Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

244 JÛÎ nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. Bessenyey Zénó : De beletartozik ! Rassay Károly : Nem abban áll a nagy bátorság, hogy itt a nemzetgyűlés padjai között irredenta politikát hirdessünk, ez legfeljebb könnyelműség lehet, de nem bátorság. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A mi gazdasági életünk reorganizálása — sajnos, nincs már itt at. kereskedelemügyi minister ur, de azt hiszem, ő is megerősítené ezt — más utón el nem képzelhető, mint az utódállamokkal való kereskedelmi forgalom felvételével és az utódállamokkal való kereskedelmi szabadság helyreállításával. Tehát minden olyan momentumot, ami ennek a kereskedelmi forgalomnak felvétele elé áll, el kell hárítani és ha azt látjuk, hogy ennek a kereskedelmi forgalomnak felvétele elé leginkább az a bizalmatlanság áll, amelyet természetesen táplál az ellenünk elkövetett igazságtalanságok érzete, de amely megtalálja külső indokát és magyarázatát azon semmi esetre sem szükséges, abszolúte nem hasznos intézkedésekben is, amelyek a kivételes hatalom fentartására vonatkoznak, akkor nekünk ezeket az akadályokat el kell hárítanunk és nem szabad érzelmi szempontokat föléje helyezni a nemzet megmentésénél kardinális fontosságú politikai és gazdasági szempontoknak. Méltóztassék csak visszagondolni. Génuában ott volt az igen t. kormány. Soha olyan kedvező miljő nem volt arra, hogy tárgyaljanak a kereskedelmi forgalomról és mégis eredmény nélkül jöttek vissza. Azt mondották, hogy a szomszéd államok nem akarnak kereskedelmi szerződést kötni. Azt kell azonban kérdezni, hogy miért nem mentek tovább egy lépéssel, és miért nem vetették fel a kérdést, hogy hát miért nem akarnak szerződést kötni, amikor az ő gazdasági érdekeik is azt kívánják, hogy kössenek velünk kereskedelmi szerződéseket ? (Felkiáltások a középen : Gyűlölnek bennünket ! Félnek tőlünk !) Ugy van, félnek tőlünk és azért kell nekünk olyan kormányzati rendszer, mely elkerül minden olyan momentumot, amely e félelemre ürügyet adhat, arra törekszik, hogy ez a félelem megszűnjék, vagy legalább ne lehessen reá hivatkozni és itt a kereskedelmi forgalom az elszakított területek között helyreálljon. Higyjék el nekünk, t. képviselőtársaink, aggódó és szomorú szívvel néznek az elszakított területekről ide mireánk ezekben a percekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Higyjék el, hogy nem ér fel egy hazafias tapssal az a szenvedés, amelyet meghosszabbitunk a szétszakított családok tagjai számára, akik még közlekedni sem tudnak egymással. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbahldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Igyekeztem megvilágítani azokat a szempontokat, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) amelyek a mi politikánkat itt a nemzetgyűlés termében vezetni fogják. Megjelöltem jövő működésünket, s ez nem esett nehezemre, mert hiszen csak ugyanazt hirdettem és mondottam el, amit másfél éven keresztül hirdettünk és mondottunk ezekről a padokról. És ha ma azt látom, t. Nemzetgyűlés, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbahldalon.) hogy a kormány programmjában viszontlátunk halvány ígéretek formájában olyan követeléseket, amelyeket mi ezekről a padokról hangoztattunk, sajnos, meg kell állapitanom, hogy ez a körülmény még nem késztethet engem arra, hogy ellenzéki álláspontomat megváltoztassam A kormánynak eddigi szereplése nem jogosítja fel őt arra, hogy bizalmat kívánjon épen ezekben a kérdésekben. Az a módszer, amellyel ő ezt a nemzetgyűlést létrehozta, megsebezte nemcsak a nemzetgyűlést, de megsebezte magának a kormánynak hitelképességét is. Nem alkalmas az a miljő sem, amelyben a kormány ezt a programmot halvány színekben emlegetni kezdi, mert amíg azt látjuk, hogy a kormány háta mögött, olyan egyének vannak, sőt azt mondhatom, hogy a kormány politikájának legfőbb oszlopai azok, akik ezekkel a programmpontokkal szemben a legélesebb ellentétet képviselik, addig a kormány nem kívánhatja azt, hogy vele szemben bizalommal legyen akár a parlamentnek ellenzéke, akár a mögötte álló néptömegek. Mi azonban mindenesetre módot fogunk nyújtani a kormánynak kezdeményezéssel, kritikával arra nézve, hogy az ő pro grammját, azokat a halvány színekkel festett szociális gondolatokat, a társadalmi békének hangoztatását, azután a jogrendnek politikáját gyakorlati tényekkel bizonyítsa be és valósítsa meg, s ezáltal keltse fel bennünk a hitet és bizalmat, ami azonban igen nehéz lesz, mert akkor el kellene felejtetnie azokat a súlyos sérelmeket, amelyeket a közrend, a jogrend, az alkotmánytisztelet és hatósági tekintély ellen elkövetett. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Jóvá kellene tennie ezeket !) De ha látunk is ilyen érintkezési pontokat a kormány politikája, programmja és a mi követelésünk között, ezzel szemben meg kell állapítani, hogy van egy áthidalhatatlan szakadék közöttünk és ez a közszabadságok kezelésének módja, a közhatalom kezelésének módozatai, amelyek tekintetében mi soha egyetérteni nem fogunk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi kül- és belpolitikai okokból, a nemzet érdekéből hirdetjük a demokráciának politikáját, ezt akarjuk érvényesíteni az állami életnek minden terén s ezzel szemben azt kell látnunk, hogy a kormány következetességgel követi — *és több-kevesebb nyíltsággal be is vallja — az ő abszolutisztikus politikáját. Mi pedig azt tanultuk a történelemből, hogy minden önkényuralom hosszabb-rövidebb idő alatt eljut a teljes politikai és gazdasági csődhöz és magával rántja a nemzetet is. Ez az oka annak, hogy mi szemközt állunk a jelenlegi kormányzati rendszerrel s ez a hit adja meg az erőt, hogy abban az irányban, amelyben eddig küzdöttünk, küzdjünk a jövőben is. Amikor én látom azt a gyűlölettel vegyes megvetést, amellyel sokszor szemközt találja magát a mi kis csapatunk, igazán szeretném