Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

288 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. szükséges intézkedéseket, ugy a Balaton fürdőkultúra] ának teljes katasztrófájától lehet tartani. Egyben rá fogok mutatni bizonyos mulasztásokra, melyeket a földmivelésügyi ministerium alá tartozó hivatali közegek követtek el. Azért használom a »mulasztás« szót, mert nem akarok erősebb kitételt használni, hiszen interpellációm célja nem az, hogy egyes emberek nyakát törjem, hanem hogy sürgős segitséget kérjek az ottani állapotok megszüntetésére. Lingauer Albin : Csak kormánypárti hangon ! Reisen! Richard : Bocsánatot kérek, akkor, amikor valamely közügyről van szó, előttem nincs kormánypáxtiság és meg merem mondani az igazat. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az ország minden lakója tisztában van vele, hogy mit jelent a Balaton mint nemzeti kincs Magyarországnak, különösen csonka Magyarországnak akkor, amikor elrabolták tőlünk a Kárpátokat, Erdélyt, számtalan fürdő- és nyaralóhelyével és amikor ma talán az egyetlen hely a Balaton partja, ahol a városok lakosainak százezrei, a gyermekek üdülést, enyhülést és gyógyulást találhatnak. Másrészt a Balaton, mivel annak felvirágzása érdekében különösen a háború előtt sok milliót költöttek el, akkor a közgazdasági érték, hogy annak kamatoztatása és gyümölcsözte tése elsősorban nemzeti érdek. Mint a Balaton alapos ismerője, bizonyos tapasztalatokkal rendelkezem a Balaton vizállása körül és nem feltűnést akarok kelteni felszólalásommal, hanem azoknál a bizonyos tapasztalatoknál fogva, amiket a Balaton partján szereztem, mivel egész életemet néhány év kivételével ott töltöttem, ezeknél a tapasztalatoknál fogva és statisztikák alapján alapos megfontolás után tájékoztatni akarom az országot arról, hogy eme nemzeti kincsünk érdekében az utóbbi időben semmi sem történt. A Balaton annyira el van hanyagolva, hogy, ha hamarosan segítség nem érkezik, nagy bajok lesznek. Akinek alkalma volt a múlt évben és a folyó évben a Balaton mentén utazni, észrevehette, hogy a Balaton mekkorát apadt. Az apadás helyenkint 200—300 méter, de vannak helyek, ahol 800 métert is kitesz. A somogyi parton, ahol fürdésre alkalmas homok van, ez csak kellemetlenséget okoz a fürdőzőknek, mert messze utat kell tenniök, amig a fürdésre alkalmas mély vizet elérik, a zalai oldalon ellenben, ahol a talaj iszapos, ott nemcsak ezt a kellemetlenséget okozza, hanem óriási károkat is okoz azáltal, hogy a fürdővendég, látván az iszapréteget, elmenekül arról a helyről, — amint az számtalan esetben meg is történt — a napfényre került iszapterület pedig az egészségre is ártalmas. De nemesak a fürdővendégeknek okoz ez kellemetlenséget, hanem szeptemberben az ottani lakosság egészségét is veszélyeztetni fogja. Hogy mekkora az apadás a zalai parton, mutatja az is, hogy pl. Keszthelyen, ahol 300 méter hosszú móló szolgál a hajó kikötésére, már a múlt évben sem tudott a gőzös ott kikötni, az idén pedig egyáltalán szó sem lehet arról, hogy a gőzös odáig jöhessen. Ugyanilyen mizériák álltak elő a füredi kikötőnél is, ahol a múlt héten egy órai kotrást kellett a hajócsavarnak végeznie, mig végre ki tudott kötni, és amint ma délelőtt értesültem, a forgalom ma vagy holnap teljesen meg fog szűnni. Ugyanez az eset áll Badacsonyra és Almádira is. A mostanihoz hasonló alacsony vizállás legutóbb 1890-ben volt, de tekintettel arra, hogy a balatoni kultúra akkor még nem volt annyira kifejlődve, az emberek nem törődtek oly sokat a Balaton sorsával, hanem a gazdasági érdekeiket nézték, ami védve van azzal, hogy a Balaton alacsony lett, mert a parti birtokosok megtalálták számításaikat, hiszen oly területek szabadultak fel viz alól, amelyek hosszú éveken át viz alatt voltak és abban az esztendőben kaszálónak, legelőnek használhatták. Nagyobb vizállás 1906 , 1907. és 1908. években volt, amikor a zalai gazdák memorandumokkal, küldöttségekkel kérték a kormányt, hogy segitsen a nagy vízálláson. Akkoriban azt a választ kapták, hogy ez a magas vizállás úgyis csak ideiglenes, az el fog múlni. Amikor pedig azt kérték, hogy a felesleges vizet a Sión eresztesse le a kormány, azt a feleletet kapták, hogy, mivel a Sió-csatorna építését még nem kezdték meg, nem tudják a vizet leereszteni anélkül, hogy a siómenti gazdasági érdekeltségnek kárt ne okoznának. Ugyanakkor, amikor a gazdáknak ezt az állásfoglalását az újságok tudomásul vették, a fürdőérdekeltség részéről számtalan cikk jelent meg a lapokban »Lopják a Balatont« cím alatt és ezekben viszont a fürdőzők ennek az állapotnak fentartását óhajtották, mert igy a nyári fürdői tartózkodás kellemesebbé vált rájuk nézve. A gazdák ekkor szenvedélyes hangon kezdtek irogatni és azok a küldöttségek, amelyek a ministerhez jöttek, szintén szenvedélyes hangon folytattak beszélgetéseket, mire az akkori földmivelésügyi minister, Darányi Ignác szükségesnek látta, hogy ennek a kétféle érdeknek kiegyenlítésére ankétot hívjon össze. Ezt az ankétot 1908 május havában tartották meg Füreden. Megjelent ott ugy a gazdasági, mint a fürdőérdekeltség. Itt is ugyanolyan szenvedélyes tónusban folyt le a tárgyalás, de néhai Lóczy Lajos, a hírneves geológus bebizonyította azt, hogy a Balaton vízállásában ez a magas ár 15 évenként vissza szokott térni, hogy a közbenső nyolcadik évben alacsony vizállás, száraz esztendő következik. Amikor pedig még megígérték azt is, hogy elkezdik a Sió-csatorna építését és annak befejeztével lehetővé válik a magas víznek a nedves esztendőkben fokozottabb mértékben való leeresztése, a száraz esztendőkben pedig a viznek a fürdőévad idejére való tárolása, megnyugvással mentünk el a gyűlésről abban a tudatban, hogy a Sió-csatorna építése és kezelése véget fog vetni ezeknek a mizériáknak. Ez 1908-ban történt, amint már emiitettem, és a már 1904-ben engedélyezett Sió-csatorna kiépítésének befejezését 191 l-re helyezték kilátásba. Ugyanekkor megállapították a Balatonnak azt a