Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

294 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. Esztergályos János : Mind a kettő beteg. Szabó József: Ezek az alkalmazottak, amennyiben nem élveznek természetbeni lakást, lakásra havonta 60 koronát kapnak. A kenyérgygri munkások heti fizetése 750—1500 korona. Az elfogulatlan statisztikai kimutatás szerint, ma egy öttagú családnak 3000 és néhány száz koronára van minimálisan szüksége, ha élelmezni akarja magát és amint méltóztatnak látni, a felsorolt bérek egyike sem közelíti meg a 3000 koronát. Mielőtt a munkások a sztrájk fegyveréhez nyúltak volna, számtalan deputáció, kérvény, memorandum, közgyűlési felszólalás révén és hasonló módon kérték a főváros vezetőségét, hogy a lehetetlen állapotokon javítson. Minden kérés, kilincselés hiábavalónak bizonyult és a munkásság egyrésze szombaton, .másik része hétfőn beszüntette a munkát. A főváros vezetősége, amely mereven ragaszkodott a 30, illetve fe0°/f,-os béremeléssel szemben a 20%-os emeléshez, a sztrájk első órájában hajlandó volt a sztrájkoló munkásoknak 36%-os béremelést adni. Ez bizonyítja, hogy itt elfogultság van. (Egy hang balfelől : Kiuzsorázása ez a munkásságnak !) Hogy milyen antiszociális érzékkel találkozunk, bizonyítja az, hogy a munkásságot egyenesen kényszeritik arra, hogy a sztrájk fegyverével vivja ki legjogosabb igényeit, (ügy van! balfelöl.) mert ha a főváros belátásos politikát akar csinálni, akkor a 36%-os emelést sztrájk nélkül is meg kellett volna adni. (ügy van! a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Érdekes azonban még a fővárosnak az az eljárása is, hogy még most is csak a sztrájkban álló munkásoknak hajlandó a 36%-os bérjavitást megadni. (Mozgás.) Azoknak, akik nem sztrájkolnak, tehát a viz-, gáz- és elektromos művek munkásainak, akik érzik azt a súlyos felelősséget, amely őket munkahelyükhöz köti s azt mondják, hogy a végsőkig kitartanak és nem fogják a munkát abbanhagyni, azoknak nem hajlandó a főváros megadni a 36%-os fizetésemelést, csupán azoknak, akik sztrájkban állanak. (Mozgás.) Kérdezem a t. belügyminister urat, mi ez egyéb, mint sztrájkra való felhívás, mint a munkásság biztatása, hogy tessék sztrájkolni (Mozgás a jobboldalon. Egy hang a jobboldaloon : Ez a beszéd az !) és ha sztrájkoltok, akkor ti is kaptok esetleg valami béremelést, (ügy van! a baloldalon.) A fővárosnál és — bár ez nem tartozik interpellációm keretébe — az állami üzemeknél igen nagy hiba, hogy a gyáriparosok országos szövetségének diktatúrája után mennek, egyenesen lesik, hogy a gyáriparosok országos szövetsége mikor határoz el valami béremelést; ha az ad 20%-os emelést, akkor az állami és a fővárosi üzemeknél is egy-két hónap múlva az illetékesek rájönnek arra, hogy ezt ők is megadják. így az állami és fővárosi üzemek munkásai mindig megrövidülnek. En e helyről már kértem az akkori kormányt és most is kérem a t. kormányt, vessen véget ezeknek az állapotoknak. Hiba volt a munkásságnak az a diktatúrája, mellyel ő akarta a gyárakat vezetni és a munkabéreket megállapítani. De amint hiba volt az, ugy hiba ma is, hogy a munkaadók konokul elzárkóznak és egyoldalúan akarják diktálni a gyárakban a béreket, (ügy van! a baloldalon.) Ezért ezzel az esettel kapcsolatosan felhívom a t. kormány figyelmét arra, hasson oda, hogy paritásos munkabérmegállapitó bizottság szerveztessék, melyben a munkásság és a munkaadók képviselői, továbbá a szakférfiak foglaljanak helyet és ez a bizottság figyelje állandóan a közszükségleti cikkek árának emelkedését vagy esését és ennek arányában emelje vagy redukálja a munkásság bérét. Meg vagyok győződve, ha ezt megtesszük, akkor a sztrájkokat, a bérharcokat, amelyek gazdasági életünkre károsak, el fogjuk kerülni és ki fogjuk tudni elégíteni az igényeket. Most azonban a konkrét esetről van szó és én felkérem e helyről a belügyminister urat, hogy teljes súlyával avatkozzék be a fővárosnál és hasson oda, hogy ez az, áldatlan sztrájk megszűnjék, hogy a munkások jogos kívánságai kielégítést nyerjenek, hogy a fővárosban a tisztaság és a békés nyugalom ismét álljon helyre. Épen ezért bátor vagyok a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézni. (Olvassa.) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a fővárosi közüzemi alkalmazottak egy része szombat óta beszüntette a munkát és azóta a főváros utcái a közegészséget komolyan veszélyeztető módon tisztátalanok, a vásárcsarnokok piszkosak, a kerteket a szárazság pusztítja és az a komoly veszély fenyegeti a fővárost, hogy viz nélkül lesz és sötétség borítja el? Tudja-e belügyminister ur, hogy mindez csak azért van, mert a főváros vezetősége a munkásság létminimumát biztosító fizetésemelést nem volt hajlandó megadni és a munkásság gazdasági kérdésének rendezéséből hatalmi kérdést csinált? Hajlandó-e a belügyminister ur azonnal intézkedni, hogy a munkásság jogos kívánságai kielégítést nyerjenek és igy az áldatlan harc megszűnjön ? A jövőre vonatkozólag hajlandó-e a belügyminister ur odahatni, hogy ez a diktatórikus rendszer megszüntettessék azáltal, hogy munkaadókból, munkásokból és szakférfiakból egy paritásos munkabérmegállapitó bizottság szerveztessék, mely esetről-esetre arányba hozza a munkabéreket a közszükségleti cikkek áraival, hogy hasonló sztrájkok elkerülhetők lehessenek?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök i A belügyminister ur kivan válaszolni-