Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

228 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július íió 4-én, kedden. másik oldalról, hogy millió és millió korona költség­gel,millió és millió számban nyomattak pamfleteket, amelyeket szétdobtak az országban . . . Drozdy Győző: Tele hazugsággal! Rassay Károly : . . . pamfleteket, melyeknek minden célja az volt, hogy azokat a politikusokat, akik a t. kormánypárttal és a t. ministerelnök úrral szembenállanak, lehetetlennél-lehetetlenebb vádakkal, rágalmakkal halmozzanak el. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor sorra tiltották be a lapokat. Azok a lapok, amelyek egy-egy kerületben az egyik vagy másik képviselőjelölt urnák kellemetlenek voltak, megértek az elmúlásra, mert nem kellett egyéb, mint eljárni ebben az irányban, és talál­tak, ha nem akkori cikket, hát visszamenőleg három hónapra cikkeket, amelyek alapján a lap nyakát kitekerték. Es igy fokozódott ez mindig erősebben és erősebben. Amikor eljutottunk az ajánlási időhöz, akkor már egész csomó emberünk ült szerteszéjjel az országban letartóztatásban. Börtönre vetettek embereket a legképtelenebb vádakkal, gyilkosság, gyújtogatás és a jó Isten tudja, a Btkv. melyik szakasza alapján, de ezek a vádak oly súlyosak voltak, hogy csak a válasz­tást követő napig birtak megállani, mert a válasz­tás utáni napon ezeket az embereket szó nélkül, harag nélkül hazabocsátották. Drozdy Győző *. Konyhakést találtak egy választó konyhájában Mélykuton,ezért lecsukták! Rassay Károly : Láttunk embereket szerte­széjjel az országban, akiket véresre vertek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Ezt nem lehet letagadni, és meg kell mondani, hogy sajnos, ez a rendszer azóta is divatban van és migez a választás előtt csak preventív intézkedés volt, most, a vá­lasztások után, ugy látszik, repressziv okokból alkalmazzák. (Ugy van ! balfelől.) Ha valaki egyszer megirja, hogy milyen úton-módon kellett pl. igen sokszor hivatalos közegekkel szemben megmenteni az ajánlási iveket, hogy mint kellett rejtett erdei utakon menni a kerület székhelyére, hogy az utolsó pillanatban le ne tartóztassák az illetőket és személyi motozással el ne vegyék az ajánlási ivet, ebből valóságos rémregény fog ki­kerülni . (Ugy van ! a baloldalon. Zaj jóbbfélől.) Kállay Tamás: Nálunk nem volt. Rassay Károly : T. Képviselőtársaim, hiszen voltak olyanok, akiknél ez nem volt, hiszen én nem állitom, hogy mindenütt voltak, de amiket én elmondok itt, azokat a túloldalon ülő t. képviselő­társaim közül is egyesek befelé kénytelenek meg­erősíteni, de ezen tulmenőleg is odakinn az ország­ban ezer és ezer ember lelkében kelt visszhangot, akik hajlandók mellette tanúságot tenni. (Egy hang a jobboldalon : Ott is voltak visszaélések !) T. Nemzetgyűlés ! Ez volt a választás ; ezek voltak azok az eszközök, amelyeket Nagy Emiit, képviselőtársam egy könnyed mozdulattal, gyere­késségeknek minősített ; ezek voltak azok az opti­kai csalódások, amelyeket a t. ministerelnök ur ezzel a megjelöléssel intézett el, de amelyeknek •— sajnos —látható komoly jelei mégigensok embe­ren ma is rajta vannak. Hallottuk itt nagyon sokszor, hogy a ható­sági tekintélyeket kell védeni és óvni. Igazuk van, t. Nemzetgyűlés,' a hatósági tekintélyeket meg kell óvni és meg kell védeni. De ezt elsősorban a hatóságoknak maguknak kell megvédeniök . . . Nagy Ernő : E z is igaz ! Rassay Károly : ... és az az eszköz, amivel ők megvédhetik, a pártatlanságés elutasításamaguktól minden törvénytelen gondolatnak. Rakovszky István : Ugy van ! összeférhet­lenségi esetek. Rassay Károly: Hiszik-e t. képviselőtársaim, hogy a nép között ezek az erőszakosságok, ezek a törvénytelenségek a gyűlöletnek egy olyan tengerét keltették fel, amelynek elsimításához valamennyi­ünk összefogása sem volna elég ? Cserti József : Ugy van ! A törvénytiszteletet teljesen lerombolták. Drozdy Győző : Minden tekintélyt lerombol­tak. Destruktiv volt munka. Szíjj Bálint : Utóbb mi leszünk a destruktivok ! Drozdy Győző : Azok is vagytok ! Nagy Ernő : Tisztelet a kivételeknek. Rassay Károly : Azt mondotta a minister­elnök ur, hogy politikai békét akar. Hát én is aka­rok politikai békét nemzetem érdekében. Én itt állok és hajlandó vagyok elfeledni- minden egyéni sérelmet, hajlandó vagyok elfeledni azt, hogy a személyünket ugy állitották oda, mint ennek a nemzetnek legveszedelmesebb ellenségeit, hogy hatósági utasítások alapján ugy kezeltek bennün­ket, mint kommunistákat. Többet mondok! Haj­landó vagyok elfelejteni, hogy ennek a nemzetnek a szennycsatornáiban összegyűlt gyilkos gyűlöletet a kormány sajtója és a hivatalos hatóságok a maguk utasitásaiban ránk zuditották, és hogy nem sikerült, annak csak a jó Isten az oka. De egyet nem tudok elfelejteni. Nem tudom elfelejteni azt, hogy ebben az országban ezer és ezer ember van, akikkel véres igazságtalanság történt, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) akiket szabadságuktól megfosztottak, akiket véresre veitek, akiket a legelemibb alkot­mányos jog gyakorlásában megakadályoztak ; megakadályoztak csendőiséggel, katonasággal, köz­igazgatási hatósági erőszakkal. Es nem tudom el­felejteni azt, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur ezekkel a tényekkel szemben, amelyeket végre ő épen olyan jól tud, mint amilyen jól tudok én, nem tartotta szükségesnek egyetlen elitélő szavát hangoztatni, hogy ezekkel a tényekkel szemben nem tudott egyéb megállapítást tenni, mint hogy ezek optikai csalódások és hogy a hatóságok még nem teljesítették eléggé kötelességüket. Cserti József : Hiszen ő rendezte ! Rassay Károly : Ha már most ezektől a kon­krétumoktól eltekintek és látom egyfelől azt a súlyos sebet, amelyet a törvényesség és alkotmá­nyosság épületén ütött a kormány a választójogi rendeletekkel, ha látom azt a végzetes erkölcsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom