Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. lünk, de úgyszólván Európa valamennyi államá­ban a világháború eseményei épitették fel a leg­közelebbi, nálunk a negyedik határállomást a választójog történetében. A világrengés következ­tében úgyszólván az összes művelt államok par­lamentjei szinte elementáris erővel vetik mindenütt felszínre a választójog kérdését. Ekkor történik meg, hogy még Poroszországban is megdől az osztály választójog és az 1917. november 24-én benyújtott javaslat eltörli a három osztályrend­szert és az 1848-ban behozott titkos szavazásról ismét a nyilt szavazásra áttért és 1849 óta életben volt szavazási rendszert az általános, egyenlő, titkos szavazati jog rendszere váltja fel. A háborús viszonyok hatása alatt érlelődő magyar törvényjavaslat is ezidőtájt születik meg, még pedig az Esterházy Móric ministerelnök által 1917 június 21-én kifejtett programmnak meg­felelően. Beható alapos viták követték, mint már emiitettem, a választójogi minister által benyúj­tott törvényjavaslatot és e munkálatok eredmé­nyeként még a háború folyamán, de már közvet­lenül az októberi lázadás előtt 1918 szeptember 11-én szentesitették az 1918 : XVII. te.-et, leg­utóbbi választójogi törvényünket, amelynek alap­elveitől a jelenlegi javaslat eredeti formájában alig mutatott jelentős eltérést. Az alig négy év előtt e törvény alkotása körül lefolyt választójogi vita, mint előrebocsátottam, felment engemet attól, hogy a választójog reformjának kérdésével az előadói székből szélesebb alapon foglalkozzam. De mégis le kell szögeznem, hogy milyen szem­szögből vizsgálom erről a helyről a felvetett kér­dést. ( H dijuk ! Halljuk !) Ha van kérdés, t. Nemzetgyűlés, amiben* kell hogy a nemzet legjobbjai ne csak keressék, hanem meg is találják a kölcsönös megértés fonalát, ha van kérdés, amelynél teljesen el kell némulnia min­den áldatlan pártviszálynak és el kell hallgatnia minden pártérdeknek, ugy azt hiszem, a választói reform kérdése az. Az én hitem, az én szilárd meggyőződésem szerint feltétlenül ki kell kapcsolni az egymással küzdő pártok önös követelését olyankor, amikor a haza sorsáról, amikor nemzetünk létéről van szó. Egy pillanatra sem szabad tehát, t. Nemzet­gyűlés, szem elől tévesztenünk azt a nemzetmentő feladatot, amelynek megvalósítására kötelezett­séget vállaltunk és nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenünk, hogy mig minden politikai pártérdek változó és gyorsan mulandó, az általunk megalko­tandó választási reform nemzedékekre szól. Én nem akarok, t. Nemzetgyűlés, kiterjesz­kedni arra a vitára, amely a Rousseau-féle nép­szuverénitási elmélet hirdetői és ellenzői közt le­folyt. Nem akarok foglalkozni azzal, hogy a vele­született és soha el nem veszthető Természeti ős­jogot, melytől az egyén semmiféle törvényes intéz­kedéssel meg nem fosztható, a tudomány nem is­meri el, s a választójogot az állami közületben élő polgár szerzett jogának, az alkotmány által csu­pán azoknak adott jogosítványnak tekinti, kiket évi február hó 11-én, szombaton. 83 az állam arra hivatottnak, arra alkalmasnak, arra méltóknak tart. Griger MiklÓS : Kegyadomány ! Karafiáth Jenő előadd : De ennél a kérdésnél mégis önkéntelen eszembe jutnak az olasz Prató­nak, a Riforma Sociale szerkesztőjének a szavai, aki a francia választójog kapcsán a következőket jegyezte meg (olvassa) : »A közeljövőben nem fogják megértem tudni, hogyan lehetett egy mo­dern szövevényes állam gépezetének irányítását a politikailag iskolázatlan tömegek kezébe letenni.« S felidéződik emlékezetembe Beksics Gusztáv intelme, aki a választójogi reform kérdésében a magyar nemzet fejlődésének és megszilárdulásá­nak jövőjét látta, mely jó megoldás esetén hatá­rozottan eszközévé lesz a magyar nemzeti poli­tikának, de ha rosszul oldják meg a kérdést, abból kiszámíthatatlan bajok következhetnek. Magam részéről a választói jogot sohasem tekintettem öncélnak, hanem osak eszköznek arra, hogy oly törvényhozást kapjunk, mely a nemzeti akarat hamisítatlan képviselője és igazi kifejezője legyen. Szilágyi Lajos : Erről van szó, csak ezt akarjuk! Giesswein Sándor: Igazságos legyen! Griger Miklós : Munkapártot akar ! Karafiáth Jenő előadó : Annál inkább ez az . álláspontom, mert teljesen aláírom az egyetem tudós professzorának, Coucha Győzőnek azt az állítását, hogy : »A választójogában a nemzet legfőbb hatalma nyilatkozik meg.« Az tartandó tehát szerintem szem előtt, amit e javaslat is megvalósitani törekszik, mi felel meg elsősorban a magyar nemzeti állam jól felfogott ér­dekének, mi felel meg tehát az államfentartás leg­elemibb követelményeinek, mi felel meg sajátos magyar viszonyaink alapos mérlegelése szerint hazánk különleges nemzetközi helyzetének, mi felel meg a magyar nemzet féltve őrzött egységé­nek és nemzeti jellegének, mi felel meg a magyar ' ember természetének, a magyar társadalmi osz­tályok annyira kívánatos egyensúlyának és a magyar parlament munkaképességének. (Helyeslés.) Az ország és nem a politikai pártok számára alkotandó, az állam nyugodt fejlődésének útját hosszabb időre biztositó választójog tehát minden vonatkozásában elsősorban magyar nemzeti kér­désnek tekintendő. Amint annak idején a jelen­legi ministerelnök ur mint képviselő ebben a Ház­ban kifejtette, a magyar politikának más célja, mint hogy egy általános állampolgári egység szelle­mét fejlessze ki, nem lehet. ( Ugy van ! Ugy van f) Idegen jelszavak, külföldi jogintézmények által nem vezettethetjük magunkat. A külföld törvényhozására és az ottani viszo­nyok szerint jól bevált választójogi rendszerekre, egy szóval a külföldi példákra való hivatkozás rendkívül értékes tanulságokat szolgáltathat ugyan, de e tanulságoknak a speciális magyar viszonyokra alkalmazása a legtöbbször teljesen céltalannak és meddőnek bizonyul, mert megállapított tény, hogy e kérdésben ugyanazok a rendszerek más-más 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom