Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-311
78 A -nemzetgyűlés 311. ülése 1922. jünk meg tehát itt tiltakozni és a tisztelt kormány * se szűnjön meg minden alkalommal tiltakozni az ellen, hogy a békeszerződéseknek ez az egyetlen enyhítő vonása ixott malaszt maiad, hogy a lefegyverzést egyoldciiulag az államok egyik csoportjára kényszerítik és ezeket az államokat, ^melyeknek még hozzá ugy, mint Magyarországnak, egészen imposszibilis stratégiai határai voninak, ezáltal a szomszédok kényének-kedvének kiszolgáltatják. (JJgy van! ügy van!) A washingtoni leszerelési konferencia a tengeri fegyverkezés korlátozásának és szabályozásának terén bizonyos eredményekre vezetett, a szárazföldi lefegyverzés terén azonban nem. A szárazföldi lefegyverzésre vonatkozó határozmányok létrejövetelét meggáltolta Franciaországnak ellenállása, amely arra hivatkozott, hogy az ő szomszédságában ott van az a Németország, amelynek lakossága egy jó harmaddal nagyobb, mint FranciaOrszágé, amely tehát ezen elementáris nagyobb erejénél fogva állandó fenyegetés F:anciaomágra nézve, hozzáteszem, azért, mert a győző államoknem tudtak felemelkedni annak a világhi va tasrak magaslatára, amelyet a győzelem nekik juttatott, nem tudtak olyan békét létesíteni, amely valóbana kedéiyek megnyugvását idézte volna elő, elutasították maguktói a halhatatlan dicsőségszerzésnek ezt az alkalmát és egy bosszún, gyűlöleten, aggodalmon alapuló békét kötöttek, amely a lelkek kiegyenlítését lehetetlenné teszi. (Igaz ! ügy van !) Innen van azután büntetésül az állandó félelem és rettegés. Bármint legyen is ez, Franciaország, amidőn mintegy szabadalmat Mvánt magának a nagyobb fegyverkezésekre, valamely alappal okoskodhatott, mert tényleg egy ki nem engesztelt olyan szomszédja maradt, amely organikus, természetes erőkben nálánál hatalmasabb. A mi helyzetünkben azonban ez a mentség sem állhat meg, mert hiszen Magyarország, amely hét és félmillió lakosságra van redukálva, kőiül van véve azoktól a szomszédoktól, amelyek együttvéve ennek a számnak ötszörösét, vagy hatszorosát teszik. Itt tehát még egyenlő fegyverkezési mérték mellett is a szomszédoknak olyan tú'ereje volna, hogy ennek az állapotnak fentartására még az az ürügy sem áll fenn, amely Franciaország és Németország kölcsönös helyzetében érvényesíthető volt. Én tehát erről a helyről is, ebből a nemzetgyűlésből hangsúlyozni kivánom, hogy a kormánynak figyelmét fel akarom hivni erre, és azt a kérést intézem hozzá : szüntelenül hangoztassa ennek az állapotnak felháborító, veszélyes voltát és igazságtalanságát, ( ügy van ! johbfelől.) Ha ma nem is ér vele célt, de egy elutasithatatlan igazságnak szüntelen hangoztatása előbb-utóbb célhoz vezet. Ezekkel kivarrtam csak megtoldani azt a tiltakozást, melyhez egyébként csatlakozom, mellyel az előadó ur a javallatot bevezette. (Éljenzés és ta<ps.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Az előadó ur sem láván szólni, tehát a vitát bezárom. Ha a minister ur sem kivan nyilatkozni, a évi február hó 11-én, szombaton. tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az előttünk levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni : igen, vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslat általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző mat, sziveskedjék a .javaslat címét felolvasni. Berki Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—9. §-m"í, amelyele észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyal tat ván, harmadszori olvasás iránt napirendi javaslatom során fogok az igen t.Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirendünk szerint következik a m. kir. vámőrség és a m. kir. pén:-ügyőrség létszámának, kiegészítése módjainak és felfegyverzésének m.egállapitásáról szóló pénzügyministeii törvényjavaslat tárgyalása. Az elő; ÜÓ urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlési Én sem üthetek meg más hangot, mint az előttem szóló tisztelt képviselő urak az előző törvényjavatlat során. Ez a törvényjavaslat a m. kir. pénzügyőrség és vámőrség létszámára vonatkozik. Valóban érthetetlen, hogy a szövetséges és társult hatalmak nem hajoltak meg azok előtt az érvek előtt, amelyeket a magyar kormányok ennek a két fontos ágazatnak létszámát illetőleg előadtak. Elsősorban abban az irányban, hogy Magyarország lényegesen más helyzetbe került a szerencsétlen trianoni béke folytán, mint aminőben eddig volt abban a tekintetben, hogy •— amije azelőtt nem volt — önálló vámhatárt kapott, hogy természetes határait elvesztette s hogy a lakosság széles köreiben, sajnos, nemcsak az adómorál szempontjából mutatkozik igen erős visszaesés, hanem egy egészen speciális bűncselekmény, a csempészés is rendkívül kifejlődött és a sajnálatos közgazdasági és valutáris viszonyok folytán igen hasionhajtó foglalkozássá vált. Nem tudok erre a törvényjavaslatra sem mást mondani, mint amit az előttem szóló t. előadó ur az előző javaslatra mondott, t. i. hogy nem térhetünk ki előle és épen ezért tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. Házat, kiván-e valaki szólni ? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A minister ur nem láván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatik-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslat általánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni.
