Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-310

A nemzetgyűlés 310. ülése 1922. évi február hó 10-én, pénteken. 53 apasztást kivan, elsősorban azok a tisztviselők és alkalmazottak esnek szabályszerű elbánás alá, akiknek száz katasztrális holdat meghaladó földbirtokuk van, vagy magánvagyonuk minden kétséget kizárólag egy család megélhetését biz­tositja, továbbá azok a nőtisztviselők, akiknek férjük nyugdíjas állást tölt be.« Nem akarok bővebb magyarázatot fűzni indítványom megokolásához. Az első pont ugyanis azt mondja, hogy elsősorban azok bo­csátandók el, akiknek száz holdat meghaladó földbirtokuk van, nem pedig azok, akiknek egy­általán nincs megélhetésük, mert ezekkel csak a szellemi proletárok elkeseredett táborát fogjuk növelni. Az a csekély összeg, amelyet végkielé­gítésül kapnak, — amint Schlachta t. képviselő­társam is kifejtette — hamarosan elfogy ruhára, élelemre, egypárszor jóllaknak és semmi sem marad belőle. Menjenek el azok a tisztviselők, akiknek száz vagy még több hold földjük van. Hagyják ott a hivatalukat és menjenek vissza ahhoz a magyar röghöz, amelyhez hűtlenek let­tek, vegyék gondozás alá, a helyüket pedig adják át azoknak, akik tényleg rá vannak utalva. Másodsorban azokat bocsássák el, akiknek magánvagyona minden kétséget kizárólag bizto­sítja a családjuk megélhetését, akiknek pl. tőke­pénzük, házuk vagy másféle könnyen kimutat­ható vagyonuk van. Harmadsorban pedig nem volna szabad szem elől téveszteni azt, hogy a nőtisztviselők közül azok, akiknek férje nyugdíjas állást tölt be, menjenek vissza a háztartásukba. Az érv itt az, hogy azok a nőtisztviselők, akik férjnél vannak, két urnák nem tudnak szolgálni. Vagy a hivataluknak nem tudnak élni, vagy pedig a családjuknak. A jelen esetben csak azok elbocsátásáról van szó, akiknek férjük van, aki nyugdíjas állást tölt be, nem pedig azok elbo­csátásáról, akiknek nincs kire támaszkodniuk. Ha a két rossz között választani kell, akkor azoknak az elbocsátását kívánjuk, akiknek a férje nyugdíjas állást tölt be. Ezen okokból kérem az indítványom elfogadását. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés . Szilágyi Lajos képviselő urnák két javas­lata van. Az egyik azoknak az ujabb alkalmazására vonatkozik, akik a 3. § rendelkezése értelmében nyugdíjazandók volnának. Erre nézve az előadó ur is terjesztett elő ilyen értelemben ugyanolyan javaslatot és ezért kérném, hogy az előadó ur javaslatának elfogadásával a Szilágyi képviselő ur által beterjesztetett javaslatot elutasítani méltóztassék. Ami Szilágyi képviselő urnák második javaslatát illeti, ez arra vonatkozik, hogy a had­viselt tisztviselőket csak saját kérelmükre lehes­se» nyugdíjazni. Ez nézetem szerint olyan külön jogot, olyan egészen kivételes pozíciót biztositana néhány tisztviselőnek az adminisztrációban ugy a felsőbbséggel, mint társaival szemben, mely nézetem szerint elfogadhatatlan. Azt hiszem, hogy sem a nyugdíjtörvény szellemével nem egyeztethető ez össze, sem pedig az adminisztráció rendjével. Ezért kérem, hogy azt, mint olyan rendszabályt, mely sem a fel­sőbbség által el nem fogadható, sem pedig az az alkalmazottakra nézve nem lenne kellemes, mellőzni méltóztassék. Ami Schlachta t. képviselőnek javaslatait illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy az előadó urnák az a módosítása, mely, elismerem, hosszú szövegű volt, de lényegében csupán azt jelenti, amit beszédemben is voltam bátor említeni, hogy t. i. választási jogot akarunk adni a szolgálat­ból elbocsátandóknak a nyugdíjazás vagy a vég­kielégítés között, jórészben eliminálja azokat az aggodalmakat, melyeket Schlachta t. képviselő kifejezésre juttatott. Schlachta Margit: Egyáltalában nem! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a szóban­lévő közszolgálati alkalmazottak és tisztviselők elhelyezésének lehetőségét és módját illeti, tisz­telettel megjegyzem, hogy ezeknek az elhelye­zéséről a lehetőségig való gondoskodás egy­részt az adminisztráció feladatát képezi, más­részt mindazok a társadalmi szervezetek, ame­lyek ügykörükből és működésükből kifolyólag tisztviselői vagy általában humanitárius kérdé­sekkel foglalkoznak, igyekeznek a maguk részé­ről minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy ez az elhelyezkedés a társadalomban és gazda­sági életben mielőbb megtörténhessék. Egy külön osztálynak, hivatalnak vagy szervezetnek léte­sítése azonban erre a célra, mely ezekkel az ügyekkel foglalkozzék, nézetem szerint épen ellenkező hatást érne el, mint ami ebben a javaslatban kontempláltatik, mert ez ujabb al­kalmazottaknak felfogadását vagy legalább is oda­vitelét tenné szükségessé, ugy hogy ahelyett, hogy csökkentenénk az alkalmazottak számát, még növelnénk azt. Schlachta Margit: A létszámfelettiekből ideig­lenesen ! Kállay Tibor pénzügyminister: Meg vagyok róla győződve, hogy a legjobb szívvel méltózta­tott javaslatait előterjeszteni, de ne méltóztassék teljesen figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy ezen meleg szívvel előterjesztett javaslatok végre­hajtására igen hideg fej kell, és minthogy ezt a hideg fejet — mint nagy sajnálattal hallottam a t. felszólaló képviselő részéről — nem méltóz­tatott bennünk megtalálni, igy a javaslatot nem is tudjuk végrehajtani. Tisztelettel kérem a javaslatnak elutasítását. Hadházy t. képviselőtársain előterjesztett javaslatát elfogadom. Cserti képviselő ur javaslatára vonatkozólag beszédemben már voltam bátor jelezni, hogy az ilyen megkötések, melyekről az ő javaslatában

Next

/
Oldalképek
Tartalom