Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

A nemzetgyűlés 11. ülése 1922. évi július hó 3-án, hétfőn. 201 folytatja, Ma nincsen még igazi védelem sem a csalók ellen, sem a bitangok ellen. Szeder Ferenc : Sem a panamázók ellen ! Nagy Emil : Azok ellen sincs ! Mindezeket revízió tárgyává kell tenni. Ezt értem, én az alatt az ujszabásu keresztény szabadelvüseg alatt, amely nem gátja annak, hogy valakit azért szívesen lássunk a tisztességes munka terén, mint pl. a zsidó. Felekezeti szempontnak az ember érték megítélésénél nem szabad szerepet játszani. Horváth Zoltán: Szóval jogrend kell! Nagy Emil : Tehát igenis őszintén kijelentem és állítom, hogy Magyarországnak rá kell térnie erre az ujszabásu, teljesen uj, modern felfogású liberalizmusra, mely tisztességes emberek között vallásuk miatt nem különböztet. Horváth Zoltán : A jogrendre ! Nagy Emil : Nem elég a jogrendet frázisképen hangoztatni, . . . Rassay Károly : Meg kell csinálni ! Nagy Emil : . . . hanem rá kell térni mindazoknak a törvényeknek a revíziójára, amelyek ma még nem védik eléggé a gyengét és nem ütik eléggé a huncutot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma azt látom, hogy azért, mert a Hűvösvölgyben valaki hurkot vet valakinek a nyakára, az illetőt elitélik életfogytiglani fegyházra, — nem védem, nagyon csúnya dolog — aki azonban megöl egész vidékeket vagy tönkretesz százával embereket hamis élelmiszerekkel, az kap egy rezsibüntetést, vagy leüli a büntetését. Azért teljes meggyőződésem erejével, lelkemet kitárva a mélyen t. Nemzetgyűlés elé, állítom azt, hogy nekünk Magyarországon félre kell tennünk mindenféle olyan mozzanatot, amely bárkiben tovább is azt a hitet keltheti, hogy a tisztességes magyar építőmunkában különbséget teszünk az egyik és a másik ember között vallása miatt. (Élénk helyeslés half elöl.) Horváth Zoltán : Szép kritika a kormány politikájáról ! (Zaj jobbfelől.) Nagy Emil : T. képviselő ur, az ilyen magtalan közbeszólásokkal tönkre lehet tenni a legjobb szándékot is. Méltóztatik látni, t. képviselő ur, hogy engem ugyebár nem vezet semmiféle — nem tudom — pártimádás, különben ezt a beszédet nem mondanám. A t. képviselő ur odaállítja azonnal a pártszempontot. Hiszen ez a magtalan felfogás el fog rettenteni mindenkit, hogy bármikor a maga őszinte felfogását kitárja, mert mindig találkozni fog az ilyen üres, magtalan közbeszólással, (Elénk éljenzés és taps jobbfelől.) amely mindig oda fogja állítani a rémképet, hogy te ne merj szólni, mert vétesz a párthűség ellen. Ez, t. képviselő ur, sem nem pártkérdés, sem nem jogrendfrázis kérdése, ez az egész magyar közönség eszmeáramlat-átalakulásának a nagy kérdése. (ügy van! Ugy van! balfelől.) Horváth Zoltán: örömmel üdvözöljük! Nagy Emil : Köszönöm szépen ! Amikor azt látjuk, hogy a kommunista kilengés olyan borzasztóan sújtotta hazánkat, amiNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. kor annak köszönhetjük nyomorúságunkat, határaink megcsonkítását, mindent, lehet-e csodálkozni, hogy ezt a borzasztó kilengést máról-holnapra nem tudjuk belevinni a rendes juste milieube, a rendes középutra. Ne méltóztassék senkinek még se azt mondani pl. a kormányelnök úrról, hogy Magyarország jogrendjének helyreállítása körül nincsenek rengeteg nagy érdemei. Hogy nem tud egyszerre mindent megcsinálni, az érthető, és ha a t. képviselő ur kegyeskedik olyan nagyon szivén viselni a jogrend helyreállítását, (Derültség jobbfelől.) nekem egy őszinte kérésem van speciel a képviselő úrhoz és főleg Rupert Rezső t. képviselőtársamhoz is, hogyha a jogrendet szivükön viselik, kegyeskedjenek mellőzni azokat a beszédeket, amelyeket itt mondanak, (Elénk tetszés és derültség jobbfelől.) mert a jogrend első feltétele az, . . . Vanczák János : Hogy mindenki fogja be a száját ! Nagy Emil : . . . nem az, hanem a jogrend helyreállításának első feltétele az, hogy legyen egy erős centrális kormány, (Helyeslés jobbfelől.) amelynek legyen a kezében arra erő, hogy igazán tudjon rendet csinálni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Horváth Zoltán : Egy véleményen vagyunk ! Pakots József : Hol a macska ? Nagy Emil : Szóval, azt akarom mondani, és fentartom állításomat, hogy aki, mint pl. Rupert képviselő ur is, azt akarja őszintén, hogy a jogrend helyreállittassék, annak nem volna szabad olyan beszédet elmondani, amely minden másra alkalmas, csak nem a nemzetgyűlés és a kormány tekintélyének növelésére. Aki beszédét azzal kezdi, hogy ami itten történik, az játék, bocsánatot kérek, az a konszolidációt nem segíti elő. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ebben az országban szükség van arra, hogy legyen egy erős, centrális kormány. Barthos Andor : És állítsuk vissza a tekintélyeket ! (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Emi! : Tehát állítom és vallom, mint az én felfogásomnak szükségképeni konzekvenciáját, hogy Magyarországon a tiszta szabadelvűséinek — a

hogy én fogom azt fel — beállításával egyidejűleg a jogrendet kétségkívül helyre kell állítani, és mindenki, aki ezt akarja, örömmel kell hogy üdvözölje egy centrális kormány, egy egységes többség megalakulását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Saly Endre : Mellékkormányok nélkül ! Nagy Emil : Itt erről a kérdésről sokat lehet beszélni, fognak is beszélni. Rakovszky István : Jó lenne, ha a kormánypártból is beszélnének erről ! Nagy Emil : Tetszik látni, ennél függetlenebbül nem lehet beszélni, mint ahogy én ezt teszem. Rakovszky István : Szokatlan valami ! Nagy Emil : Felfogásom szerint tehát a feltétlen kellék az, hogy igenis a jogrendet helyreállítsuk. Azt azonban semmiképen sem tartom helyes dolognak, — visszatérek arra, amit Rupert 26