Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-310

5â À nemzetgyűlés BIO. ülése 1922, nem hazafiasabb dolog-e ideiglenesen boldogabb országokba kitelepíteni ezeket az embereket, ahol nekik munkát és megélhetést tudnak adni addig, amig ide ismét visszatérhetnek, mint elzárkózva ez elől, szemünk láttára veszni hagyni őket s hagyni a keserűséget, mely izgatásra, demoralizálásra, a tömegek elégedetlenségének fokozására annyira alkalmas, bennük tovább felgyülemleni ? De nem sorolok fel több példát, amely kifejezhetné azt, mit gondolok én ezen átszervező osztály munkaköréről. Azt hiszem, az eddig elmondottak eléggé rávilágítottak erre. Ezért azt az uj bekezdést, vagy uj szakaszt, amelyről már említést tettem, a következő szövegben indítványozom (olvassa) : »Hogy a tisztviselők létszáma csökkentésénél mennél inkább figyelembe vehető legyen az egyének sorsa, mennél kedvezőbben legyen biztositható jövőjük és mennél jobban megvédessék az állam érdeke is, a belügyministeriumban átmenetileg egy átszervezési osztály állítandó be minden ministerium két-két létszámfeletti tisztviselőjéből, akiket ugyanazon ministeriumba tartozó létszámfeletti tisztviselők és egyéb alkalmazottak választanak. Ezen osztály feladata a végrehajtás mikéntjére vonatkozólag szaktényezők bevonásával elhelyezési tervezeteket kidolgozni, melyeket az illetékes ministerek hagynak jóvá.« Nyomaték van azon, hogy (olvassa) : »Az átszervezési osztály közvetítésének igénybevétele az elbocsátandó tisztviselőkre nézve nem kötelező.« Aki tehát egyszerűen végkielégittetni vagy nyugdíjaztatni akarja magát, az megteszi, aki pedig ezen átszervezési osztály közreműködésével akar uj életlehetőséget teremteni, annak erre is módja volna. Még egy uj bekezdést is akartam indítványozni, de ezt Szilágyi t. képviselőtársam már elintézte és igy ettől elállók az esetben, ha az ő indítványa elfogadtatik, t. i. hogy az uj állások betöltésénél automatikusan azok jöjjenek sorra, kik most nyugdíjaztatnak és hogy uj állások csak velük tölttessenek be. T. Nemzetgyűlés ! Még egyszer kérem, méltóztassanak ezt az indítványomat magukévá tenni, hogy milyen alakban, az mindegy,* fő a lényeg s az az : hogy ennek a tizenegyezer elbocsátandó embernek és családtagjaiknak érdekében állittassék be ez az átmeneti átszervező osztály. Nincs ez ellen argumentum, nincs ok, amiért ezt elvethetnék, hanem igenis minden ok amellett szól, hogy ezt elfogadjuk ; igy alaposabban oldjuk meg a dolgot, megnyugtatjuk a kedélyeket és bizonyítékot adunk arra, hogy nemcsak paragrafusosan, hanem szívvel is gondolunk rájuk és akarunk jövőjükről gondoskodni. Kérem tehát, hogy ezt egyhangúlag elfogadni méltóztassék. (Mozgás.) Szilágyi Lajos '. íme, a nők is elfordultak a kormánytól. (Derültség.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Hadházy Zsigmond! , évi február hő 10-én, péntéhefi. Hadházy Zsigmond: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 3, §-ának végére utolsó bekezdésképen a következő pótlást indítványozom : »A jelen §-nak, valamint az 1922. évi I. te. 24. §-ának rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra az itélőbirákra és kir. ügyészekre, akik az 1920. évi XX. te. hatálya alá tartoznak.« Bródy Ernő: Magyarul? Hadházy Zsigmond: Az 1920. évi XX. te. kivette az itélőbirákat és a kir. ügyészeket az állami tisztviselők státusából és külön fizetési csoportokba osztotta be őket. A birói függetlenség nagy elvének keresztültörését és sérelmét látnám abban, ha a kir. itélőbirák is ép ugy, mint a többi állami tisztviselők, egyszerűen áthelyezhetők, nyugdíjba helyezhetők és elbocsát; hatók volnának. (Ugy van! jobb felől.) Az ügyéI székre azért kívánom kiterjeszteni ezt a rendelkezést, mert törvényeink az ügyészeket rendszerint ugyanazon elbírálásban szokták részesíteni, mint a kir. itélőbirákat. Ezidőszerint ennek nincs nagy gyakorlati jelentősége, mert tudomásom szerint nincsenek most B) osztályú itélőbirák és ügyészek, de sőt — ugy tudom — még hiány is van ugy bírákban, mint ügyészekben. Mégis egyrészt a birák megnyugtatására, másrészt annak a nagy elvnek megoltalmazására szükségesnek látnám ennek a pótlásnak felvételét, miért is tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ahhoz hozzájárulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző : Cserti József ! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok újból ennek a törvényjavaslatnak sok hibájára rámutatni. Az általános vitánál már emiitettem, hogy ennek a javaslatnak legnagyobb hibája az, hogy elbocsátandók ezek a bizonyos szolgálati évvel biró tisztviselők, de nem jelöli meg, hogy a tisztviselők közül kiket kell elsősorban elbocsátani. Az indokolásnak egy része kimondja ugyan, hogy az elbocsátásnál legelsősorban a létszámfeletti tisztviselők veendők figyelembe, de nem tudjuk azt, hogy ezt- a törvényt ki fogja majd végrehajtani, nem tudjuk, hogy egyenlő esetekben kiket fognak majd elbocsátani és hogy minő szempont lesz az irányadó, nem fogják-e esetleg politikai szempontból nézni az elbocsátandó tisztviselők működését. Épen ezért, amint az általános vitánál kifejtettem, a legigazságosabb és leghelyesebb elbírálás az, amit Schlachta t. képviselőtársam is mondott, hogy a tisztviselőknek anyagi helyzete legyen az irányadó. Ezért a következő indítványt vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Indítványozom, hogy a 3. § első bekezdése után a következő szöveg vétessék fel.« Megjegyzem, hogy ez a szöveg az eredeti szöveg mellett épugy megállhat, mint az előadó ur által felolvasott szövegnél, ha esetleg azt fogadják el. Ez a következőképen szól (olvassa) : »Annál a tisztviselői körnél, ahol a létszám