Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

256 A nemzetgyűlés 13. ülése 19 A cukorkartell kedvéért pl. az importcukrot akkora adóval, vámmal, kincstári részesedéssel, sújtják, hogy a honi cukorárat elérje, a honi cukorárat pedig felemelik 192 koronára kilónként. Kiderült azonban, hogy a világpiaci ár sokkal alacsonyabb volt, mint amire a belföldi cukor árát felemelték és igy arra, hogy az importált cukrot újra felszabadítja a kormány, addig kellett várni mig az ujabb vámtételeket kiszabják, hogy annak ára ismét legalábbis egyforma legyen a magyar cukoréval. Ez az oka annak, hogy az utolsó két évben felsőbb utasításra, vagy legalábbis elnézés mellett az import cukor a magyar piacokról teljesen eltűnt. Amikor azután a vámtételeket felemelték, akkor előbujt az import cukor is, amire pedig nagy szüksége lett volna a magyar piacnak. Hát ez a kapkodó, ez a kiszámíthatatlan eljárás az oka annak, hogy velünk a kormány minden próbálkozása dacára, nem kötnek szerződéseket a külföldi államok, mert sohasem lehetnek tisztában azzal, sohasem lehetnek eléggé tájékozódottak, hogy megint hol, hogyan fogja a kormány ezeket az ujabb megállapodásokat összekuszálni. A szerb ministerelnök, Pasics, kijelentette, hogy a kis entente államai között ujabb kereskedelmi szerződések vannak készülőben, amelyeket a legtöbb kedvezmény elvének alapján fognak megkötni. A mi eddigi reakciós és hogy ugy mondjam, bornírt politikánk miatt határaikat elzárták és mi a maximális vámtételeket vagyunk kénytelenek most is megfizetni ama kevés cikknél is, amely bejön, s ha a kereskedelmi szerződéseket meg nem kötjük ugyanúgy, mint ahogy a kis entente többi államai egymás között megkötik, akkor azután is a maximális vámtételek alapján leszünk kénytelenek ezeket a cikkeket behozni. Máris érezhető, hogy a magyar kereskedő a kormánynak eme kereskedelmi politikája miatt egyáltalán nem kap az útlevelére vízumot, hogy Szerbiába elmehessen. Beviteli engedélyt egyáltalán semmiféle cikkre nem adnak. Még azt az árut sem engedik be Szerbiába, amely árut Magyarországon jóval olcsóbban tudnák beszerezni, mint az osztrák piacon. Mezőgazdasági gépekben, bútorokban nekünk túlprodukciónk van, mint ahogy a békében is volt némi kivitelünk; ezekben a cikkekben ide kellene gravitálni az egész Balkánnak, de ma inkább elmennek Bécsbe megvenni azokat a cikkeket, . .. Meskó Zoltán : Ez a bornírt politika ! Drozdy Győző.... még pedig talán drágábban, mint nálunk, csak azért, mert a kormány olyan lehetetlen politikát követ . . . Meskó Zoltán : Szerb bornirtság ! Hedry Lőrinc : Jó lenne Drozdy szerb kereskedelmi ministernek. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) ?. évi július ho 5-én, szerdán. Drozdy Gyözö : Ha talán ez kissé magas a képviselő uraknak és nem értik meg, (Felkiáltások a jobboldalon : Magyarázza meg I) ez nem az én kereskedelmi intelligenciám hiányosságán múlik. (Zaj és derültség a jobboldalon és a középen.) Meskó Zoltán : Kicsit népiesebben beszéljen a gyengébbek kedvéért! (Folytonos zaj és felkiáltások a jobboldalon : A tanár ur !) Elnök (csenget) : Csendet kérek a jobboldalon. Drozdy Gyözö : Hogy ez így van, arra konkrét példákat mondok. Ahol már megvolt a felvevő piacunk, ahol egy-egy cikket már elhelyezhettünk volna, ott a kormánynak ügyetlen gazdasági politikája azt is tönkretette. Itt van a bor kérdése. Azt hiszem, ez nagyon is érdekli a t. képviselőtársaimat, mert hiszen a kerületeikben ma nagyrészben abból élnek az önök választói. (Mozgás és derültség.) Ausztria valutajavitás céljából az antialkoholizmus eszméit és elveit forszírozza, ugy hogy emiatt sokkal kisebb a magyar bor felvevőképessége, mint más időben. Ausztria ezzel védekezik némileg a valutájának leromlása ellen, de másfelől a magyar bor beözönlése ellen is. Jugoszlávia és Románia nem szorul a mi borainkra, mert ott a saját termésüket mérik. Az a Lengyelország pedig, amely velünk olyan rokoni és szövetségi viszonyt tartott fenn, s amelyre mindig büszkén hivatkoztunk, hogy a lengyelekkel milyen jól megértjük egymást, az a Lengyelország egyetlen liter bort sem enged be. Németország kontingentálja azt a bormennyiséget, amelyet beenged, és pedig olyan kevésre, hogy az számba se jöhet. Volt azonban egy ország, amely a valutáját nem féltette tőlünk, mert sokkal jobb valutája volt, bora pedig nem volt. Ez az ország az uj Cseh-Szlovákia. Exportunknak háromnegyed része ide ment. Ekkor a kormány magyar iparpártolás címén a cseh porcellánra, üvegre és gyöngy félékre olyan horribilis vámtételeket vetett ki, hogy úgyszólván kizárta ezeket a cikkeket a piacunkról, még a behozatali engedélyt sem adta meg. Erre a csehek retorzióképen kitiltották piacukról a magyar bort. Az egyetlen piacunk volt tehát Csehszlovákia, de igy ez is elveszett. így azután olcsón rúghatnak be nálunk az emberek a bortól, de drágán kell megfizetniük azt a cseh poharat, amelyet összetörnek. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! A kormány politikáját jellemzi az a huzavona, amelyet olyan méltón és stílusosan fejezett ki az előttem szóló igen t. képviselőtársam, az a huzavona, amely a földbirtokreform kérdésének megoldásánál jelentkezik. Engedtessék meg nekem, hogy ennél a témánál szándékosan kissé tovább időzhessem, annál is inkább, mert hiszen a bizottságok választásánál a földmivelés-