Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi Julius hő 8-án, szombaton. 377 szolgálta, és akkor, mikor veszedelem fenyegette a hazát, amely veszedelem nem volt kisebb, mint a háborús veszedelem, akkor épugy, mint a háborús veszedelemben, ennek a veszedelemnek elhárítására mindnyájan összefogtunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem volna érthető, ha beszédem befejezése­képen nem foglalkoznám én is ennek a nemzet­gyűlésnek legérdekesebb nóvumával, t. i. a szociál­demokrata párt megjelenésével a nemzetgyűlés soraiban. (Halljuk ! Halljuk I) Én csak azt sajnálom, hogy ez már régen nem történt meg. Én egyfelől azt tartom, hogy azok, akik a szociális követel­ményeknek, mondjuk, legextrémebb alakban képviselőik, azok egy olyan kovászt alkotnak, amelyre szükség van, különösen a mi hazánkban, ahol, mi tagadás benne, kiváló tulajdonságaink mellett vezető osztályainkban a szociális érzék gyenge. (Igaz ! Ugy van !) Másfelől igen szükségesnek és kívánatosnak tartottam volna, hogy a t. szociáldemokrata párt­nak vezetői állandó érintkezésben legyenek a pol­gári pártokkal, hogy az ő észjárásuk ezen eszme­cserében csiszolódjék ki, hogy ne gondolják, hogy ők külön világot alkotnak, hogy beilleszkedjenek a reális világba, és igy az ő észjárásuk is, nem mon­dom, alapjaiban megváltozván, mert ezt nem vá­rom, hanem a lehetőségek mérlegelése tekintetében érettebbé és gyakoiiatiabbá váljék : egy bizonyos együttműködés lehetősége megteremtessék. (Moz­gás.) Nem csodálkozom azon, hogy a t. szociál­demokrata pár ti szónokok beszédeinek majdnem mindegyikében olyan tételek fordultak elő, amelyek a polgári pártok körében visszatetszést szültek, ök még nem szoktak hozzá ehhez az atmoszférához, de nagy nyereség lesz, ha hozzászoknak, ha hozzá­simulnak és akkor azt a szerepet játszhatják Ma­gyarország törvényhozásában, Magyarország éle­tében, amelyet pl. Németország életében a szociál, demokrata párt mérsékeltebb árnyalata játszott mint az építőmunkának részese, (Egy hang bal­felől : Mint Franciaországban Clemenceau !) és Franciaországban, szóval mindazokban az orszá­gokban, amelyekben évtizedek óta már a törvény­hozás terén együttműködnek a polgári pártokkal. Szóval, én ezt az együttműködést ugy az általunk képviselt eszmekör érlelése, mint a polgári pártok és a haza összessége tekintetében igen kivánatosnak és üdvösnek tartom. Propper Sándor : Zalaegerszeget előbb meg kell szüntetni ! Gr. Apponyi Albert : Meg is mondom, meddig tudok velük lenni. (Halljuk ! Halljuk !) Tudok velük menni, ha a szabadságjogokat védik. (Helyeslés.) Tudok velük menni, ha demo­kratikus haladást látok. Hanem nem tagadhatom el, hogy az ő szabadságvédő hivatásuk tekinteté­ben a polgári pártok tekintetében bizonyos kétely és bizalmatlanság merül fel. Nem beszélek a kom­mün idejéről, amelyet ők megtagadnak, és én ezt &z ő megtagadásukat tudomásul veszem. És nem NKMZUTGyüIJ&SI NAPLÓ, 1922—1926. — I, KÖTET, én leszek az, aki rájuk akaija bizonyítani, hogy ők odavalók. Mentől inkább el tudom őket onnan távolítani, annál jobb. De a kommünt megelőző időben, a Károlyi-időben tudtam és láttam, mi volt a sajtó szabadsága, mi volt akkor a gyüleke­zési szabadság. Akkor hallottam a fenyegetőzése­ket, hegy amennyiben az akkor tervbevett nem­zetgyűlés szociáldemokrata többséget nem vá­laszt, orosz mintára szétverik. (Igaz ! ügy van !) Ezeket, mélyen t. képviselőtársaim azon az olda­lon, nem. relmminációképen mondom, hanem azért, hogy önök előtt érthető legyen, hogy szabadság­védői hivatásuk bizonyos kétellyel és bizalmatlan­sággal találkozik. Odáig önökkel megyek, amig a szabadságjogokat védik, hanem mihelyt maguk is a szabadságjogokba ütköző cselekedeteket vé­geznek, mikor pl. a szervezetükhöz nem tartozó munkások munkaszabadságát megtámadják, ak­kor már nem lehetek önökkel. (Helyeslés és taps.) Azt a szabadsági alapot, amely a szabadság atmosz­férájában, légkörében keresi érvényesülését, ezt bizalommal önök iránt, önökkel együtt követe­lem, de ezt el kell fogadni bona fide, utógondolat nélkül. (Helyeslés.) Érintenem kell mármost a másik igen nagy és ma még áthidalhatatlan ellentétet, amely en­gem a t. kormánytól és pártjától elválaszt. A t. kormány politikája tulaj donképen, ha nem. is ez a bevallott célja, mégis odairányul, hogy a háború előtti politikai állapotokat állit sa "vissza. Ezt pedig én, akármilyen tetszetős legyen azoknak, akik a háború előtti politikai hatalmi viszonyok­nak és pártviszonyoknak előnyét élvezik, egy veszedelmes chimérának tartom. (Helyeslés bal­felöl.) A ministerelnek ur ezt kétségbe vonja. A ministerelnök urnák esze járásában azonban ez annyira benne van, hogy lehet mondani : Natu­ram expellas furca, tarnen usque recurret. Erre vall az a választójogi rendelet, amelyet a kor­mány kiadott és különösen a nyilt szavazás meg­tartása, egy olyan állapot, amelynek tekinteté­ben, nem tudom, hogy Timbuktuban mi van, Európában és a művelt világon ez azonban egye­dül áll. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Akárhogy for­gassák ezt a nyilt szavazást, akárminő szint adja­nak argumentumaiknak, akármilyen tetszetősen tudják előadni, az eredmény mégis az, hogy a nyilt szavazás rendszerét azért fogadják el, hogy bizonyos választók, bizonyos választótömegek ne ugy szavazhassanak, mint ahogy meggyőződésük parancsolná. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha! 1er István : Egyharmad nem is mert szavazni ! Gr. Äpponyi Albert ; A nyilt szavazás a ható­sági és társadalmi hatalmaskodások kódexe. Itt van egy iskolapélda. A kormánynak ebben a nemzetgyűlésben jelentékeny többsége van. Néz­zük meg a titkos szavazási kerületeket. Ha az előttem levő kimutatás helyes, — legfeljebb egy­két eltérés lehet jobbra is, de balra is — 49 kerü­letben volt titkos szavazás. Ebből kormánypárti és kormányt támogató nem kormánypárti kép­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom