Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. tőleg törvénynek sorsát megpecsételi. Minden nemzet jut és jutott olyan állapotba a törvényhozások történetében, hogy kénytelen volt oktroj-törvényeket eltűrni és elszenvedni. Kétségtelenül ezek a trianoni békeszerződésből folyó törvények is oktroj-törvények, amelyeknek természetszerűleg az a sorsuk, hogy amint az oktroj maga megszűnik, összeomlanak ezek az oktioj-törvények is. (Ugy van! Ugy van!) BrÓdy Ernő : Mi van a választójoggal ? Az is Trianon % Szent- Imrey Ákos: Még nem is tudják, hogy hogyan lesz. Tasnádi Kovács József előadó : Egy tiltakozás, amelyet be kell jelentenünk . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, sziveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni ; a napirendet én tartom nyilván. Majd amikor rá kerül a sor, legyen a képviselő ur meggyőződve arról, hogy a választójogi törvényjavaslat is tárgyaltatni fog. Bródy Ernő : En csak azt kérdeztem, hogy azt is Trianon követeli-e ? Tasnádi Kovács József előadó : En erre a közbeszólási a válaszolni szükségtelennek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Tiltakozást kell ezen törvény elfogadásának ajánlásánál bejelentenem és ezt a tiltakozást innen, a nemzetgyűlés kebelébői intézem az ententehatalmakhoz. Ez a törvény a m. kir. állami rendőrséget és a m. kir. állami csendőrséget létszámára és fegyverzeteié nézve oly szűk körre szorítja, hogy tehetetlen állapotba hozza. Kiss Menyhért : Gúzsba köti ! Tasnádi Kovács József előadó : Ezzel veszélyezteti a magyar közrendet, veszélyezteli Magyarország békés állapotát és konszolidációját, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Már pedig kétségtelen történeti tény az, hogy Euiópa nyagati részéről a veszedelmet, amely máshonnan jött, mindenkor a magyarság fogta fel mint védőfal, védőbástya (Ugy van ! a jobboldalon.) és épen azzal, hogy teljesen konszolidálni tudta a belső állapotát a maga erejével. (Ugy van ! Ug y van ! a jobboldalon.) Ugyanezt az erőt most össze akarja törni az az Európa, amelyet évszázadokon keresztül épen Magyarország védett meg. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. Felkiáltások : Gyalázat !) T. Nemzetgyűlés S 12.000 rendőr, a tiszteket és tisztviselőket is beleszámítva, 12.000 csendőr, az összes tiszteket is beleszámítva, lehetetlen szám annak a célnak elérésére, amelyre a rendőrség és csendőrség hivatva van. Én többet nem is beszélek. Ismétlem, hogy oktrt j- törvény, kénytelenek vagyunk elfogadni, és én azt hiszem, leghelyesebb, ha szó nélkül eltűrjük és elszenvedjük az elfogadás által ezt a törvényt, de nem szankcionáljuk még azzal, hogy nem is kritikát gyakorolunk, hanem hosszabb vitát folytatunk ennek egyes rendelkezései felett, mert hiszen ezek az egyes rendelkezések nem egyebek,, mint a nemzet akaratának gúzsbakötése, (ügy van !) Akármit csinál Európának az a része, amely győzőnek hiszi magát, — bár mi nem évi február hő 11-én, szombaton. Ti legyőzöttek, csak megcsalottak vagyunk — a mi lelkünkből sohasem fogja kiirtani azt a belső éizést és akaratot, amely végre is cselekvésben fog megnyilvánulni. Isten minket ugy segéljen ! (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert : Tisztelt Nemzetgyűlés Î Egész terjedelmében csatlakozom azokhoz a tiltakozó szavakhoz, amelyekkel a tisztelt előadó ur a törvényjavaslatot bevezette. Alkalmazkodni kivánnék az ő felszólításához is, és alkalmazkodom is ahhoz, hogy a törvényjavaslatot ne tegyük hosszú és különösen részletes megvitatás tárgyává, mert hiszen nem a mi meggyőződésünkből származik, némábból, hogy azt helyesnek véljük, hanem kényszerből származik az, hogy mi e törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének útjába akadályokat nem göiditünk. Van azonban ezzel kapcsolatban egy mozzanat, amelyet minden hasonló alkalommal kötelességemnek tartok megemlíteni. A tisztelt kormánynak figyelmét felhívom arra, hogy soha, de soha ne szűnj ön a művelt világ közvéleményének és azon kormányoknak, melyekben még van valamelyes elfogulatlanság és melyekben által ánoseuiópai, sőt lehet mondani, világpolitikai nézőpontok érvényesülnek, felhívni a figyelmét arra az aránytalanságia, arra a visszásságra, arra a felháborító ellentétre, amely fennáll a közt, hogy Magyarországra a lefegyverzésnek olyan fokát kényszerítik rá, amely — mint az előadó m az imént morccá — még a belső békét is veszélyezteti, a szomszéd államok padig koilátlanul fegyverkezhetnek (Ugy van !) s az általános védkötelezettség alapjára fektetett nagy hadseregeket tarthatnak fenn. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A trianoni békeszerződésnek vannak határozmányai, amelyek a részletekben szabályoznak bizonyos tárgyakat, igy a legyőzött államok lefegyverzésének kérdését is. Dâ vannak a szerződésnek egyéb általános tételei is, amelyek n ég váiják a ]éizletezést, amelyek azonban nem kevésbé kötelezők mindazokra az államokra nézve, amelyek ezt és a versaillesi s a többi szerződést aláirtak és ratifikálták, mint teljesen kiépített határozatot. A trianoni békeszerződésnek, valamint az összes többi békeszerződéseknek, melyek egyidejűleg létrejöttek, kiegészítő része a nemzetek szövetségéről szóló fejezet. Ebben a fejezetben elvileg ki van mondva, hogy az általános lefegyverzés, az összes országok fegyverkezésének koilátozásra arra a fokra, amelyet a defenriva és a rendfentartás kivan, célul tűzetik ki. Nekünk tehát a trianoni békeszerződés alapján jogunk van folyton hangsúlyozni, hogy ebben a szerződésben foglalt ez az általános kötelezettség teljedttessék. Ez az általános kötelezettség az egyedüli vonás azokban a békeszerződésekben, amely enyhíti a Vae vicitis-nek keserű és kegyetlen jellegét és amely azokban bizonyos emberiességi és világpolitikai perspektívákat nyit. Ne szün-