Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

252 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi jaUus hó 5-én, szerdán. a nagybirtokot a föld beinstruálásában, s viszont az évről-évre meghosszabbított kisbérleteket sem teszi alkalmassá arra, hogy az a kisember belefeküdjék bérletébe és lelkiismeretesen dolgozzék rajta. A helyzet ma az, hogy a nagybirtok felett állandóan ott lebeg Domokles kardjaként ez az öt esztendő s az a nagybirtokos nem tudja, hogy végeredményben mennyi birtok az, amivel neki számolnia kell, nem tudja, mi fog megmaradni az ő művelése alatt, ehhez képest birtoka instruálását sem végezheti ugy, mint ahogy az szükséges volna. Fél, hogy magas árak mellett eszközöl nagy befektetéseket s a földjét 3—4 év múlva igénybeveszik, amikor még a befektetések nem hozták meg gyümölcsüket. Viszont a kisbérlők, akiknek csak évről-évre hosszabbittatik meg bérletük, nem merik ugy megtrágyázni, megmunkálni a művelésük alatt álló területet mint kellene, mert arra gondolnak, hogyha az idén ezt meg is teszik, jövőre az a föld esetleg már másnak terem. Ennek a kétirányú félelemnek eredménye az, hogy termelésünk évről-évre csökken, hogy egyre kevesebb az aratási lehetőség, kevesebb a mezőgazdasági munkások munkaalkalma és mindinkább előáll a mezőgazdasági munkások részéről az a panasz, hogy ime, nem tudunk megélni. Méltóztassék a kormánynak odahatni, hogy a földbirtokreformtörvényben kontemplált öt esztendő ne ugy tekintessék, hogy ennél hamarabb a reformot keresztülvinni nem lehet, hanem ugy, hogy a munkálatok legfeljebb öt évig tarthatnak, de lehetőleg egy év alatt végrehajtandók. (Általános helyeslés.) Mert ez nemcsak a gazdasági termelés kérdése, hanem egyben szociális kérdés is tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági munkásokat ígéretekkel megnyugtatni nem lehet, mivel évek óta úgyszólván csak Ígéretekből éltek eddig is. Egyszer végre tényleges eredményt is kell felmutatni ! Nemcsak ígéretekre, nemcsak papirtörvényekre, de élő valóságra van most már szükség. Drozdy Győző : Kezdünk bízni a kormányban ! (Felkiáltások jobbfelöl : Eddig is bízhattatok volna!) Vasadi Balogh György : Ennek nincs akadálya, mert a nagybirtokosság is szívesen veszi, ha biztos helyzetet lát végre maga előtt, és akkor, igenis, meg lehet majd indítani a mezőgazdasági többtermelést, akkor meglesz a mód arra, hogy a birtokosok instruáljanak és úgy termeljenek, hogy az tényleg a nemzeti vágyon emelésére, gazdagításunkra vezessen. A földbirtokreformmal kapcsolatos az a másik kérdés, amelyre szintén törvényünk van, t. i. a házhelyek kérdése. Már annakidején rámutattam, hogy nem megoldás magának a házhelynek adása, mert hiszen a kisembereknek tulajdonképen nem házhelyre, hanem házra, otthonra van szükségük. Igaz, hogy sok helyen még a házhely sincs kiosztva, viszont azonban, ahol a házhelyek meg- ] vannak, azt látjuk, hogy saját erejéből az a kisember a falat felhúzza, vályogfalat vagy sárfalat csinál, azonban ott meredeznek a puszta falak mindenütt és tetőt nem képes építeni a kisember. Körülbelül egy esztendeje, hogy erre a kérdésre felhívtam a nemzetgyűlés és az akkori kormány figyelmét. Tervezeteket dolgoztunk ki, sőt külföldi tőkeajánlatunk volt a kérdés megoldására, amely szerint 25 éves amortizációra adtak volna pénzt, amelyet külföldi pénznemben kellett volna visszafizetni. Csodálatos módon eltelt egy esztendő és semmi sem történt. Itt kénytelen vagyok megállapítani, hogy mulasztás történt, még pedig nemcsak azért, mert nem ragadták meg az alkalmat a gyors intézkedésre, de mulasztás történt azzal is, hogy amikor a külföldi tőke-tervet előterjesztettem, akkor az ankétok — ez is az ankétok korához tartozik — kimondották, hogy az állam a külföldi ajánlat feltételeit nem fogadhatja el, azonban gondoskodni fog faanyag beszerzéséről. Ez februárban történt ; ugy tudom Horánszky Dezső t. képviselőtársamat kérték fel, hogy tervezetet dolgozzon ki. Akkor 4000 korona volt egy köbméter épületfa, most már 9000 korona, de azt hiszem, a tervezet még ma sincs teljesen készen. A lakáskérdés megoldása nemcsak a kisember érdeke, nemcsak szociális és egészségügyi kérdés, de fontos gazdasági kérdés is, mert hiszen az építkezések megindításánál körülbelül 38 iparág van érdekelve, ha tehát nagy mértékben megindulnak az építkezések, igen bő munkaalkalom nyílik meg az ország kisiparossága előtt. Ennek a célnak elérésére azonban nem tartom elégségesnek azt, amit az indemnitási javaslat felölel, amidőn egy pénzügyi szindikátust valami szövetkezet alapításával óhajt megbízni, melynek jelzálogkiboesátásu felhatalmazást kíván adni, mert hiszen ez csak a városokra vonatkozhatik. Másodsorban nemcsak azért nem tartom helyesnek ezt, mivel csupán a városokra vonatkozik, hanem azért sem, mert ittt nem látom a kisember védelmét. Ha ma a kisember házat épít és erre nagyobb kölcsönt vesz fel magyar koronában, 5—10 év múlva, amikor koronánk majd javul és a kereseti lehetőségek összegszerűen nem lesznek olyan nagyok, mint ma, mit fog csinálni az a kisember, ha házán 80—100 ezer korona teher lesz, de a ház csak 20.000 koronát ér? Ez a megoldás nem helyes, mert romlásba taszítja a kisembert. Ha pedig máskép a kérdést megoldani nem tudjuk, azt kell tenni, hogy búzaár, vagy külföldi valuta alapján kell kölcsönt nyújtani a kisembernek 25 éves amortizációra, mert, ha a korona javulása bekövetkezik és a kereseti lehetőségek összegszerűen leszállanak, akkor esni fog összegben a tőketeher is, mely a házat terheli és így valutánk javulásával egyre kevesebb lesz az adósság. Szeder Ferenc : Tessék megcsinálni ! (Felkiáltások jobb felöl : Rögtön ?) Vasadi Balogh György : Az az ajánlat, amely-