Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-13
A nemzetgyűlés 13. ülése 192, Felhangzott a munkaalkalmak dolgában az a kívánság is, hogy utakat építsen az állam, felhangzott az a kívánság, hogy hidakat építsen, és ez tényleg állami feladat is; én azonban a hibát itt sem csak abban látom, hogy az állam nem bocsát elegendő összeget rendelkezésre ennek a célnak megvalósítására, hanem látom a hibát abban is, hogy azok az összegek is, amiket erre a célra már megszavazott a múlt nemzefcgyülés, még mindig felhasználatlanok, szóval : a végrehajtás lassúsága, vagy mondjuk ugy, nemtörődömsége sokszor ott is hiányokat állit elő, ahol pedig megvolna a szükséges fedezet. (FelMáltások jobb felől: Bürokratizmus!)- Eleven példát tudnék felhozni erre kerületemből is. Két évvel ezelőtt egy útra megszavaztatott a költség nálunk. A községek is vállalták s az állam is hozzájárult. S ennek ellenére még ma sincs megépítve az az ut, a költségvetés pedig, amely két évvel ezelőtt megállta helyét, ma már nem fedezi a kiadásokat, mert közben az anyagárak, a munkabérek, a vasúti szállítási díjak annyira emelkedtek, hogy ma már módosítani kell ezt az előirányzatot. Ezért arra kérem a mélyen tisztelt kormányt, hogy, amikor megszavaz közmunkákra bizonyos összegeket, legyen azon, hogy azok gyorsan fel is használtassanak, a munkálatok végrehajtassanak, mert különben, ha az eddigi huza-vona tovább tart, sohasem fogjuk elérni célunkat, nem kerül a kivitelre sor, mert mindehhez sokkal nagyobb összeg kell, mintsem, eredetileg kontemplálva volt. A beruházásoknál Nagy Emil t. képviselőtársam azt indítványozta, hogy az állam fedezetlen bankjegyeket is vegyen igénybe, mert hiszen a beépítés által az értékemelkedés ellenszolgáltatást nyújt. Szerintem ez az okoskodás nem áll meg, bár első hallásra t. képviselőtársam indítványa kétségkívül tetszetős. Az én érzésem az, hogy, bár a következtetésekben nem látunk hibát, t. képviselőtársam kiindulási tétele helytelen, amikor az mondja, hogy az r ilyen befektetésnek megvan az ellenértéke. Én sehogyan sem tudom elképzelni, hogy fedezetlen bankjegyekkel operálva annyi értéknövekedést tudjunk produkálni, mint amennyi romlást okoz ilyen bankjegyek kibocsátása. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) I)e szerintem ezeknek a munkáknak elvégzésére nem is fedezetlen bankjegyekre van szükség, mert ez egyrészt a belföldi tőkének, másrészt a külföldi tőkének hivatása, annak a külföldi tőkének volna rendeltetése, amelyet csalogatunk ide Magyarországra, amely azonban még mindig nem akar jelentkezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Majd ha a bombák eltűnnek, akkor jelentkezik!) Ennek nem egyedül az az oka, — mint az ellenzék állítja — hogy jogrendünk hiányos, hanem ezenfelül sok minden más egyéb is, mert hiszen, ha csak a jogrend hiánya volna akadály, akkor méltán kérdezhetem, miért folyik az a nagy versenyfutás Európa hatalmai részé2, évi július hó ő-én, szerdán. 251 ről abban az irányban, hogy melyikök tudjon mennél nagyobb tőkével Oroszországban elhelyezkedni, holott végre is Oroszországban talán még sincs nagyobb jogrend, mint minálunk. (Félkiáltások jobbfelöl : Szerintük nagyobb van !) En tehát azt hiszem, hogy nem a jogrend hiánya tartja vissza azt a tőkét, hanem visszatartotta jórészt az az áldatlan állapot, amely nem a jogrend, hanem a politika tekintetében igenis, megvolt nálunk, amikor a múlt nemzetgyűlésen hiányzott az egységes, nagy kormányzópárt, amely bizonyos garanciákat adhatott volna. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szóval most már bejön r a külföldi tőke?) Én nem azt mondom, hogy bejön, én csak konstatálom, hogy eddig ez a nagy egységespárt nem volt meg, tehát ez is akadálya volt a külföldi tőke bejövetelének, mert kétségtelen, hogy itt elsősorban garanciákról van szó. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Egy másik akadálya pedig a nálunk tagadhatatlanul észlelhető izoláltság volt, tehát nem a jogrend hiánya, hanem egyebek mellett ÍZ a törekvés is, hogy gazdaságilag talpra ne állhassunk, mert a külföldi államoknak az a hitük, hogyha mi megerősödünk, akkor hullarabló szomszédainkra nézve veszedelmesekké válhatunk. (Egy hang a szélsőbaloldalon : A tökének nincs hazafisága! Csak profitéhes!) A kormánynak kell megkeresnie azokat az utakat és módokat, amelyek ennek az ellenszenvnek leküzdésére vezetnek, mert kétségtelen, hogy enélkül igazi újjáteremtő munkát meg nem kezdhetünk, a magunk ereje ehhez a nagy feladathoz arányítva gyenge. Van azután egy másik kérdés is, amely a mai gazdasági viszonyok között felmerül és amely szintén akadályozza a munka teljes megindulását. Ez különösen azon a téren érezhető, amelyen épen egész állami életünk nyugszik, t. i. a mezőgazdaság terén. Évek óta nem hallunk egyebet, mint a folytonos felhívást arra, hogy termeljünk többet, produkáljunk többet, s mégis, aki figyelemmel kisérte a terméseredményeket, megállapíthatja, hogy ez a felhívás annyira eredménytelen, hogy pár év óta — kikapcsolva a mostoha időjárás hatását — kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a termés eredménye hanyatló tendenciát mutat. Ennek oka az, hogy mezőgazdaságunk sokkal rosszabb viszonyok között van, mint a háború előtt volt, nemcsak azért, mert azok az eszközök és azok az anyagok nem állnak rendelkezésre, amelyek az intenzív gazdálkodáshoz megkívántatnak, hanem annak a bizonytalan állapotnak hatása következtében is, amelyben ma a nagybirtokos, a kisbérlő, általában mindenki van amiatt, hogy a földbirtokreformtörvény öt esztendőre kontemplálta a reform végrehajtását, s bár ez a szükséges átmeneti állapot megteremtésére helyes volt, mégis nagyfokú bizonytalanságot állandósított meg, amely akadályozza &.'*
