Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

A nemzetgyűlés 11. ütése 1922. évi július hó 3-án, hétfőn. â07 Hegyeshalmy Lajos : Nem áll ! Peyer Károly : Azt hiszem, jobb szolgálatot tettek volna hazájuknak is, ha arra szólították volna fel őket, hogy ne tagadják meg a hivatalos eskü letételét. Hegyeshalmy Lajos: Úgyis mondták nekik ! (Ugy van ! a jobboldalon.) Peyer Károly : A tisztviselők egy másik kate­góriája a menekültek fogalma alá esik. Ide azokat számítom, akik nem saját akaratukból kerültek el a megszállt területekről, hanem akiket kény­szerrel távolítottak onnan el, szóval, akiknek el kellett onnan jönniök. En ezeket a tisztviselőket is két csoportra osztom. Az egyikbe azokat sorolom, akik saját hibájukon kivül, tisztán hivatali állásuk miatt voltak kénytelenek onnan eltávozni, akiknek nem volt más bűnük, (Félkiáltások a középen: Mint hogy magyarok voltak!) mint hegy törvényszéki birák voltak, avagy más magasabb közigazgatási állást töltöttek be, míg a másik csoportba azokat sorolom, akiknek szintén menekülniök kellett, de a nép boszuja elől (Zaj jobbfelől.) és ezek iránt mi igazán nem érzünk szimpátiát, ezekért — tessék megengedni — mi nem. tudunk lelkesedni. (Zaj jobbfelől.) Urbanics Kálmán : Lehetett az lázítás is ! Peyer Károly: Azok iránt a jegyzők iránt, akik a hadisegélyes asszonyokat legelni küldték, s azok iránt a szolgabirák iránt . . . (Nagy zaj a középen és a jobboldalon.) Elnök (csenget) ; At, képviselő urat figyel­meztetem, hogy a jegyzői kairól bizonyítás nélkül ilyet mondani nem lehet. Méltóztassék ilyen ki­fejezésektől tartózkodni, hacsak a bizonyítékok nyomban nem állanak a képviselő ur rendelke­zésére. Peyer Károly : Kérem, én bizonyítékokkal is szolgálok elnök urnák, nagyon készségesen ; a bizonyítékok egész tömegével, mert nem is az egyesekre vonatkozik ez. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Azon közigazgatási tiszt viselők iránt, akik kénytelenek voltak a nép boszuja elől mene­külni, .. . Urbanics Kálmán : Izgatás, lázítás miatt ! Peyer Károly : . . . akik a legszegényebb nép­osztályokat állandóan a legféktelenebb elnyoma­tásban tartották, (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és középen.) azok iránt én nem tudok lelkesedni, ezeket szívesen ott hagynám a romá­noknál, a tótoknál és a jugoszlávoknál, akik talán megtanították volna őket, hogyan kell igazságo­sabban bánni a néppel. (Zaj ) B. Kaas Albert: Oláh igazság nekünk nem. kell ! Azoktól nem tanulunk. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Peyer Károly : Én végigjártam az erdélyi megyéket, époly jól ismerem a Zsil-völgyet, mint a többi bánya- és ipari vidéket, én láttam, hogy az ottani szolgabirák, a Janza Vazulok és társaik hogyan kezelték a munkást, hogyan tették a ro­mán parasztot ellenségévé a magyar államnak, mert ő a magyar szolgabiróban a magyar állam megtestesítőjét látta (Zaj és közbeszólások a jobb­oldalon.) és ugy érezte, hogy az elnyomatás, amely­ben részesítették, a magyar állam részéről éri, és ő talán örömmel látta a megszállókat, mert azt hitte, hogy ezek talán több szabadságot fognak neki hozni. Lent az ipari vidékeken, ahol minden egyes sztrájkot vérbefojtottak, ahol a munkásság minden egyes megmozdulását a legféktelenebb elnyomással intéztek el, (Nagy zaj és eüenmondá­sok a jobboldalon.) ahol nem engedték meg a mun­kásságnak, hogy szakszervezetekbe tömörüljön és magának emberséges életet biztosítson . . . (Zaj és közbeszólások a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor: Talán csak mágnás-kaszinók kellenek ? Elnök: Propper képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Mozgás.) Peyer Károly : Én állítom, hogyha megenged­ték volna az ott élő munkásoknak azt, hogy ma­guknak emberséges életnívót tudtak volná biztosí­tani, ha megengedték volna, hogy ez az ipari munkásság legalább olyan életnívót vívjon ki ma­gának, amilyent a fővárosban vagy a nagyobb ipari városokban élő munkásság biztosított magá­nak abban az időben . . . Bogya János: Ez jól fog hatni Romániában ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem Bogya képviselő urat, tartóz­kodjék a közbeszólásoktól. Peyer Károly : ... akkor ők bizonyára erő­sebben állottak volna szembe a megszálló csapa-, tokkal. így se méltóztassék elfelejteni, hogy a zsilvölgyi hegygerincre felmászó román katonákat legelőször a szervezett bányamunkások verték vissza, (Éljenzés a jobboldalon.) és a szervezett bányamunkások fogtak fegyvert akkor, amikor a románok házaikra törtek és nem volt ott senki, a munkásokon kivül senki, aki megvédte volna a betörő csapatokkal szemben az értékes szen­téről etet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltá­sok a jobboldalon : Éljenek a hazafias munkások !) De amikor a közigazgatási tisztviselő magához hivatta a románul beszélő munkást és magyarul hirdette ki előtte, hogy kisajátították a kis földjét, mely a lapályoson volt, anélkül, hogy ő ezt értette volna, amikor felbecsülték ezt a földet ugy, hogy egy méter kerítést 10 fillérbe és egy gyümölcsfát egy koronában és ehhez hasonló nevetséges össze­gekben állapítottak meg, anélkül, hogy neki meg­magyarázták volna, amikor az a szegény ember egyszerre csak azt vette észre, hogy. amikor aratni akar, a csendőrök, a magyar állam csendőrei, kikergetik a házából, el lehet gondolni, hogy ezek ellenségei lettek a magyarságnak, ezek az igaz­ságtalanságok szülték a gyűlöletet a magyarság irányában. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Zaj és jelkiáltások a jobboldalon : A kisajátítást nem a közigazgatás intézte !) Én nem tudok azokért a közigazgatási tiszt­viselőkért lelkesedni, akik a kapitalizmus cselédjei

Next

/
Oldalképek
Tartalom