Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

392 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. Elnök : Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Rakovszky ístván (továbbolvas) : »Fellebbezésemet azon reményben terjesztem elő, ismervén excellenciádnak a törvényes jog által szigorúan körülhatárolt álláspontját, hogy excellenciád nem fogja megengedni, hogy a törvénynek, az emberi igazságnak és jognak lábbaltiprásá

val egy oly exekució hajtassék végre, mely egy immár 22 éve becsülettel szolgáló köztisztviselőt, egy többszörös családapát akar amúgy is szerény keresetétől megfosztani. (Mozgás.) Az alábbiakban módom lesz üldöztetésemnek és kálváriámnak egész történetét részletesen elbeszélni, most csak arra az ellenmondásra kivánok rámutatni, mely a főispánnak 1922. évi május hó 3-án kelt és június hó 19-én kelt véghatározatai között fennáll. Azt mondja a május 3-án kelt véghatározat : »egyidejűleg történő felfüggesztésétől ezidőszerint csak azért tekintettem el, niert nevezett főszolgabíró tartós szabadságon van s,igy hivatali működése amúgy is szünetel.« Az én szabadságom még nem járt le, midőn a főispán június hó 19-én kelt véghatározatát meghozta, így a főispán nem hozhatta azt, hogy én elfoglalni kivánom-e hivatalomat vagy sem, hogy én kérek-e szabadságot vagy sem, és mégis felfüggesztett, holott nekem szándékomban állt szabadságot kérni és olyan helyezetet teremteni, hogy jelenlétem a fegyelmit meglelőző vizsgálatnak általam is óhajtott lefolyását ne feszélyezhesse. A főispánnak nem célja azonban az igazságot kideriteni, (Mozgás. Felkiáltások : Kiteríteni ? Derültség.) feljebbvalóhoz illő és méltányos és pártatlan álláspontot elfoglalni, hanem egyedül kizárólag hatalmát kívánja éreztetni azzal, aki csak esetlegesen is, de terveinek útjába kerül. A főispán célja volt a szécsényi járásból való eltávolításom, mert egyéniségem és személyem a kormány hivatalos jelöltjének, Hencz Károlynak nem tetszett és ezt a főispán minden eszközzel és minden módon keresztül kivánta vinni. Bár én felháborítóan igazságtalannak és jogtalannak tartom a május 3-án kelt véghatározatot is, mégis politikai szempontból meg tudom érteni, mert én legkevésbé sem ambicionáltam magamnak azt a dicsőséget, hogy Hencznek a tetszését megnyerjem, de őszintén szólva a június hó 19-én kelt véghatározatot már nem értem, mert hiszen Hencz Károly megbukott a nemzetgyűlési képviselőválasztáson, tehát ezúttal arról sem lehet szó, hogy a helyemre hozott Szekeres Dezső szolgabíró politikai érdemeiért jutalmaztassék. Én nem tehetek arról, hogy a szécsényi választókerületben a főispán olyan rosszul választotta meg a kormány jelöltjét.« Gr. Bethlen István ministerelnök : Ezt egy tisztviselő felebbezésben irja ! (Egy hang jóbbfelől ; Fegyelmit érdemel !) Politikai pamflet ! Rakovszky István (továbbolvas) : »Én nem tehetek arról sem, hogy a szécsényi választókerületben nem Rakovszky tkivánták megválasztani, hanem Hencz Károlyt akarták megbuktatni, évi július hó 8-án, szombaton. és nem tehetek arról sem, hogy Scitoszky Bélának tisztelő hivei, kik őt a szécsényi mandátum elvállalására felkérték, csak azért, hogy Hencz Károly általuk gyűlölt személyétől és képviselőségétől megszabaduljanak, teljes erővel Rakovszky István táborába állottak.« , Urbanics Kálmán : Fel van-e már függesztve az a szolgabíró ? Haller István: Örülj, fel van! Légy megelégedve ! Rakovszky István (továbbolvas) : »Az ellen már a leghatározottabban tiltakozom, hogy én legyek ennek a főispáni rosszulválasztásnak az áldozata, és hogy a sikertelenségnek a mérgét én legyek kénytelen lenyelni. Kálváriám és üldöztetésem rövid története a következő : (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az 1919. és 1920. évi nemzetgyűlési képviselőválasztások alkalmával már mint főszolgabíró működtem a szécsényi járásban, mely alkalommal Hencz Károly keresztényszocialista és Scitovszky Béla kisgazdapárti jelöltek állottak egymással szemben. Hencz Károly a választási kampányt a demagógiának és az erőszakosságnak olyan eszközeivel harcolta végig, hogy ez a körülmény méltán megütközést keltett és uri mivoltomnak tartozom azzal, hogy szivesebben láttam volna Scitovszky Béla, mint Hencz Károly győzelmét. Hencz Károllyal tehát azért kerültem szembe, mert Scitovszky Béla kisgazdar párti jelöltet támogattam. Az én kálváriám ott kezdődik, hogy Hencz Károly ügyes salto mortáléval az örökös ministerjelöltségek és más magas állásokra való önjelöltségek örvényei között beevezetfc a kisgazdapártba.' A jelenlegi választásoknál viszont kellett látni a szécsényi kerületben Hencz Károlyt, de már mint kisgazdapárti képviselőjelöltet. Hiába volt az én tiltakozásom, hiába hívtam fel a főispán figyelmét arra, hogy Hencz Szécsényben keresztül nem vihető ; a válasz az volt, hogy a főispán magához hivatott és kijelentette, hogy nekem szabadságra kell mennem a választás tartamára. Midőn én a vármegye közönségétől nyert mandátumra, eskümre és önérzetemre hivatkoztam, a főispán kijelentette, hogy ha nem megy szépszerével a dolog, ugy kinevezteti magát kormánybiztosnak és rendelkezési állományba fog helyezni. A főispán ezúttal elfelejtette megkérdezni tőlem, hogy kivánom-e a kormány jelöltjét támogatni, vagy sem, hogy politikai rendeleteit végre kivánom-e hajtani, vagy sem, mert elegendő ok volt Hencz ur nem tetszése arra, hogy engem hidegre tegyenek. (Mozgás a baloldalon.) Én elkerülni akarván az összeütközést, tekintettel arra, hogy Dénes fiam igen súlyos vörhenybetegségben feküdt és ezen körülmény idegzetemet amúgy is elővette, szabadságra mentem és deferáltam a főispán kívánságának. Április hó 30-án történt, hogy a szécsényi járásból egy nagyobb küldöttség keresett fel, mely arra kért, hogy a I járás közbékéjének megóvása érdekében szakit-