Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi július hő 8-án, szombaton. 391 fenn, hogy az illető, aki súlyos bűnt követett el, megszöknék, ami az adott esetben nem forgott fenn. (Egy hang jobbról : Pedig milyen sok ehhez hasonló eset fordul elő ! Teljesen igaza van !) Tudom melyik az az ut, amely idevezet. Ez az ut a destrukció útja, ez az ut a felülről való forradalmositás útja. Ez nem kevésbé veszedelmes, mint az, amikor a közhivatalnokokat, 'akik abban a hitben élnek, hogy hivatalos kötelességüket teljesitik és állampolgári jogukkal szabadon élhetnek, arra ébrednek, hogy amikor ezzel a jogukkal élni akarnak, a kenyerük, az állásuk veszedelemben forog és hosszú pályafutásuknak jó hirnevét veszélyeztetik. T. Nemzetgyűlés ! Iskolapéldája ennek Nógrád vármegye. Nógrád vármegyének közszeretetben álló főispánja volt Huszár Aladár. A választások elrendelésével Huszár Aladárt a főispánságtól felmentették és Sztranyavszky urat rendelték ki és nevezték ki főispánnak azzal a megbízatással, hogy az ellenzéket törje le és ellenzéki képviselő választását tegye lehetetlenné. Patay Tibor : Huszár is vállalkozott reá ! Rassay Károly : Akkor felhivta valaki erre. Miért függesztették fel ? Rakovszky István : Mert Huszár tisztességes eszközökkel akarta ezt keresztülvinni, ami nem volt megfelelő az uraknak, mert hiszen ha ő is vállalkozott erre, más ok nem volt a felfüggesztésére. Szabó József (budapesti) : Honnan tudja, hogy vállalkozott ! Rassay Károly : Kinek mondta ? (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky Iván belügyminister : Mi ezt jobban tudjuk, mint önök ! Rakovszky István : A főispán ur egész mesterkedése dugába dőlt. Szégyenletes felsülés volt az egész vonalon. Ennek a főispán urnák viselt dolgaival majd a büntetőtörvényszék fog foglalkozni, mert amint tudom, Huszár Elemér képviselő megtette ellene a bűnvádi feljelentést. Amikor a főispán ur elfoglalta a főispáni széket, a legelső dolga az volt, hogy hajszát inditott azok ellen a tisztviselők ellen, akik parancsszavára nem hallgattak. És olyan kicsinyes volt, hogy a legszegényebb tisztviselőket akarta arra kényszerűé ni, hogy Hencz Károlyra szavazzanak. Hogy ezt milyen kegyetlenséggel hajtotta végre, mutatja De j cső déli vasúti pénztáros esete. Egy szegény ember négy gyerekkel, beteg asszonnyal ; 24 óra alatt kénytelen volt elhagyni az állását. Miért ? Mert ő egy nagy bűnt követett el. Az a bűn az volt, hogy ő, midőn Hencz Károlynak az emberei jöttek az ajánlási ivvel, az ajánlási iv aláírását megtagadta. Rassay Károly : Elég nagy bűn ! Rakovszky István : Nemcsak én, hanem a kormánypártnak egy tagja — ha jól vagyok értesülve —szintén közbelépett ez embertelenség ellen. Mi eljártunk a. felettes hatóságnál itt Budapesten. Haller István : Én is ! Rakovszky István ; És ott megvolt a jóakarat, hogy segítsenek, elodázták az elhelyezést. De végre három nap múlva mégis csak el kellett mennie, s mikor mi kérdeztük, hogy miért, azt mondták, a főispán kötötte az állását ahhoz, hogy Dejcső vasúti pénztáros állásától onnan elmozdittassék és áthelyeztessék, ha jól tudom Aszódra. (Felkiáltások half elöl: Javítóba!) Alig végezték ezt el, a főispán rávetette magát a szecsenyi járás főbicájára. Először Hencz Károly urat odaküldötte, aki az ismeretes török édes mufti szerepével megjelent, (Derültség balfelől.) azt példázgatta, hogy hát nem jól érzi magát a főbiró ur s ő ugy tudja, mint hogyha három hónapra őt szabadságra küldenék. A főbiró azt mondotta, hogy ő nagyon jó egészségnek örvend, nincs eszében elmenni. Erre Hencz Károly ur azt mondotta, hogy szerez neki egy osztálytanácsosi állást Pesten, (Derültség balfelől.) Rassay Károly : Errevalók az állami állások ! Rakovszky István : ... mert tudja, hogy a főbiró Pestre szándékozik menni. Haller István : Pekárt is így menesztették, egészségügyi szempontból ! Rakovszky István : Mikor ezt sem fogadta el, azzal folytatta, hogy tudja a főbiró ur, hogy nem létezik olyan főbiró Magyarországon, aki ellen, hogyha vizsgálatot ejtenek meg, nem találnának valamit, ami neki kellemetlen lenne. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Ha nem méltóztatnak elhinni, én most fel fogok olvasni egy nagyon fontos korrespodenciát a főispán úrral, ami a dolgot megvilágítja / (Mozgás a jobboldalon.) Figyelmeztette a főbirót, hogy fel lehetne függeszteni és kellemetlenül hatna őrá is, tehát menjen jószerével. A főbiró ennek nem engedett. Erre a választások alatt a főispán egyszer behivatta őt és rákényszeritette, hogy hosszabb szabadságidőt vegyen ki. T. Nemzetgyűlés ! Nehogy azt mondják, hogy én nem egészen pontosan és hi ven adom elő a dolgot, egy hivatalos aktából, amely a t. belügyminister ur kezei közt is megvan, fel fogom a történetét olvasni. Kállay Tamás : Már megbukott Klebelsberg ! (Zaj és felkiáltások balfelől : És ezzel el van intézve ?) Haller István : A kanapét kidobták ! Rakovszky István : Megvan az utódja ; a szék ugyanaz maradt, csak a töltelék más. (Derültség.) (Olvassa) : »Nógrád és Hont vármegyék főispánjának dr. Sztranyavszky Sándornak 1922. évi június hó 19-én ad 111/4—1922. szám alatt kelt véghatározata ellen, mellyel engem a szécsényi főszolgabírói állásomtól felfüggesztett, törvényes határidőn belül fellebbezéssel élek és kérem excellenciádat, hogy a sérelmes véghatározat megváltoztatásával engem állásomba visszahelyezni méltóztassék.« Nagy Sándor : Jó állás ! (Zaj.) Haller István : A főispáni állás jobb ! Rassay Károly : Az ember vagy képviselő vagy főispán ! Ha megbukott volna, akkor jó lett volna a főispánság !