Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. 293 Rassay Károly: Nagyon jó! Hogy is vagyunk azzal a demagógiával? Drozdy Győző: Nagyvázsonyban is ezt csinálta az egységespárt! Elnök : A belügy min ister ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés! Csak néhány szóval kivánok válaszolni az interpellációra. Ez a bizonyos röpiv most van először a kezemben és be kell vallanom, hogy eddig nem volt tudomásom róla. A magam részéről mindenesetre vizsgálatot fogok indítani, hogy milyen célból és hogyan terjesztetett éz a röpiv, azt hiszem azonban, az interpelláló képviselő ur tisztában van azzal, hogy minden bűncselekmény egyik lényeges alkateleme a tudat, én tehát igenis, arra fogom a fősúlyt fektetni, vájjon csakugyan valami kommunista irányú propagandáról van-e szó, s hogy azok, akik ezt a röpiratot terjesztették, valóban egy ilyen kommunista központi irodának érdekében dolgoztak-e. (Zaj a haloldalon.) Rassay Károly: Drozdy esetében a Curia mást mondott ki. Rakovszky Iván belügyminister : A vizsgálatot minden esetre meg fogom indítani és amennyiben azt találom, hogy itt egy kommunista irányzatú mozalomról van szó, a legszigorúbban fogok eljárni. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur válaszát nem veszem tudomásul, mert ezen az alapon nincsen az a kommunista, akit jogerősen ós igazságosan el lehetett volna ítélni. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen minden kommunista mondhatja azt, hogy őt a legszentebb szándék vezette, amikor például akasztatott. (Zaj jobb felől.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminister urnák Griger Miklós képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A belügyminister ur válaszát a többség tudomásul veszi. Következik ? Csík József jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy interpellációmat elhalaszthatnám, tekintettel arra, hogy egy nagyon sürgős és nagyon fontos kérdésről van szó ; Ígérem azonban, hogy mondandóimat a lehetőség szerint rövidre fogom. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Egy igen komoly veszedelem fenyegeti most a fővárost. Méltóztatnak talán szintén látni, észrevenni, hogy negyedik napja, szombat délután óta, a fővárosi közüzemi munkások egy tekintélyes része, beszüntette a munkát és sztrájkban áll. A főváros utcái szemetesek, piszkosak, elhanyagoltak, a vásárcsarnokokban mármár tarthatatlan állapotok uralkodnak. A hulladékok oszlásnak, romlásnak indultak, az élelmiszerek mellett hulladékrakások fekszenek s ez ott olyan levegőt teremt, ami egyenesen közveszélyes. A főváros kertjeiben a drága virágok; locsolás, viz nélkül vannak s szárazság következtében — óriási károkat okozva a fővárosnak, — pusztulásnak indultak. Az orvosi szakértők szerint, ha ez az állapot még csak egy-két napig is tovább igy tart, akkor ennek következményei egyenesen kiszámíthatatlanok. Mindezeken felül az az veszély is fenyegeti a fővárost, hogy pár nap múlva viz és világítás nélkül marad. Ennek az az oka, t. Nemzetgyűlés, hogy fővárosunk vezetősége a munkásság szerény, a minimális megélhetéshez alig elégséges fizetésrendezését nem volt hajlandó keresztülvinni. A munkások a főváros vezetőségétől azt kérték, hogy fizetésüket 30—50%-kai emeljék fel, tekintettel a nagy drágaságra. A polgármester, illetőleg az alpolgármester ur, ahelyett, hogy a tényekkel számolna, ahelyett, hogy észrevenné, hogy sztrájk van s észrevenné ezeket a lehetetlen állapotokat, vitatkozik hol az egyik, hol a másik küldöttséggel és minden áron be akarja bizonyítani, hogy a sztrájk okozói a szakszervezetek titkárai és vezetői. Nem akarja belátni, hogy a sztrájk okait egészen máshol kell keresni. Ennél a sztrájknál egyedül a munkások rossz gazdasági helyzete és a megélhetési viszonyok tarthatatlansága a mozgató rugó és indítóok. Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden csak néhány adatot soroljak fel arról, hogy milyen fizetések vannak ma a fővárosnál. Ki kell előre jelentenem, hogy olyan fizetések, mint a fővárosnál és talán még az állami üzemeknél, nincsenek sehol. A fővárosi és az állami üzemek a rossz fizetések dolgában elölj járnak. A köztisztasági hivatalnál egy munkás napibére 103 korona, a vásárcsarnoki munkás hetibére 736 korona, aki éjjel dolgozik, 895 korona, a kertészetben a női munkások bére hetenként 457, a hirdetési vállalatnál 740—1000, a közlekedési vállalatnál 800—950 K ; a viz-, gazés elektromos-műveknél a havidijasok fizetése 4000—6000 korona. Meg kell jegyeznem, hogy a viz-, gáz- ós elektromos-müveknél elsőrendű szakmunkások, végzett elektrotechnikusok vannak, akik 6000 korona havi fizetést kapnak, tehát az ipari munkásság elitjéről van szó. A kórházi alkalmazottak bére havonta 460—700 korona. (Felkiáltások balfelöl: Havonta!?) Igen, de ellátást is kapnak, ez azonban olyan, hogy szabadulni kívánnak tőle, mert ugy panaszkodnak, mint ahogy az egyik t. képviselőtársam felszólalása szerint a fogház lakói. Nem tudom, hogy melyik ellátás jobb, a kórházi, vagy a toloncházi,