Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

A nemzetgyűlés 12. illése 1922. évi július hó 4-én, kedden. 243 tehát nem szabályszerű kisajátítás utján — »kártérítési kérdések végleges rendezéséig azokat a magyar állampolgárokat, akiknek valamely javuk, joguk, érdekük a békeszerződés ilyen cikkei értelmében a szövetséges vagy társult hatalmak rendelkezése alá jut, különös méltánylást érdemlő esetekben« — különös méltánylást érdemlő esetekben ) — »az illetékes ministerrel egyetértve méltányos segélyben részesíthesse abban az esetben, ha a segélyezett a békeszerződés rendelkezései alapján olyan mértékben károsodott, hogy károsodása vagyoni romlását idézné elő és ennek meggátlását a hazai közgazdaság, vagy a hazai termelés fontos érdeke kívánja.« T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak ezt a kérdést lekicsinyelni. Ez a rendelkezés magában foglal egy nagy horderejű elvi kérdést, amelyben ugy tudom, hogy már az igen t. i gazságügyminis ter ur, vagy helyesebben talán még az elődje, azt az álláspontot foglalta el, hogy az ilyen magyar állampolgároknak kártérítési igényük nincs. Méltóztassék elképzelni ennek a közgazdasági életre kiható mérhetetlenül káros következményeit. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassék elképzelni, hogy itt az történik, hogy egypár szerencsétlen helyzetbe került vállalat vagy még inkább néhány szerencsétlen helyzetbe került egyén hadisarcot fog fizetni az egész nemzet helyett, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ilyen súlyos magánjogi kérdéseket utalunk mi át egy gesztussal a kormány végrehajtó jogkörébe, az ő rendeleti jogkörébe. De tovább megyek. Nemcsak magánjogi vonatkozásai vannak a békeszerződésnek, hanem súlyos közigazgatási vonatkozásai is vannak. Ezzel felhatalmazást adunk pl. arra vonatkozólag, hogy a ministeri um rendelettel állapítsa meg az elszakított megyék uj területi beosztását s rendelettel állapítsa meg az egész uj közigazgatási szervezetet, mert ezek végeredményben mind a békeszerződés végrehajtása által előállott helyzetből folyó szükségletek. Ami azt illeti, hogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy ő hatalmi körét megosztja a nemzetgyűléssel . . . Rupert Rezső : Nagyon szép ! így néz ki a szuverén nemzetgyűlés ! Rassay Károly : . . . méltóztassék megengedni de ez a kijelentés egy kissé csak a látszatra, a könnyenhivésre van felépítve. Amit a t. ministerelnök ur igér, hogy ő majd a rendeleteket be fogja jelenteni és hogy azokat a jogviszonyokat, amelyeket eddig rendelettel szabályoztak, majd törvényhozási utón fogja szabályozni, ez nem uj dolog, mert az 1920. évi I. te. előírja, hogy mindazokra az életviszonyokra, amelyek rendeletileg voltak szabályozva, s amelyekre vonatkozólag a rendeletek fenn voltak tartva, köteles a kormány törvényjavaslatot benyújtani. Máig sem láttunk egyet sem, hanem a legsietősebb az volt, hogy az 1920. évi VI. tc.-ben a kivételes hatalmat jó hosszú időre meghosszabbitsuk. Drozdy Győző : Ebből élnek ! Rupert Rezső : De akkor minek itt ez a parlament, amely ily rengetegbe kerül. Rassay Károly : En a kivételes hatalom ellen nemcsak azért küzdök, . . . Rupert Rezső: Kabinet-törvényhozás van! Tiszta játék ! Rassay Károly : . . . mert azt a demokratikus állam fogalmával nem tudom összeegyeztetni, hanem azért is, mert annak káros következményeit igen különböző tereken látom érvényesülni. Érvényesülni látom külpolitikai szempontból is. Egész külpolitikánknak azon kell felépülnie, hogy mi jpékét akarunk és békét tartunk fenn. Ebben a tekintetben rá kell utalnom a legutóbbi ülések egyikén történt incidensre, amidőn Friedrich t. képviselőtársam megszólaltatta az irredenta politika hangját. Ehhez neki, mint ellenzéki képviselőnek joga van, azonban az, hogy az egész tisztelt többség ennél tapsban tört ki . . , Meskó Zoltán ; Ahhoz meg nekünk van jogunk ! Rassay Károly : ... ez lehet igen szép hazafias gesztus, de hogy az államnak nagyon hasznára válnék, hogy ennek a tapsnak nyomán az államra jólét fakadna, méltóztassék megengedni, ezt kétségbevonom. (Mozgás a középen.) Drozdy Győző : Temetni nem tapssal szoktak ! (Zaj. Ralijuk ! Ralijuk ! a jobboldalon.) Rassay Károly ; T. Nemzetgyűlés ! Irredenta politikát nem tapssal és nem hazafias szólamokkal kell csinálni — arról, hogy napidíjak alapján nem lehet, felesleges is természetesen beszélnem. Kifogás tárgyává teszem a kivételes hatalmat azért is, mert az kifelé azokkal a nemzetekkel szemben, amelyekkel nekünk a megértést meg kell találnunk, még érzelmeink feláldozása vagy félretétele árán is, olyan képet mutat, mintha ez a nemzet állandóan háborús felkészültségben akarna maradni. Méltóztassék csak arra gondolni, ami az elmúlt hetekben történt, amikor itt megjelentek hírek arról, hogy X. Y.-ot kémkedés miatt halálra ítélték és rövid utón felakasztották. Magyarországon, amint azt a ministerelnök ur bejelentette, a katonai bíróságok jogköre még mais fennáll civilek felett a kémkedés bűncselekménye esetén. Arról most nem akarok beszélni, hogy mennyi visszaélés történt ezen a téren, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy valahányszor egy civilt különféle okokból oda akartak vonni a katonai bíróság elé, csak egy kémkedési vádat kellett ellene konstruálni, hanem beszélek arról, hogy milyen képet mutatunk mi kifelé, a mi békés szándékainkat illetőleg, ha itt Magyarországon olyan jogi helyzetet tartunk fenn a békebeli helyzettel szemben, amelyben polgári egyének katonai bíróság elé tartoznak és ott azután statáriális eljárás során esetleg halálra ítéltetnek. (Zaj.) Bessenyey Zénó : Es a csehek mit csinálnak ? Rassay Károly : Bocsánatot kérek, ez azt hiszem mégsem illik bele abba a gondolatmenetbe, amelyet én fejtegetek. (Zaj.) 31*