Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. 29 ő uj hatáskört kapott, hiszen már Munkácson megvolt az ő podzsupáni kinevezése. Nem tudom, kitől kapta, de hogy megvolt, azt tudom onnan, hogy mikor a románok Beregszászról kivonultak és a város átadásáról tárgyalni kellett a cseh megszállásra kijelölt csapatokkal, akkor a vármegyei helyettes alispánt, Kozma Györgyöt Munkácson őhozzá utasították mint illetékes cseh hatósághoz. És hogy ez a hatóság más, mint a magyar vármegyei alispáni hatóság, azt bizonyíthatom azzal a vármegyei tiszti főügyészi jelentéssel, hogy őneki jog adatott, mely joggal élt is, hogy a közönséges bűntetteseket kiszabadította. Megnyitotta a börtönök ajtait. Ezt alispán nem teheti, ehhez neki nincs joga, ez talán a cseh podzsupáni hatáskörbe tartozik. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És hogy ő milyen magatartást tanúsított — ami a legszomorúbb — erre nézve felolvasom Szentpétery Endre vármegyei aljegyző nyilatkozatát. 22-én vonultak be a csehek, 23-án a zsupán és Hostas ezredes több más tiszttel együtt felkérte Nagy Ernő képviselő urat, akkori főszolgabirót vagy podzsupánt, hogy hivja össze a vármegyei tisztviselőket, ö ennek lelkiismeretesen teljesen eleget tett, lovas küldöncökkel még a jegyzőket is berendelte és akkor beszédében többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Boldog vagyok, hogy a méltóságos zsupán úrral együtt szolgálhatok. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Boldog vagyok, hogy ezt a fogadalmat letehetem és azt mindnyájuknak ajánlom. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Ti pedig, akik most itt jelen vagytok, menjetek és vigyétek hirül, hogy ez volt a legszerencsésebb megoldás. Én — már mint Szentpétery aljegyző — az előadói emelvény szélén állottam, a boldogság nyilvánítása mellett rámpillantott az alispánhelyettes, mire fejemmel nemet intettem. A gyűlés után magához hivott és felelősségre vont, hogy miért intettem nemet. Erre kijelentettem, hogy azt azért tettem, mert akkor egyáltalában nem éreztem magamat boldognak. (Zaj.) Erre azt a kijelentést tette, hogy ő most olyan nagyszerű dolgot csinált, amiért kezet csókolhat neki az egész vármegye közönsége. Érdeklődtem, hogy mi az a nagyszerű dolog, mire ő kijelentette : Vedd tudomásul, hogy a vármegyét én most egyesitettem ! — akkor t. i. az egész vármegye cseh megszállás alá került. Kaminszky lett a főispán és végre én vagyok az alispán. (Zaj. Derültség és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ez a fő !) A t. képviselő ur a múltkor azt mondotta, hogy ellene egy hajsza indult meg és hogy a hajszát Gulácsy István a jelenleg főispánsággal megbízott alispán vezette. Gulácsy főispánnal szemben én erős küzdelmeket vivtam a múltban, de igazságos akarok és iparkodom lenni és azt találom, hogy ilyen esetben mindenkit kell, hogy összekössön a magyarság érzése, (ügy van! ügy van! jóbbfelől és a középen.) Itt nincs sem párt, sem szenvedély, sem múlt, sem barátság, sem ellenség. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Le kell szögeznem azt, — aki a viszonyokkal ismerős, az tudja is, s ezt a t. képviselő ur sem fogja letagadhatni, — no

gy Dercsényi Ferenc nevű bizottsági tag Gulácsy Istvánnak, ha lehet mondani ellenséget, akkor ellensége. Amikor 1919 decemberében felszabadult a mai csonka Bereg vármegyének nevezett huszonhárom község és mintegy Senki szigete, be volt lökve délről a román, északról pedig a cseh tengerbe és közlekedni ezzel a résszel nem lehetett, mert egy sziget volt az óceán közepén, akkor szerény magam is, Gulácsy is itt voltunk Pesten. Ekkor összejöttek az odavaló törvényhatósági bizottsági tagok és mindazok, akik kötelességüknek tartották a közüggyel foglalkozni, s a legelső ülésükön, amikor Kabáczy Ernő, jelenlegi árvaszéki elnököt megbízták az alispáni hivatal vezetésével, mert alispán nem volt, Deresényi Ferenc javaslatára a következő határozatot hozták : »A bizottság utasítja Kabáczy Ernő vármegyei helyettes főjegyzőt, hogy bármely jelentkezőtől, aki kifejezetten belügyministeri írásbeli rendelet nélkül a közigazgatás vezetését át akarná venni, annak átadását tagadja meg. Az alispáni hatáskört a belügyminister írásbeli rendeletéig töltse be és amennyiben a jogtalan követelésekkel fellépő egyén — kifejezetten megmondták — Nagy Ernő, a Károlyi-kormány idején alispánhelyettesként működött főszolgabíró, ennek dacára a hatalom átvétele iránt lépéseket tenne és ezalatt a közrend megbontására irányuló tevékenységet, agitációt fejtene ki, vele szemben a legszigorúbb intézkedéseket tegye meg, esetleg a területről utasítsa ki vagy a szükséghez képest internálja«. (Mozgás.) így fogta fel a kötelességét a vármegye, mikor a legnagyobb bajban volt, amikor nem volt egy orvosa sem, nem volt postája négy és fél hónapig ; amikor semmi hírt sem kapott a világról s amikor a magyart a fájdalomban, szenvedésben igazán összekötötte az egység. Védték akkor a maguk egységét a demagóg agitáció ellen. Ezek a tények, amelyeket röviden előadtam, indokolták meg a kormánynak azt az intézkedését, hogy az 1920 szeptember 2-án tartott ministertanácsban hosszas meditáció után kénytelenek voltak alkalmazni az 1920. évi XI. 4. §-át Nagy Ernő akkori volt főszolgabíró ellen és kimondották, hogy hazafiatlan, társadalomellenes és közerkölcsökbe ütköző magatartásáért ennek a fegyelmi törvénynek szakaszát kell alkalmazni vele szemben s a közszolgálatból el kell őt távolítani. Ez jogerős határozat és nem hiszem, hogy valaki is komolyan vádat merne emelni a lelkében, hogy a magyar ministertanács, amikor már átdolgozva hozzákerült egy ügy, akkor pro futuro, politikából, melyet akkor, szeptemberben még nem is sejthetett, üldözésből bélyegezett volna meg valakit, a legnagyobb megbélyegzéssel, a hazafiatlan, társadalomellenes és erkölcstelen magatartás megsemmisítő ítéletével. (Mozgás balfelől.)