Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
A nemzetgyűlés 12, ülése 191 kárt, amely a háború és forradalmak lázállapotából alig-alig magához tért magyar társadalomra a törvénytisztelet és a, hatósági tekintélyek ilyen lerombolásából származott, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) de főleg, ha látom azt az óriási erkölcsi és jogi felelősséget, amely a kormányra és annak minden egyes -tagjára nehezedik ezekért a tényekért .. . mégis fel kell vetnem a kérdést, tulaj donképen miért történt mindez, . . . Cserti József: Hogy többség legyen ! Nagy Ernő : Hogy a Kaas-ok bejöjjenek ! Rassay Károly: .. .hogy tulaj dónké pen mi volt az az ok, amely a miuL-terelnöt urat erre az útra kényszerűé'te és mi voL az a cél, amelyet a t. ministerelnök ur el akart érni ? Én keresem az objektivitás utait és nem akarom ezt a kérdést is egvszerüen azzal a felelettel elütni, hogy a felelősség elől való menekülés lett volna az ok, amely a kormányt erre az útra vezette. Keresek egyéb okokat és ezeket az egyéb okokat igyekszem magamnak megkonstruálni a ministerelnök ur nyilatkozataiból. Itt azután kissé nehéz helyzetben vagyok, miután a ministerelnök ur nyilatkozatait bizonyos óvatossággal kell fogadnom. Ugyanis Hódmezővásárhelyen, amikor az igent, ministerelnök ui programmbeszédet mondott, egy olyan kijelentést is hangoztatott, amelyre azt hiszem a magyar politikai életben még nem igen volt példa. Azt mondotta, hogy az ő politikai ellenfelei szemére vetik az őszinteség hiányát, és ezt be is vallotta, mondván, hogy erre az kényszeríti őt, hogy egyszer árulta el titkát, egyszer árulta el terveit s követ tettek útjába, ugy, hogy azután más utón kellett neki elindulnia. — Hát én, amikor a ministerelnök ur nyilatkozatait vizsgálom, mindig bizonyos óvatossággal vagyok ebben a tekintetben, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Jogos óvatosság !) mert sohasem tudom, hogy az eredeti utón indult-e, vagy pedig valamely kerülőuton akar célhoz jutni. Propper Sándor : Kétféle faktúrája van, mint a hamis kereskedőnek. Rassay Károly: Azonban, t. Nemzetgyűlés, meg kell állapitanom, hogy az ő nyilatkozataiban mintegy refrénszerüleg tér vissza az a vezérindok, hogy egy munkaképes parlamentet akart a magyar nemzetnek ajándékozni, és ezt a munkaképes parlamentet két utón akarta létrehozni. Az egyik ut volt az értelmiség uralmának biztositása, a másik pedig egy nagy többségi pártnak, a sziklának, létrehozása és ezzel konszolidált parlamenti pártviszonyok megteremtése. Engedjék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel a két indokkal és ezzel a két rnotivummal bővebben foglalkozzam. Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy az értelmiség uralmát akarta biztosítani. A politikában igen sokszor előfordul az, hogy gyűlöletessé vált fogalmakat uj köntösben akarnak a nemzettel elfogadtatni. Amikor ezt az »értelmiség uralmá«-nak kitételét hallom, mindig visszagondolok arra, hogy nem is régen még arról beszélt, hogy a történelmi osztályok vezetőszere', évi július hó 4-én, hedden, 229 pet kell biztosítani, azután majd jött egy másik meghatározás, mely a középosztály uralmáról beszélt. Valahogy ugy érzem, hogy az értelmiség uralma semmi egyéb, mint annak a fogalomnak a megjelölése, amelyet egyszer történelmi osztály, egyszer középosztály elnevezés képviselt a magyar politikában. Cserti József : Szegény kisgazdapárt ! Rassay Károly : Hiszen az értelmiség döntő befolyását az állami élet ügyeinek vezetésénél mi is elismerjük és követeljük, csak egyet nem vagyunk hajlandók megtenni. Nem vagyunk hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy az értelmiség fogalma megszemélyesittessék egy társadalmi rétegben. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Az értelmiség uralmának biztositása egyetlen utón lehetséges. Ez az ut pedig az, hogy azok, akik vezetni akarnak, akik maguknak foglalják le az értelmiség fogalmát, odamenjenek a néphez, a népet neveljék, a népet megértsék, a nép érdekeit képviseljék és azzal össze tudjanak forrni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabó István (öttevényi) : Hazafias szellemben ! Rassay Károly : Ez természetes. Enélküi erőszakos eszközökkel nem lehet biztositani az értelmiségnek, mint egy elvont fogalomnak uralmát. Lehet igy biztositani egy kis társadalmi réteg uralmát, amelynél azonban igen szomorú jelenség az, hogy ennél az uralomnál a tényleges uralom birtokosa sohasem az az értelmiség, amelyet a köznyelven ezen értenek, s amelyet általános fogalomként használnak, hanem az uralomnak birtokosa az a kevés vagyoni és egyéb kiváltságokkal felruházott osztály. Drozdy Győző: Ugy van! Rassay Károly : Azonban rá kell mutatnom arra, hogyha mi küzdünk egy osztály uraló m ellen, amely nagy ipari munkásrétegekre kiterjedőleg akar magának kiváltságot biztositani, ha küzdünk egy osztályuralom ellen, amely a föld népe millióira akarná ezt az osztályuralmat felépiteni, akkor küzdeni fogunk az ellen az osztályuralom ellen is, amely kiváltságos keveseknek akarja a hatalmat biztositani, bármilyen tetszetős köntösben akarják azt a magyar politikába becsempészni. Nagyon félek, hogy az értelmiség uralma az igen t. roinisterelnök ur frazeológiájában összeesik azzal a fogalommal, amelyet röviden ugy jeleznék, hogy a ministerekök ur vissza akarja juttatni a politikai hatalmat azok kezébe, akiknek kezében 1918 előtt volt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy pedig ez az osztályuralom, ami akkor volt, — vagy méltóztassék megengedni, ezzel a kifejezéssel nem élek, hanem másként mondom — azoknak az uralma, akiknek akkor kezében volt a hatalom, milyen gyönge, ingatag alapon nyugodott, azt megmutatták a rákövetkező események. Őszintén megvallom, hogy mindig csodálkozva hallom, mikor t. képviselőtársaim közül olyanok, akik az 1918 október 31-én is még életben lévő parlament
