez van j oguk és melyek azok az eszközök, melyek által jogukhoz juthatnak. Ez anarchia, ez teljesen lehetetlen álla, pot, és ezen a nemzetgyűlésen szárad a felelősségi ha ezeken a dolgokon napok vagy hetek alatt nem tudunk segíteni. Erődi- Harrach Tihamér : Segíteni kell ! Huszár Károly: Ez így semmi körülmények között nem maradhat. Ismerem annyira az adminisztrációt, hogy nyíltan meg merem mondani, hogy egy energikus ember még ebben a rettenetes káoszban,— hogy egészen őszintén fejezzem ki magamat — még ebben a szemétdombban is két-három-négy hét alatt rendet teremthet. Rendet lehet teremteni, csak bele kell vágni az asztalba, mert tűrhetetlen, hogy ezek a dolgok tovább így maradjanak. (Általános helyeslés.) Az első dolog, amit követelnünk kell, és kérem, hogy pártkülönbség nélkül méltóztassanak engem ebben támogatni, az, hogy legzárosabb határidő alatt jöjjön a kormány a nemzetgyűlés elé egy emlékirattal, melyben beszámol a rokkantügy állásáról. Tudni akarjuk, hogy különböző percentenkint megállapítottan, nyilvántartva különböző kategóriák szerint hány hadirokkantank van. Tudni akarjuk ezt megyénként, járásonként és községenkint, hogy módunkban legyen kontrollálni. Ezen emlékiratban benn kell hogy foglaltassék a folyósított segély összegének aránya és folytonossága, hogy módunk legyen azt kontrollálni. Akarjuk, hogy az adminisztrációnak minden szükséges tennivalóját a kormány a nemzetgyűlésnek tudomására hozza, hogy ezáltal módunkban legyen ezt a kérdést a közvélemény elementáris erejével valahogy megoldásra vinni. Erődi- Harrach Tihamér : Kiskáté kellene ! Huszár Károly : Az más kérdés ! Minden pártnak hozzá kell szólni ehhez a kérdéshez és a maga frontját szembe kell állítania vele, mert eltökéltem, hogy mindennap interpellálni fogok, amíg ebben a dologban rend nem lesz, mert ebből engednünk semmi körülmények között nem szabad. (Helyeslés.) A másik dolog, hogy a rokkantnak feltétlenül a kezébe kell adni egy útmutatót, amelyből az uj rendelkezéseket megismeri, megtudja. Rassay Károly : A pamfletek helyett jobb lett volna ezeket kinyomatni ! Huszár Károly: Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogyha a rokkant mindent megkap, amit ezek a rendeletek neki adnak, akkor is oly keveset kap, hogy még mindig féltenünk kell, elég lesz-e az a puszta lét fentartására. Hát még ha ezekhez a koldusfillérekhez, nyomorult alamizsnákhoz, amit a magyar nemzet a maga gazdasági állapota, leromlottsága folytán adni tud,, csak ugy tud hozzájutni, ha legalább három-négy-öt minister protektora van ! Ez olyan képtelen lelkiállapotot teremt, ami évi július kő 8-án, szombaton. 403 a falvak lelkét teljesen inficiálja, és ha még egyszer szükség lesz ebben az országban arra, hogy a polgárok áldozatkészségére apelláljanak, még az unokákból sem fog kiveszni az emléke annak, hogy hogyan bántak azokkal, akik a legnagyobb áldozatot hozták. (Ugy van ! Ugy van ! ) T. Nemzetgyűlés ! A nemzeti erőgyűjtésnek egyik legelső kelléke az, hogy azokról, akik önhibájukon kivül áldozatai lettek ennek a katasztrófának, amit ellenségeink ránkzuditottak, gondoskodjunk megfelelő módon ugy, ahogy anyagi erőnk megengedi. Ismétlem, nem a segítség pénzbeli mértéke a fontos, hanem az, hogy amit az állam a szegény rokkantnak, a szegény és nyomorult kis hadiárvának ad, azt adja ugy, hogy abban a szeretet melegségét érezze (Élénk helyeslés.) és abban az adakozásban, amit nyújt neki, lássa, hogy nem könyöradományt, nem alamizsnát kap, amiért küszöbről-küszöbre kell járnia, mint a verklis-koldusnak, hanem ugy kapja azt, mint ami dukál neki szenvedéséért és ami egyénileg őt megilleti. (Élénk helyeslés.) Nagyon örülök, hogy azok a képviselőtársaim, akik jelen vannak, egyetértenek velem ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogyha itt volna az egész Ház, annak minden egyes tagja hasonlóképen egyetértene ebben a kérdésben, (ügy van !) Kérem tehát mindazoknak az uraknak, akik itt vannak és ezenkívül összes képviselőtársaimnak és az egész magyar sajtónak támogatását abban, hogy ezt a kérdést napirendre tűzzük. Ennek a slendriánságnak, ami ebben a kérdésben uralkodik, egyszer már véget keíl vetni, mert meg vagyok róla győződve, hogyha ezt nem tesszük, akkor az a szigorú tél, amire alludált és célzott a ministerelnök ur is egyik beszédében, épen ezeknél a kategóriáknál, a hadirokkantaknál, hadiözvegyeknél és hadiárváknál lesz katasztrofális következményű? és ha a belső rendet féltjük, ugy ennek a kérdésnek rendezése a belső rend megóvásához sok tekintetben hozzá fog járulni. Szabó Imre: Mit csinálnak abban a népjóléti ministeriumban 1 Erre vagyok kíváncsi ! Huszár Károly: A következő interpellációt intézem a népjóléti minister úrhoz és remélem, hogy erre sürgősen fogok választ kapni, habár nem is neveztem sürgősnek az interpellációt. (Olvassa) : »Mi az oka annak, hogy a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló törvények és rendeletek még mindig nincsenek végrehajtva ? Hajlandó-e a kormány még az ősszel jelentést a Ház elé terjeszteni, amely emlékiratszerüleg beszámol a rokkant-, hadiözvegy- és hadiárva-ügyek jelenlegi állásáról ?« Az interpelláció szövege nem azt jelenti, mintha ennek a kérdésnek elintézését őszre akarnám halasztani, hanem azt akarom, hogy mindazokról az intézkedésekről, amelyek a mai interpellációm következtében meg fognak történni, a nemzetgyűlés mint befejezett tényekről vegyen ->L*
