Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

A nemzetgyűlés Iá. ülése 1922. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a kérdéscsoporttal kapcsolatban még egy dologra akarok rámutatni. A politikai bűnösök egy részét és pedig azokat, akiket nagy bűnösöknek tartanak, miután velük szemben eljártak, kicserélték túszokkal; ezek elmentek, mint u.n.cserefoglyok s ma egy másik országban örülnek az aranyszabadságnak. Más részük a diktatúra bukása után elmenekült, ugy hogy azt mondhatnók, hogy az igazságszolgáltatás megállapítása szerint vezető és irányító bűnösök ma már nincsenek itt; azok ma már nem érzik cselekedeteik konzekvenciáit. Ma a börtönökben a forradalom senkijei ülnek, a kicsikék, az aprók, akik önmaguktól semmit sem csináltak, akik másoknak fogadtak szót, akik parancsokat hajtottak végre, azoknak a parancsait, akiket az igazságszolgáltatás más vonatkozású érdekek folytán a kezéből kiadott. Kérdem az igazságügyminister urat, kérdem a ministerelnök urat, kérdem az összkormányt, hogy mennyiben egyeztethető ez össze az igazságszolgáltatás modern szellemével, mennyiben van morális alapja annak, hogy a nagy bűnösöket elengedték és a kis bűnösöket fogva tartják? Barla-Szabó József: Bűntársak ők is! Propper Sándor : Bocsánatot kérek, én nem vagyok jogász, de az igazságszolgáltatásban bizonyos lépcsőzet van, ugyebár: minél bűnösebb valaki, annál inkább kell, hogy érezze konzekvenciáit bűneinek. Már most, amikor a nagy bűnösök a törvények szerint mentesültek bűneik konzekvenciái alól,... Halász Móric : Nem a törvények szerint, hanem a kényszer miatt! Propper Sándor: Mindegy, hogy a törvények szerint-e, vagy pedig politikai okok folytán ; a lényeg az, hogy ma már nem érzik bűneik konzekvenciáit, ma már nem ülnek börtönben, ellenben ott vannak a kicsinyek,^ ott vannak azok, akik ezeknek szót fogadtak. En a magam természetes eszével nem látom megalapozva, . . . Barla-Szabó József: Vigyék ki ezeket is, majd akkor elengedjük őket ! Kérje ki őket Oroszország. Propper Sándor : . . . nem látom morálisan megokolva azt, hogy ezeket a kicsinyeket — teljesen eltekintve attól, amit az előbb mondottam — továbbra is benntartsák. Mondom, teljesen eltekintek a dolog politikai részétől. Azt mondja a t. nemzetgyűlési képviselő ur, kérjük ki azokat is. Barla-Szabó József : Igen, vigyék el Oroszországba! Propper Sándor: Arról igen sokat lehetne beszélni. Barla-Szabó József: Eszközöljék ki! évi július hó 6-án, csütörtökön. 317 Propper Sándor: Sokat lehetne erről beszélni. Talán önnek vannak kapcsolatai, nekem nincsenek. Barla-Szabó József : Inkább önnek vannak, én nem vagyok kozmopolita ! Propper Sándor: En nem tudok kieszközölni semmit, de érzem a súlyát annak, amit ez jelent. Érzem azt, hogy amikor a nagy bűnösök mentesülnek, akkor a kis bűnösöket tovább ott tartani nem lehet. Ugyanez áll az internálásokról, ugyanez áll a jelentkezési kényszerről, mert ennek azután nemcsak lelki, nemcsak morális, nemcsak politikai vonatkozásai vannak, hanem mélyreható gazdasági következményei is, amelyeket szintén meg kell szüntetni. Egy országban, ahol dolgozni, élni, haladni akarnak, mindent el kell takarítani ennek a lehetőségnek útjából. Egy országban, ahol termelésről, munkáról, újraépítésről beszélnek, meg kell teremteni ennek a lelki előfeltételeit, és ennek lelki előfeltételei azok, amiket én most itt elmondottam. Benyújtok egy határozati javaslatot »(olvassa) : »Indítvány. A nemzetgyűlés magáévá teszi a ministerelnök ur július hó elsején tartott beszédében foglalt ama megállapítását, hogy Magyarországnak mai szomorú helyzetében legelsősorban belső békére van szüksége. Megállapítja a nemzetgyűlés, hogy a belső béke alapfeltétele viszont az őszinte kiengesztelődés és a felzaklatott lelkek megnyugtatása. Ezért szükségesnek tartja a teljes politikai amnesztiát, az internálótábor feloszlatását, a rendőri felügyelet megszüntetését, a gyorsított tanácsok ítéleteinek revízióját. Utasítsa ennélfogva a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az erre vonatkozó intézkedések iránt haladéktalanul intézkedjék, és erről a nemzetgyűlésnek tegyen jelentést.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék a dolognak azt a részét észrevenni, amelyből én kiindulok. Találjuk meg magunkat, találjak meg az igazságtalanságokat, találjuk meg a reparáció útját, találjuk meg az utat ahhoz a lelki kiengesztelődéshez, amelyet a ministerelnök ur hangoztat, amelynek a konzekvenciáit azonban sajnos eddig nem vonta végleg le. Áttérek egy másik kérdés komplexusra, a közszabadságok kérdésére. (Halljuk !) A közszabadságok kérdése közkincs. Nem az enyém, nem a másiké, és nem a harmadiké, nem a pártomé, egyáltalában nem a pártoké. A közszabadságok kérdése az államé. A közszabadságok az ország közkincse. Ha tehát a közszabadságokat helyreállítják, nem nekünk tesznek vele szívességet, hanem az országot emelik fel a kor színvonalára, az országot emelik fel a többi kulturállamok nívójára, az országot vezetik el azokhoz a kapcsolatokhoz, amelyek nélkül ma országnak élni lehetetlen. Az egyesülés és gyülekezés szabadsága keli, hogy minden polgárnak joga, alkalma és eszköze legyen arra, hogy a saját maga ügyeit, sérel-