Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó érén, kedden. 227 Rassay Károly : Talán a munkaalkalom hiányán akart a t. kormány és pártja segíteni, amikor kenyeret adott egy pár urnák. Ezt talán nem is kifogásolnám. Amit én kifogásolok, az az, hogy a rend fentartására kirendelt helyi hatóságok passzive nézték ezeknek az elemeknek garázdálkodásait. Nem kaptunk jogorvoslatot egészen addig, mig végre a kormány egyik tagjának gyűlését az ottani ellenpárti emberek megzavarták és véres, halálos eset következett be. Ekkor, jó időre rá, kiadtak egy rendeletet, melyben megmagyarázták a helyi közigazgatási hatóságoknak, hogy az ő feladatuk nem az, hogy passzive nézzék a gyűlések szétverését, hanem valamiképen avatkozzanak bele a gyülekezési szabadság fentartásának érdekében. Nem kaptunk központi támogatást a jog megvédésére és igy kénytelenek voltunk magunk szervezkedni s megpróbálni hasonló lelkes embereket állítani, azzal a különbséggel, hogy nem az anyagi dotációból merítették a lelkesedést azok, akik végre a gyűlések megtartását lehetővé tették volna. Amikor a kormány ezt észrevette, uj trükk jött : egyszerűen betilotta a népgyüléseket, betiltotta generális rendelkezéssel a szivükre szállt nemzeti gyász gondolatával. Rakovszky István : ök ölték meg ! Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky István : Nem hallottam, hogy miért ! Elnök : Megmondtam, hogy miért ! Rakovszky István : Nem hallottam ! Elnök : Ha nem hallotta, ez csak a képviselő ur hibája, ezen én nem tudok segíteni. Rakovszky István : Ez egy magyar elnök függetlensége ! Elnök: Ezért a kifejezésért Rakovszky képviselő urat újból rendreutasítom, mert mint volt elnök nagyon jól tudja, hogy az elnöki kijelentéssel szemben feleselni nem szabad, és azokat a jó tanácsokat, amelyeket az elnöki székből adott annak idején, a képviselő urnák is be kell tartania. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Ilyen hangon sem lehet ! Elnök : Újból rendreutasítom a képviselő urat és ha igy folytatja, még szigorúbban fogok vele szemben eljárni. Rassay Károly : Nem tudom, szabad nekem is folytatni talán a beszédemet ? (Halljuk !) Amikor az országos gyász ürügye már megszűnt és generális rendelkezésekkel nem lehetett a gyűlések megtartását megakadályozni, akkor a helyi hatóságok vették át ezt a rendszabályt és azok tiltották be egyenkint a gyűléseket. Voltak olyan ünnepnapok, amikor sehol szerte az országban nem tudtunk egyetlen gyűlést tartani, mert a legkülönfélébb ürügyekkel, melyek között visszatérő motívum volt az, hogy az ellenpárti jelölt szintén gyűlést tart s igy nincs elég karhatalom a rend fentartására, gyűléseinket végesvégig betiltották. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Szijj Bálint : Ez nem teljesen áll ! Az én kerületemben minden gyűlést megtartott az ellenzék. Rassay Károly : En meg fogok elégedni azzal is, ha csak részben koncedálja a képviselő ur ezeknek igazságát. Szijj Báint : Csak azt mondhatom, amit én tudok róla ! Rassay Károly : Nem bírtunk tehát gyűléseket tartani. Később jött egy időszak, amikor megpróbáltuk személyes agitációval, személyes látogatással választóközönségünket . . . Patay Tibor : Megnyugtatni a népet ! Rassay Károly : . . . igen, megnyugtatni azzal a politikával szemben, amelyet a kormány követ, mert ha mi nem nyugtattuk volna meg, nagyon furcsa eredmények jöttek volna létre, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban ez is csak pár napig tarthatott, mert elkövetkezett a választási küzdelem uj fázisa : jelöltjeinket sorban letartóztatták, őrizetbe vették és horribile dictu — amire alig volt példa alkotmányos választásnál — kitiltották saját választókerületeikből. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szovjet-választás !) Hegymegi Kiss Pál : Optikai csalódás ! Rakovszky István : Szinvak-polítikus ! Rassay Károly : A ministerelnök ur kiadott egy 604-es számú rendeletet, melyben az egész országban rendőri ellenőrzés alá helyezte azokat a politikusokat, akik neki véletlenül politikai ellenfelei voltak. Ily körülmények között jutottunk el egy további fázisig. Nem volt már agitációs eszközünk, mint a röpirat, a plakát, és akkor gondoskodott róla a kormány, hogy ezt is megbénítsa. Feltalálta azt a nagyszerű ideát, hogy a röpiratok és plakátok terjesztése az utcai terjesztés fogalma alá esik. Ez volt az a korszak, amikor lázitásnak minősítették azt is, ha azt irták egy plakátra : Éljen Kiss Péter szeretett képviselőjelöltünk ! Ezt nem engedélyezték, ezt nem lehetett kiragasztani. Patay Tibor : Volt más is a plakátokon ! Rassay Károly: Nem tudom, a t. képviselő ur honnan arrogálja magának azt a jogot, hogy az egész választási kampány minden fázisát ismeri. Drozdy Győző : Nem szolgabíró i Rassay Károly : Ha pedig ezzel azt akarja mondani, hogy képtelenségnek tartja azt, hogy ilyen rendelkezés megjelenhetett, ezt örömmel veszem és akkor majd —-e pillanatban a tárgyalás ökonómiája nem engedi meg — át fogom nyújtani a t. képviselő urnák az idevonatkozó adatokat, de akkor nagyon kérem, hogy a csodálkozást és a felháborodást folytassa és vonja le annak konzekvenciáját. Szijj Bálint : Ezt általánosítani nem lehet ! Rassay Károly : Amikor az ellenzéknek a röpiratokkal és plakátokkal való agitációját teljesen lehetetlenné tették, amikor pl. pártprogrammunkat be kellett mutatnunk a t. belügyminister urnák, ahol több, mint két hétig fektették el és minden törvényes alap nélkül saját politikai gusztusuk szerint kényszeritettek minket arra, hogy egy-egy passzust kihagyjunk belőle, akkor azt láttuk a 29*
