Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
318 A nemzetgyűlés 14. ülése 1922. évi július hó 6-án, csütörtökön. meit és gazdasági kérdéseit megbeszélhesse ott és olyan formában, ahol és amilyen formában azt jónak látja. A mi fejünkhöz vagdossák pl. a munkaszabadságot. Mi a munkaszabadságnak nem vagyunk ellenségei. Mi örömmel fogjuk üdvözölni azt a törvényjavaslatot, amely a közszabadságokat a legteljesebb mértékben statuálja minden társadalmi osztály, minden társadalmi réteg, minden világfelfogás, minden világnézet számára egyformán. Koszó István : Ne fajuljon szabadossággá ! Propper Sándor : A munka szabadságát ma nem alulról kezdik ki és sértik meg. Koszó István : Munkakerülést látunk ma. (Zaj. Elnök csenget.) Propper Sándor: A munka szabadságát, a szervezkedés szabadságát felülről bántják. Barla-Szabó József: A bizalmiférfiak nem engedik érvényesülni a munka szabadságát. Szeder Ferenc : Akkor miért vették be a békeszerződésbe ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek mind a két oldalon. Propper Sándor : Van egy csomó szakma, amelynek követői nem szervezkedhetnek, vagy ha szervezkedhetnek, elő van írva, hogy hol és milyen formában szervezkedhetnek. Szabad beiratkozniuk bizonyos egyesületekbe, viszont el vannak tiltva más egyesületekbe való belépéstől. Ha ez közszabadság, ha ez a szabadságok mértékének objektiv kiosztása és kezelése, akkor nem tudom hányadán vagyok. Én azonban azt hiszem, hogy ez nem egyforma mérték alkalmazása. Abban az országban, amelyben a közszabadságokat közkincsnek tekintik, amely országban a kormány mindenki számára egyformán porciozza ki a neki megfelelő részt, abban az országban méltóztassék elhinni, sokkal kisebb a lehetősége annak, hogy társadalmi mozgalmak megengedett törvényes kereteket elhagyhassanak. Példa rá a külföld. Akárhová megyünk, már a háború előtt is igy volt, de különösképen igy van ma. Angliában, Amerikában, a skandináv államokban, Németországban mindenütt az egész világon elfogadták a közszabadságok szükségletét és honorálását. Mindenütt szabad mindenkinek összejönni. Nem kell bejelenteni a gyűléseket. Például Angliában egy vasárnap a Hyde-parkban 30 gyűlést is tartanak bejelentés nélkül. Kószó István : De ott erősebb a nemzeti érzés. Rassay Károly : Csakhogy ott nem Kószó az államtitkár. Propper Sándor: Az egyik helyen a polgáriak, a másik helyen a szocialisták, a harmadik helyen a keresztényszocialisták, a negyedik helyen a királypártiak, az ötödik helyen a köztársaságiak, ahány hely, vagy tisztás a parkban van, mindegyiken gyűlést tartanak és mindenütt beszélnek, ha van hallgatóság. Sehol rajta meg nem ütköznek és csodálatos, e mellett a fejlett közszabadsági érzés mellett, ilyen fejlett közszabadsági intézmények mellett ezek az országok nem pusztulnak el. Ezek az országok haladnak s ilyen közszabadságok mellett küzdötte fel magát Anglia a világ uralkodó nemzetévé. Ha ez akár a társadalomra, akár az államra, akár más egyébre veszedelmes volna, akkor méltóztassék elhinni, hogy azok az okos államférfiak, akik ezeket az országokat irányítják, a Lloyd G-eorgek, a Poincarék, a Wilsonok, azok is ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodnának, amelyekhez folyamodnak itt nálunk. Giesswein Sándor: Pedig itt is van egy Lloyd George! (Élénk derültség.) Propper Sándor: Hanem ellenkezőleg mit látunk ? Azt látjuk, hogy részint a kormányzati bölcseség, részint a pszichológiai meggondolás, tudván azt, hogy a keserűség, a panasz szabad nyilvánítása sokkal kisebb veszedelem, mint annak elfojtása, arra a bölcs belátásra kényszeríti ezeket az államférfiakat, hogy a közszabadságok elé gátakat, akadályokat ne emeljenek. El kell érkeznünk nekünk is oda, mert ez ma az államok életében az államok részére olyan fontos, mint amilyen szükséges az egyes'ember részére az oxigén, a nélkül meg nem élhet. El kell tehát érkeznünk oda ós sokkal okosabb, sokkal célszerűbb, sokkal kevesebb fáradsággal jár, ha ezt a korszakot Önmagunktól, kényszer nélkül, felfordulások t lehetősége és veszedelme nélkül idézzük elő. En a békeszerződésre, mint jogforrásra nem akarok hivatkozni. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem is lehet !) Azért nem hivatkozom rá, mert én azt a békeszerződést magam sem ismerem el, (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) nem ismeri el az én pártom, az én internacionális pártom, mert lehetetlennek, igazságtalannak tartja s mert azt az álláspontot vallja magáénak, hogy népeket szétdarabolni, össze-vissza tologatni a népek megkérdezése nélkül nem lehet és nem szabad, mert ez igazságtalan és lehetetlen dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ezt nem most mondom először és nem most mondjuk először; megmondottuk ezt 1916-ban Stockholmban és 1917-ben, 1918-ban Bernben, s azóta is egész csomó szocialista konferencián tették ezt szóvá. Méltóztassanak elhinni, ha megvan a lehetőség a párisi béketanács művének megdöntésére, a béke igazságtalanságainak kiküszöbölésére, ez a módszer a legalkalmasabb, leghatékonyabb, legvirulensebb s ez az amely a békefeltételek revíziójához fog vezetni. Halász Móric: Vezetne, ha nem szabadkőművesek volnának Parisban. (Zaj a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Propper Sándor: Ennek a lehetőségnek azonban kissé elébe kell mennie Magyarországnak, amely ország a háború folytán a legtöbbet szenvedte. Nem lehet megvárni, mig ideér önmagától, elébe kell mennünk azzal, hogy felemelkedünk azokhoz a nemzetekhez, amely nemzetek munkássága hivatva van a béke revíziót keresztül hajtani. (Ugyvan! a szélsÖbaloldalon.)
