Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
298 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyre — megjósolom a t. Nemzetgyűlésnek —eddig példa még nem volt ; olyan katasztrofális gyorsasággal, mint ahogy az* Ausztriában történt, ahol az ottani városházának elhibázott politikája feküdt rá szintén az üzlethelyiségekre és feküdt rá a szállodákra, amelyekben azok a szobák, melyekért annak idején — egy évvel ezelőtt — 100 koronát fizettünk, ma 36.000 koronába kerülnek, ahol tréfás emberek azt gondolták, hogy ki lehet kapcsolni az üzletbéremelést az egyéb árucikkek megdrágulásából. Nem, a gazdasági élet egy szerves egész és ahol egyszer ilyen mélyen belenyúlnak a gazdasági életbe, hogy a boltbéreket 15-szörösére, 20-szorosára, 30-szorosára és még ennél magasabbra emelik fel, ott azután minden ezek szerint igazodik és beáll egy olyan drágulás, mely mellett hasztalan beszélünk valutapolitikáról, de amely mellett azok, akik a zsákmányt megkapják, a zsákmányt nem fogják kellő értékben élvezhetni, mert hiába kapnak több házbért : (Ugy van ! Ugy van ! half elől.) kapzsiságuk következménye az lesz, hogy a pénz vásárló ereje ismét le fog zülleni, le fog rongyolódni ; a túlhajtott kapzsiságnak és uzsoráskodásnak az lesz a következménye, hogy az uzsoráskodás számára sem lesz a zsákmánynak semmi értéke, (Ugy van!) de a társadalomra és a gazdasági életre rettenetes nagy kár fog bekövetkezni. Ha nem volna az idő annyira előrehaladott, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az adatok egész sokaságával szolgálhatnék. A Belvárosról, a Lipótvárosról nem szólok, hisz ott alig van üzlethelyiség, mely ne esnék az alá, hogy most szabadon lehet a magas egekig annak árát felemelni, hanem szólok a csendes Budáról, onnan az érdekeltek szintén hoztak néhány adatot. Nem akarok neveket említeni, nem akarom őket kitenni semmiféle háztulajdonosi retorziónak, de a Fő-utcán van például egy füszerüzlet, mely 1917-ben 3400 koronát fizetett, 1920-ban már 8000 koronát, a rendelet szerint tehát ennek a krájzlerosnak, ennek a fűszeresnek a boltbérét 102.000 koronára lehet felemélni. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon : Hallatlan !) Hát ki fogja megfizetni ezt a 102.000 koronát 1 Propper Sándor: A kisfogyasztók! Vázsonyi Vilmos : Közvetlen környezetemben, szomszédságomban érdeklődtem, tegnap a bérek iránt. Egy egynyilásos üzlethelyiség, egy borbély üzlete fizetett a Teréz-köruton 1917-ben 6000 koronát. Ennek a skála szerint, ha jól tudom, húszszorosára lehet felemelni a bérét, tehát fizetni fog 120.000 koronát. Hát én nem tudom, hányszor kell a népjóléti minister urat megborotválnia az illető borbélynak ahhoz, hogy ezt a 120.000 koronát csak az üzleti bér fejében behozza. (Derültség.) Bocsánatot kérek, ez képtelenség. Méltóztassanak csak körüljárni a városban és kérdezze meg mindenki ismerőseit, akikkel összejön, hogy micsoda konzekvenciái lesznek ennek a rendeletnek, mely szerint egynyilásos bolthelyiségek, tehát egészen kis üzletek bérét 120.000 koronára lehet felemelni. Van itt egy másik adat, nem Pestről, ahol a forgalom nagy, hanem Budáról. Egy csendes budai vendéglő, ahol állami tisztviselők szoktak étkezni, fizetett 1917-ben 14.000 koronát, 1920-ban már 32.000 koronát. A béremelés a rendelet szerint nincs korlátozva, de ha az illető vendéglőnek megvolna kedvezménye, hogy csak harmincszorosára lehet bérét felemelni, akkor már 420.000 korona bért kellene fizetnie a rendelet szerint mint minimumot ! En ezt a rendeletet mindkét irányban, ugy a lakások, mint az üzletbérek tekintetében teljesen elhibázottnak tartom. Különösen elhíbázottnak tartom azt, hogy amidőn a kormány oly konciliáns volt, hogy a pénzügyi bizottságban folytatott tárgyalásoknál beleegyezett abba, hogy a rendkivüli felhatalmazásra vonatkozó törvényjavaslatokat néhány hónapon belül előterjeszti, micsoda kényszerűség inditja a kormányt arra, hogy viselje azt az ódiumot, hogy a kormány emeli fel itt a lakásbéreket rendelettel (Ugy van !) és csinálja meg ezt a szörnyű borbélyemelést. Miért nem hozta a kormány ezt az anyagot a törvényhozás elé, a nemzetgyűlés elé, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor mindenféle szervezetek, csinálmányok, mesterséges szervezetek, a háztulajdonosok szövetsége, a lakók szövetsége s igy tovább széltében-hosszában tárgyalják a rendeletet. Én is a lakók szövetségében vagyok, eltekintve attól, hogy a háztulajdonosok szövetségében is vagyok, mert volt annyi eszem, hogy vettem annak idején egy villát és ezért rátérek majd a nyomorgó háztulajdonos helyzetére is, megvilágítva azt a saját szempontomból is. Mondom, miért nem terjeszti a kormány ezt az anyagot a nemzetgyűlés elé. Nekünk semmi közünk ezekhez a dolgokhoz ? Ezekhez csak a lakók szövetsége, a háztulajdonosok szövetsége szólhat hozzá ? A nemzetgyűlés jogász tagjai az igazságügyi bizottságban, közgazdaságilag képzett tagjai egyéb bizottságokban nem szólhatnak hozzá, nem vitathatják meg, hogy mit jelent az a gazdasági élet a kereskedelem és ipar, a pénzügyek szempontjából, pénzünk értékének szempontjából, (Ugy van,! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha a kormány ilyen intézkedést léptet nyomban életbe ? Miért kell a kormánynak ezt rendeletileg lóhalálában, vagy pláne automobil gyorsasággal — a lóhalál már nem divatos szó — életbeléptetni ? Esztergályos János : Mi csak beszélünk ! Vázsonyi Vilmos : Micsoda kényszeritő oka van a kormánynak arra, hogy ilyen kérdésekben elkerülje a nemzetgyűlést ; vagy ha el akarja kerülni a nemzetgyűlés plénumát, miért nem méltat bennünket arra, amire a régi kormányok méltattak, hogy az első lakásrendeleteknél a parlament vezető tagjait is meghallgatták a különböző pártok részéről és megengedték nekik, hogy a tárgyalásokon jelen legyenek, mert végre ez az ügy, amely az egész városi lakosság kérdése és a városi lakosságon keresztül az egész ország kérdése, megérdemli, hogy ehhez mi is hozzászólhassunk ?
