Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-311
A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. évi február hó 11-én, szombaton, 81 hónaponkint kellett volna leszámolni és a mutatkozó hiányt teljes összegében kellett volna az államnak fizetnie. Ezt most sikerült enyhíteni ez egyezséggel oly irányban, hogy a leszámolás csak félévenkint történik és — ami ennél is fontosabb — Anglia nem követelhet tőlünk többet, mint az egyezségben időszakonkint fix összegben megállapított összeget, amely az első két félévben 150.000, a további félévekben azután 250.000 font sterlinget tesz ki. Kétségtelenül igen súlyos feltételek ezek is, de mindenesetre lehetségessé tesznek egy hosszabb, hét-nyolc év alatti törlesztést, amely idő alatt egyrészt talán a valutáris viszonyaink javulása, másrészt talán a folytonosan kötendő magánegyezségek rendkivül súlyos terhet vesznek le a kincstár válláról. Egészen más elbirálás alá esik a törvényjavaslat második része. Ez a trianoni szerződés végrehajtásával szorosan kapcsolatos és e tekintetben a kormány csak eleget akart tenni annak a kötelezettségének, mely abban áll, hogy ily rendkivül nagy horderejű kérdések törvényhozási rendezése elől nem lehet kitérni. Bár ezeknek a kérdéseknek legnagyobb része olyan, hogy ma már végleges és szisztematikus törvényhozási rendezést nem bir meg, mert hisz nem is ismerjük nagyobbrészt azokat a követeléseket, azokat az igényket, melyekkel e tekintetben a Szövetséges és Társult Hatalmak fel fognak lépni, mégis szükségesnek tartotta a kormány az egyébként már rendeletileg bevezetett egyes szerveinek továbbépítését, igy különösen a felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal felállítását és az ennek a hivatalnak eljárására és belső szervezetére vonatkozó egyes rendelkezéseket, azonkivül szükségesnek tartott egy rendkivül kényes és fontos kérdést, ha nem is alaposan és nem is részletesen rendezni, ez pedig a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos kisajátítás kérdése. A pénzügyi bizottság ezzel a kérdéssel meglehetős alapossággal foglalkozott (Ugy van! balfelöl.) és felvetette azt az eszmét, vájjon nem lett volna-e kívánatosabb ezeket az első látásra bizony kissé hézagos rendelkezéseket alaposan szabályozni. Magáévá kellett azonban tennie a pénzügyminister urnák azt az érvelését, amelyet a törvényjavaslat mostani szövege mellett adott elő, hogy t. i. sok olyan kényes kérdéssel van ez kapcsolatban, melyeknek végleges rendezése ma már lehetetlen. Ä bizottság nem akarta megnehezíteni azokat az egyezkedéseket, amelyeket egyes magánosok ép a törvényjavaslat első részében tárgyalt. egyezség alapján indítanak meg külföldi hitelezőikkel, mert hiszen ha azt a kötelmi kapcsolatot, amely az egyes állampolgárok és a magyar állam között épen a trianoni szerződésből kifolyólag azért támad, mivel az állam kénytelen-kelletlen köteles egyes állampolgári kötelezettségeket magára vállalni külföldi állammal szemben, mondom, ha ezeket a kötelmeket most véglegesen szabályozni óhajtanok, elébe vágnánk olyan kérdéseknek, amelyek ma még nyíltak és amelyek eldöntése nagyban függ attól, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak milyen eljárást kívánnak velünk szemben folytatni és milyen igényeket emelnek velünk szemben. Ezért meg kellett elégednünk ezekkel az általános és szinte mondhatni hézagos rendelkezésekkel, annál inkább, mert a javaslatban egy méltányosságot szem előtt tartó különös rendelkezés van, t. i. hogy amennyiben a magyar állam részére biztosított kisajátítási jog a magyar állampolgárok egyikére vagy másikára különösen méltánytalan lenne, ugy felhatalmaztatik a kormány, hog} T segélyben részesitessenek azokat, akik ezen kisajátítás folytán károsodnak. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat, különösen pedig az első rész a trianoni békeszerződés túlszigoru rendelkezéseinek enyhítését célozza, tekintettel arra, hogy a második részben foglaltak szintén olyan kötelezettség elvállalásából származnak, mely elől kitérni nem lehet, tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Elnök : Szólásra felírva senki sincs. Kérdem a t. Házat, kiván-e valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur nem Mván nyilatkozni ? (Nem !) A tanácskozást berekesztem. Következik a szavazás. Kérdem a t. Házat : méltóztatnak-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslat általánasságban a részletes vita alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Berki Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat cimét és 1—8. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatott és elfogadtatott. Harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) ElnÖk : Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a választójogról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Karafiáth Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlésnek megoldásra váró legutolsó feladata az uj nemzetgyűlés egybehivásánál alkalmazandó választójog megalkotása. Mikor ugyanis a kommün bukása után a nemzeti alapon álló kormány a nemzethez fordult, a választójogot csak a törvényhozás legközelebbi intézkedéséig, vagyis átmenetileg óhajtotta szabályozni, abban a tudatban, hogy ezt a kérdést az összeülő nemzetgyűlés saját hatáskörében rendezni fogja. Eímek a feladatnak óhajtott eleget tenni a 11
