Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

250 A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július hó 5-én, szerdán. maguk boldogulását elérni, ha a másik osztályt tönkre teszik. Szeder Ferenc : ügy van, tényleg igy hiszik a földbirtokosok. Vasadi Balogh György: Aláírom azt, amit az előttem szólók mindig hangoztattak, hogy ezen csak ugy lehet segiteni, ha munkaalkalmakat teremtünk, ha megadjuk a lehetőséget, hogy az a sok munkáskéz munkához jusson. Azonban amikor a tételt felállítják, hogy munkaalkalmak szerzése a feladat, hibáznak a konzekvencia levonásában, amikor minden munkának megindításánál, minden feladatnak megoldásánál csak az államot akarják előtérbe állítani s mind azt mondják, hogy az állam adjon ezt, az állam adjon azt. Az állam feladata voltaképen nem abban merül ki, hogy ő maga teremtse elő az anyagi eszközöket arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldhassuk ; az állam feladata abban van, hogy igenis segítse a tőkét abban, hogy ezeket megtehesse és megadja azt a reményt a tőkének, hogy a vállalkozása rentábilis legyen. Ezzel szemben azonban mit látunk ? Vájjon a belföldi tőke részt vesz-e ebben a nemzetmentő munkában, vájjon felhasználja-e azt az erőt, amely a kezében van, arra, hogy ezeket a nagy társadalmi és nemzeti kérdéseket megoldhassa? Ha megnézzük az utóbbi éveknek gründolási lázát, és azt keressük, hogy a tőke milyen irányban helyezkedik el, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy tisztán a konjunktúrák kihasználása a cél. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Annak a sok részvénytársaságnak, amely alakult legalább 85°/o-a export-importrészvénytársaság, amelynek semmi más célja nincs, mint a világparitásos árak közötti differenciának kihasználása, hogy a tőkét gyorsan megsokszorozza. (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.) Amely tőke pedig nem igy helyezkedik el, az a tőzsdének vitustáncát járja a valuták és papírok körül. Propper Sándor : Miért nem rendszabályozzák meg? Vasadi Balogh György: Ahelyet, hogy ez a tőke vállalkoznék rentábilis üzemek alakítására, a tőzsdére húzódik, mert csak itt van meg a módja, hogy megszerezze azt az összeget, amely szükséges ahhoz a tobzódó élethez, amellyel Budapesten is találkozunk, gúnyjául annak a nyomornak, amely viszont a külvárosokban és a vidéken is van. (Ugy van! Ugy van!) Igenis, itt van az államhatalomnak kötelessége. Tessék ezt a tőkét bármely eszközzel rászorítani, hogy rentábilis vállalkozásokba menjen, tessék akárhogy megrendszabályozni, hogy necsak az export-import, necsak a valuta- és necsak a papirjáték legyen a célja, hanem igenis teremtsen gyárakat, üzemeket, ahol munkaalkalmak nyílnak. (Helyeslés jobb felől.) Azonban ebben nemcsak az államnak van kötelessége, kötelessége van a társadalomnak is. A társadalmi osztályok, melyek — sajnos — ma sokszor gyűlölködve állanak egymással szemben, sok eszközzel rendelkeznek ennek az orvoslásnak elősegítésére. Itt az elsőség dicsősége épen a szociáldemokrata pártra vár. A szociáldemokrata párt Magyarországon a legjobban megszervezett párt. Ok rendelkeznek legjobban a maguk tagjaival és én ugy tudom, hogy ők pártcélokra hetenkint bizonyos összeget szednek minden tagtól. Olvastam azt is, hogy a választások előtt kimondották, hogy minden munkás egynapi keresetét bocsássa a párt rendelkezésére. Propper Sándor : Mert nem volt pártkassza ! Vasadi Balogh György: Ha ezt az erőt, amellyel a százezrek fölött önök rendelkeznek, felhasználnák erre a célra is,... Kabók Lajos: Becsüljenek meg bennünket ! Dobóczky Dezső : Viselkedjenek hazafiasán ! Vasadi Balogh György : ... ha, amint hetenkint 5 koronát mint tagsági díjat szednek be, ugyanúgy kérnék azoktól erre a célra is a hozzájárulást, ez volna az igazi szocializálás. A forradalom után jelszó lett szocializálni, de az akkor megindított mozgalom kommunizálássá lett. A szocializálás szerintem az, ha a munkás maga részes a gyár .létrehozásában és annak tőkéjéhez hozzájárult. Önök nagyon szépen tudnának pár ilyen üzemet összehozni, ahol a részvények tisztán munkáskezeknek birtokában volnának és ez adhatna példát elsősorban arra, hogy a társadalmi osztályok a társadalmi befolyást hogyan használhatják fel a gazdasági teremtő munkára. Saly Endre: A tanácsot oda tessék adni! (Zaj.) Vasadi Balogh György : Természetes, hogy ez a kötelesség nemcsak a szociáldemokrata pártra áll. Ez a kötelesség áll a gazdatársadalomra is, (Helyeslés.) és áll mindenkire ebben az országban. (Élénk helyeslés.) Ezen a nemzetgyűlésen egy interpelláció hangzott el, ahol a szőlősgazdák panaszát adta elő Meskó Zoltán képviselőtársam, hogy nincs rézgálic. Vájjon a szőlősgazdáknak nem volna-e meg az a tőkeereje, hogy pár rézgálic-gyárat állítsanak fel a saját erejükből? (Ugy van! Ugy van ! jobb felöl.) Ugyancsak folytonos panaszok vannak a gazdatársadalom részéről, hogy bizonyos anyagokhoz nem tudnak hozzájutni. Hát a magyar gazdatársadalom nem képes a maga erejéből megteremteni azokat a gyárakat, amelyek szükségesek, hogy itthon előállítsák a gazdasági termeléshez szükséges anyagokat ? (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Igenis, nem kell mindig az államot piszkálni, az államot hajtani, hanem egyszer már az a társadalom is lépjen munkába és mutassa meg, hogy a saját erejéből is tud teremteni. Az állam feladata csak az, hogy az erre irányuló akaratot és törekvést elősegítse és a maga részéről támogassa. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Tessék kimenni agitálni a gazdatársadalom közé!)