Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

378 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922, viselő 14 került ki, ellenzéki pedig 35. (Helyeslés baljelől.) Rassay Károly : Ez az ország hangulata ! Az ország képe ! Ez igazolja a hatalom bitorlását. (Ellenmondás a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Ez a város képe ! Barla-Szabó József: Abból is a legrosszabb. Rassay Károly : Miért hagyta el a titkos szavazást ? Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Nem én. Nem volt ott, amikor le kellett szavazni ! Rupert Rezső: Ott kellett volna hagyni! Rassay Károly : Hol szavazták le 1 Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : A bizottságban ! (Zaj. Közbekiáltások a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő ur. Horváth képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Rassay képviselő urat is kérem, sziveskedjék csendben meghallgatni a szónokot. Rakovszky István : A ministert nem figyelmezteti az elnök ! Az beszélhet ? Gr. Apponyi Albert : Ennek a dolognak, t. Nemzetgyűlés, igen mélyreható következményei vannak ! Ennek a rendszernek, a nyilt szavazási rendszernek fentartása, hogy ugy mondjam, egy olyan részlet a mai kormányzati politikában, amelyből, ha a jövő csak azt a fragmentumot ássa ki a történelmi emlékekből, ebből megalkothatja magának az egész rendszert. A gondolat az, hogy csak egy bizonyos társadalmi réteg uralma és akarata érvényesüljön. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bevallotta azt, hogy ez a gondolat az, hogy a kukoricaföldek, a legelők és a hatósági terror irányítsa a választásokat. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Legalább a túloldal azon tagjaitól, akik a titkos szavazás elvi alapján állottak, várok bizonyos erkölcsi támogatást. Ez manapság abszolúte tarthatatlan álláspont. Én is kivánom az intelligencia túlsúlyát az ország ügyeinek vezetésében, azt a bizonyos kedélyes középosztály-uralmat azonban, mely a háború előtt volt, helyreállítani többé nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy tiszteleteméltó széles társadalmi rétegek ragaszkodnak annak maradványaihoz, szerintem azzal a vaksággal, amely a vezető osztályokat a história számos epochájában jellemezte. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kötelességem ezeket elmondani nekem, aki szintén azokhoz a vezető osztályokhoz tartozom, aid sokat láttam, sokat tapasztaltam és számos választáson szenvedtem el azokat a jelenségeket, melyek a mostani választásokon előfordultak. Azoknak azonban akkor más jelentőségük volt, mint ma. Mert nem csak si due faciunt idem, non est idem, hanem : si duobus fit idem, non est idem. A háború utáni tömeglélektan egészen más, mint a háború előttié. A háború előtti tömeg bizonyos közömbösséggel, évi július hó 8-án, szombaton. fásultsággal fogadta, hogy neki tulaj donképen szavazati joga csak formaszerint van, de szabad elhatározása nincs, hogy tehát ő ennek vagy amannak a befolyásos társadalmi tényezőnek odarendelt szavazója, akivel menni köteles. Akkor nem volt ennek olyam romboló hatása, mint most. Ma azonban ennek a társadalmi és hatósági kényszernek a tömegekkel szemben a lelkeket mélyen elkeserítő és szélsőségekbe kergető hatása van ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassanak csak ezt az oldalát is nézni a dolgoknak. Az a rendszer, amely a hatósági és társadalmi presszióra akarja alapitani a többségek megalakulását, szélsőségeknek kedvez, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a szélsőséges agitáció, a demagógia igenis képes azt a forró tüzes lávát beleontani a tömegek lelkébe, mely arra bátorítja őket, hogy szembeszáll] anak a presszióval és a mérsékelt gondokozásuaknak inkább az észhez szóló tanitásai igy nem birnak a közönségre azzal a hatással, hogy mindennel szemben felvértezze. Tehát épen az ellenkezőjét érik el és a mérsékeltebb gondolkozásuakat pusztítják ki, a szélsőségek pedig ellenállának. Már most nemcsak tömegekről van szó, hanem az intelligenciáról is, a vezérszerepre hivatott intelligenciáról. És ez az, ami engem egész életemen át vérig keserített, amivel megbarátkozni nem tudtam. Én régebben is letéteményese voltam, de most is az vagyok, olyan intelligens emberek panaszainak, olyan tanárok, hivatalnokok, intelligens munkások és munkaadók panaszainak, akik azt mondják : Mit csináljunk ? Magunk és családunk exisztenciája és meggyőződésünk megtagadása között kell választanunk. Már most ezek vagy puhák és engednek a pressziónak, de akkor micsoda jellemük van ahhoz, hogy az ifjúságot neveljék? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vagy pedig engednek, de keserűséggel szivükben s ebből következik az, hogy ebben az országban most a szociáldemokratapártra sokkal. több szavazat esett, mint ahány szociáldemokrata van ebben az országban. Kiss Menyhért : A polgárság oda szavazott ! Gr. Apponyi Albert : Ez az a rendszer, amely a pillanatnyi eredmények elérése végett elkeseríti a kedélyeket és megbontja a törvény iránti tiszteletet. Engedelmet kérek, a törvény azt mondja a választónak: szabadon gyakorolhatod választójogodat, a praxis azonban azt mondja, hogy : nem, tehát hazudik a törvény, hazudik az állam s a hatóság, mely a törvény végrehajtására van hivatva, megszegi a törvényt. Micsoda tekintélye lehet igy a hatóságnak? Minden végrehajtó, minden alsóbbrendű hatóságnak, annyi a tekintélye, amennyi a felette álló hatóságé és a felette álló tényező tekintélye; ha a legnagyobb tekintélynek a törvény tekintélyét tekintjük, nem lehet több, mint a törvény tekintélye, különben csak a nyers erő uralkodik. En öntudatosan azt mondom, hogy ma a magyar középosztálynak, a magyar