Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

28 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. öntudatáért és elvhűségéért. (Egy hang jobbról : Madarat tolláról I) Rassay Károly : Olvassa fel ! (Halljuk ! Halljuk ! Nem lehet gyanúsítani, fel kell olvasni !) B. Kaas Albert: Felolvasom! Rassay Károly : Mindegyikünk érdeke ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Urbanics Kálmán : Korvin-Klein barátja ! Drozdy Győző : Gulácsy költeményeit máskép ugy sem hallottuk volna meg ! (Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Albert: A vármegyei főjegyző, Kabáczy Ernő, véletlenül Gulácsy Istvánnak nem jó embere. (Halljuk ! Halljuk !) Pesten el volt Ítélve, ha jól tudom — ezt nem tudom most bizonyítani — 15 vagy 20 esztendei kényszermunkára Nagy Ernő : Tizenöt évre ! B. Kaas Albert (olvassa) : .. . Rákospalotán Korvin-Klein Ottó jól ismert és azóta már akasztófára is került belügyi politikai államtitkár más hasonló minőségű elvtársakkal megjelent, hozzánk mindenféle érthetetlen indoku kérdést intézett és Nagy Ernőről kijelentette társának, hogy őt még vereckei főszolgabíró korából személyesen jól ismeri, érte és proletár elveiért saját személyében jótáll és ezért szabadlábrahelyezte. (Nagy zaj.) Drozdy Győző : Grófokért is jót álltak ! B. Kaas Albert : Tegnap aztán Lindner Ernő, ki szintén ott volt Rákoson az elfogottak között, jelenleg budapesti lakos, volt vármegyei tisztviselő, engem arról értesített, hogy akkor Korvin-Klein erős szavakkal megrótta a vidéki közegeinek rövidlátását, — amint ő mondotta : korlátolt butaságát — hogy az ő kedves hívét internálva, tévedésből Budapestre hozták. (Nagy zaj a jobboldalon.) Bizonyítást kívántak, bizonyítottam. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez nem bizonyíték ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : írásban van ! Majd a bíróság elé menjen vele és ott bizonyítson ! Felkiáltások a jobboldalon : Akkor is lesz kifogásuk I) B. Kaas Albert : A kommunizmus alatt az akkori alispánhelyettes, jelenleg tisztelt képviselő ur, nem tartotta és nem tarthatta helyénvalónak; hogy az alatt térjen vissza Bsreg vármegyébe, amig ott a román megszállás tart, mert a román megszállók ott az adminisztrációba nem avatkoztak bele, de azt kikötötték, hogy a volt kommunisták a magyar háborús internálási rendelet alapján azonnal beinternáltassanak. A törvényhatósági bizottság akkor megválasztotta, helyesebben megbízta — mert a választásnak bizonyos formaJbibái voltak — a másod jegyzőt, Kozma Györgyöt, az alispáni hivatal vezetésével. Dr. Kozma György vállalta is a hivatalt és vezette, addig, amig a románok kivonulása után vagy azt közvetlenül megelőzően visszajött a tisztelt képviselő ur Bsregbe és követelte a hivatal átadását. Tudom és előre leszögezem, hogy ő fegyvert fog kovácsolni abból, hogy Kozma György őt elfogatassál fenyegette meg. Igenis, Kozma György elfogatassál fenyegette meg a t. képviselő urat azért, mert Bsreg várévi június hó 24-én, szombaton. megye egész ottani közvéleménye egyhangúlag az volt, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy a tisztelt képviselő ur a proletárdiktatúra felidézésében bűnös, még pedig főleg azért, mert szemük láttára történt február 24-én vagy 26-án, mikor én is Beregszászon voltam s engem is le akartak fogni, — Hubay csendőrszázadost és társait el is fogták — hogy a vármegyeház üléstermébe akkor a t. alispánhelyettes ur, jelenleg képviselő ur, összehívta a néptanácsok kiküldötteit és lázító beszéd után ő volt az, ki a vörös zászló alatt körmenetet provokált. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Hallatlan ! Gyalázat !) Közvetlen közelében történt, hogy egy odakerült lelkes kis csoport szembe vitte a magyar nemzetiszínű zászlót s ekkor azt letépték, sárba taposták, a képviselő úrtól talán öt lépésnyire, Bsregszászon a zsidó templom és a Royal-szálloda előtt. Ez tény, uraim ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Szégyen gyalázat ! Pfuj ! Elnök csenget.) Kérték, hogy indítson a zászlógyalázók ellen eljárást, kutassa ki, kik voltak, de ő azt mondotta, hogy »vége az uri uralomnak, proletár alispán vagyok« — ez jegyzőkönyvben van — és eltűrte a zászló gyalázását. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Hallatlan !) Emlékezzünk egyszer % issza a régiekre, még a régi Házban. En mint kis gyerak emlékszem, hallottam erábi zászlósértésekről. Kik védték meg ott a magyar zászlót ? Mindenki megvédte, de ki mert volna ellene szólni. Vájjon meglesz-e most a nehezebb helyzetben a Házban az az egyöntetűség ebben, hogy ezt védeni senki merni sem fogja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, meg vagyok győződve róla, hogy ugy lesz. Drozdy Győző : Hogyne, ha igaz ! B. Kaas Albert : Hát ez igaz, bizonyítani lehet sok jegyzőkönyvvel és ott voltam én is, ott voltak az elfogott csendőrtisztek, akik kardbojtot viselnek. Hogy azok igazmondása ig biztos, mert azok nem párthatározatok alapján intéznek el vagy nem intéznek el becsületbeli dolgokat. (Zaj.) Drozdy Győző : Minek alapján botoznak ? (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) B. Kaas Albert : Most jövök, tisztelt Ház, felszólalásomnak legszomorúbb részéhez. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elképzelhető olyan heroizmus, hogy valaki egy külszín szerint egy reá nézve talán megsemmisítő ítéletet hozó helyzetbe is elszánja magát, igazi önfeláldozó magyar hazafiságból ; hiszen vállalkoztak már lelkes honfiak mindenre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Most a választásoknál láttuk ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) B. Kaas Albert : De Nagy Ernő képviselő ur a cseh alzsupáni kinevezéssel helyesebben podzsupáni kinevezéssel nem a maga régi alispánhelyettesi állását foglalta el, hanem uj állásba ment más hatáskörrel, amelyet nem Beregszászon kapott, amikor élén Hostas ezredessel különvonaton 200 főnyi cseh katonosággal rukkolt be 22-én.