Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 1922, évi július hó 5-én, szerdán. 295 Rakovszky Iván beliigyminister : T. Nemzet­gyűlés! A székesfővárosi közüzemeknél folyó bérmozgalmakat két csoportra kell osztanunk. Az egyik bérmozgalom az, amely nem áll munka­bérbeszüntetésekkel kapcsolatban, amely a viz­es elektromos üzemeknél van folyamatban; a másik bérmozgalom pedig a köztisztasági alkal­mazottak bérmozgalma, akik egyúttal sztrájkba is léptek. T. Nemzetgyűlés! Egy régi szempont volt még a legelkeseredettebb sztrájkok és bérharcok idején is, még annak idején is, amikor általá­nos sztrájkot hirdetett valamely párt, annak idején a szociáldemokrata párt, mondom, akkor is általános szempont volt az, hogy azoknak a közüzemi vállalatoknak alkalmazottai, amelyek további zavartalan működése a közönség egész­sége és biztonsága érdekében van, nyugodtan tovább dolgozzanak. Ezért, ugyebár, minden­esetre bizonyos elismeréssel kell adóznom azok­nak a munkásoknak, akik a gáz-, viz- és elek­tromos műveknél nem szüntették be a munkát, mindazonáltal, hogy bérharcban állanak, de egyszersmind csodálkoznom kell afelett, hogy a köztisztasági munkások, épen most, nyár köze­pén, amikor munkájuk abbahagyása egyenesen veszélyes a főváros lakosságára nézve, épen most, ebben a bérharcban ilyen erőszakos eszközökkel vesznek részt. Ezek a közüzemeknél mutatkozó sztrájkok és munkabeszüntetések nem olyan egyszerűek, mint mondjuk, egy magánvállalatnál ; «mert hi­szen itt három érdekelt van. Az első érdekelt a munkásság, amely esetleg a maga teljesen jogos bérköveteléseit akarja megvalósitani, a másik érdekelt azonban a székesfőváros, illető­leg a székesfőváros anyagi helyzete, mert el­végre közpénzről van szó, közadók utján össze­gyűlt pénzekről. (Mozgás. Egy hang a szélső­baloldalon: Spóroljon a közszállüásolcnál!) Ezért a székesfőváros anyagi érdekeire is különös figye­lemmel kell lenni. t A harmadik érdekelt pedig maga a közön­ség és ennek soraiban igenis benn foglaltatik az a munkásság is, amely sztrájkol, tehát munkás akkor, amikor sztrájkba lép és egy ilyen közérdekű intézmény működését bénítja meg, tulajdonképen a saját maga munkástest­véreinek is árt vele. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről ennek a három érdeknek kiegyenlitését szeretném, ami, ugyebár, az elektromos műveknél, a gáz- és víz­műveknél a közönségre nézve meg is van oldva, mert hiszen a közönség ennek a bérmozgalom­nak káros/hatását egyelőre nem érzi. Hogy mit csináljunk a köztisztasági intézménynél, valóban pillanatnyilag nem tudom még megmondani, de a legkomolyabban foglalkozom azzal, hogyha ez a sztrájk prolongálódik és sokáig tart, az utcák tisztántartását bármilyen eszközökkel is bizto­sítsuk, mert aki csak egy rövid sétát tesz ma a főváros utcáin, valóban egy perc alatt meg­állapíthatja, hogy az a mai helyzet, hogy ebben a forró nyárban, a nyár közepén, napok óta ott hever az utcákon végig a szemét, egyenesen veszélyes a főváros közegészségügyére, egyenesen, hogy ugy mondjam, pestissel inficiálja a főváros levegőjét. Ami a sztrájk praktikus lebonyolítását illeti, amióta a sztrájk kitört, állandóan a legnagyobb igyekezettel törekszem arra, hogy a főváros vezetőségével egyetemesen ezt a sztrájkot valami­képen megoldjuk. De két kérdésre kötelességem figyelmeztetni az igen t. interpelláló képviselő urat. Az egyik az, hogy szó sincs róla, hogy csakis a sztrájkoló munkások kapnának bérjavi­tást és azok a munkások, akik nem sztrájkol­nak, nem kapnának. Hiszen ez a legoktalanabb eljárás volna. Szabó József : Az alpolgármester mondta. Rakovszky Iván beliigyminister: Ellenkező­leg, épen a köztisztasági munkások sztrájkjának likvidálásánál az egyik nehézség az, hogy az egész vonalon meg kell oldani a kérdéseket, mert a magam részéről én is nagyon helytelen­nek tartanám, ha hamar meg akarnánk oldani ennél az egyik üzemnél, amely sztrájkban van, ellenben megfeledkeznénk azokról az üzemekről, amelyek nem sztrájkolnak. Ami a képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy a székesfőváros általában el szokott késni a béremelésekkel, annak is megvan a maga oka. Ugyebár, az a magánvállalat sokkal köny­nyebben szánhatja el magát béremelésekre, köny­nyebben szánhatja el magát kiadásai emelésére. Nem igy vagyunk azonban egy közüzemnél, nem igy vagyunk azonban egy olyan béreme­lésnél, egy olyan kiadási többletnél, amely köz­pénzből fedeztetik. Igenis, a közigazgatás rendje, a városok anyagi érdeke nem hozza magával azt, hogy nagyobb óvatossággal kell eljárni, hogy bizonyos formai szabályokat be kell tar­tani. Természetes, hogy ennek következménye az, hogy még az a jogos béremelés is egy-két héttel később következik be, mint a magán­vállalatnál. Az interpelláció lényegére és érdemére vo­natkozólag röviden csak ennyit jegyzek meg: az egész vonalon való béremelés kérdésével épen ma délelelőtt foglalkozott a tanács és oly hatá­rozatot hozott, amelyet egyelőre még nem aka­rok nyilvánosan ismertetni, de amely határo­zatnak alapján meggyőződésem szerint — hiszen a munkások vezetői rövidesen értesülni fognak róla, ha ugyan már nem értesültek volna — re­mény van arra, hogy a sztrájk a legrövidebb idő alatt meg fog szűnni azon az utón, hogy a munkások jogos érdekei kilesznek elégítve. Mert bekell látni, hogy sok igazságtalanság van ; a képviselő ur is felolvasott egy listát, hogy mi­lyen bérek vannak a fővárosnál. Ma sok igaz­ságtalanság van a fővárosi közüzemek alkalma­zottainak bére körül. Ezt az igazságtalanságot igyekszünk a teljes vonalon kiküszöbölni ós

Next

/
Oldalképek
Tartalom