Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

À nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hó 9-én, csütörtökön. M hogy lehetetlenül sokféle illetményeink vannak (ügy van! balfelől.) és hogy az a« státusrendezés, amelyet annak idején megindítottunk, — ha jól emlékszem, még 1904-ben — még mostanig sem tudott befejeződni, hogy évről-évre, hónaprólhónapra folyton jönnek státusrendezéd méltánytalanságokkal és kérelmekkel és hogy ebben a tekintetben nyugvópontra nem jutott az admir nisztráció. Én tervbe vettem azt, — mint annak idején már jeleztem — hogy újból egységességet vigyek be az illetményekbe, hogy megszüntessem azt az ip-a^'n leheteÜenül sokféle fretést és pótlékot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Cserti József : En láttam már, hogy egy jegyző nem tudta a nyugtáját összeállítani, mert nem tudta, mi jár neki ! Kállay Tibor pénzügyminister : . . és a 12-vel osztható fizetés és a 4-gyel osztható lakáspénz és családi pótlék szisztémájára térjünk át. (Helyeslés jobb felől.) Ennek a javaslatnak a benyújtása, illetve a kérdésnek ilyen módon "való rendezése azonban természetszerűleg csak az uj országgyűlésen fog megtörténhetni. (Élénk felkiáltások balfelől : Uj nemzetgyűlésen !) Rakovszky István : Alkotmányos államcsiny lesz, hát ne okoskodjunk ! (Mozgás balfelől.) Cserti József : Megszoktuk már ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ma csak arról van szó, hegy ebben a nézetem szerint is nem helyes rendszerben maradva megadjuk pluszként az alkalmazottaknak mindazt, ami szükséges arra, hogy a jelenleginél jobb helyzetbe kerüljenek, olyan helyzetbe, amilyenben őket ugy a kormány, mint a nemzetgyűlés minden tagja látni kivánja. Ami már most a javaslatnak az elbocsátásokra vonatkozó rendelkezését illeti, (Felkiáltások balfelől : Halljuk ! Nagyon fontos !) itt tisztelettel megjegyzem, hogy részemről, a tisztviselői különböző csoportokkal és a tisztviselők egyetemét képviselő szervezetekkel való tárgyalás után, kész vagyok belemenni — épen ezeknek az elbocsátásoknak az enyhítése érdekében — az általuk kivánt olyan megoldásba, hegy végkielégités szükségképen ne eszközöltessék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem hogy mindenkinek joga legyen, akinek a nyugdíjtörvény értelmében erre ma is joga van, a nyugdíjaztatását kérni. Azt hiszem, hegy a 3. §-nak egy ilyen értelmű módosítása esetén, amely szerint tehát szükségképen végkielégités nincs, hanem a tisztviselő a nyugdíjaztatását kérheti, de választhatja aztán, ha igy felel meg az érdekeinek, a végkielégítést is, — a kérdés egészen más beállítást és képet kap, mint amelyben látták azt egyes felszólaló képviselő urak, akik ebben a tekintetben kifogásokat terjesztettek elő, illetve aggályokat nyilvánítottak. Ha ilyen módon, nevezetesen nyugdíjazás és a tisztviselő választásához képest végkielégités utján intéztetik el a felesleges alkalmazottak elbocsátásának kérdése, akkor is felmerül az a további kérdés, hogy hát tulajdonképen kik azok, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) akik elbocsátandók, illetve nyugdíjazandók lesznek. Cserti József : Elsősorban a vagvonosak, 1000 holdasok ! Kállay Tibor pénzügyminister: Tisztelettel megjegyzem, (Halljuk! Halljuk

I) hogy, amint erre már az 1920/21. évi költségvetés indokolásában, de azután is a költségvetési provizóriumról szóló törvényjavaslat indokolásában rámutattam, azok, akik mint feleslegesek vannak kimutatva a költségvetés összeállításánál, elsősorban átviendők vagy valami állami, vagy, ha lehet, valami más foglalkozásba, valami olyan munkahelyre, ahol uj személyzetre, uj alkalmazottakra van szükség. Cserti József: Hová ? Kállay Tibor pénzügyminister: Tehát a B. listán kimutatott szám nem jelenti azt, hogy valamennyi, ott még ma szereplő alkalmazott tényleg el fog bocsáttatni az állami szolgálatból ; ez csak azt jelenti, hogy ezek olyan munkahelyeket töltöttek be, (Felkiáltások balfelől : Aki rosszul korteskedett, elbocsátják ! Zaj. Elnök csenget.) amelyekre az uj Magyarországon, ebben a megcsonkított országban többé nincs szükség. Ezek közül is azonban mindazok, akik a munkakészségüket nyilvánítják és egyébként is megfelelnek a kívánalmaknak, a lehetőséghez képest át lesznek viendők, sőt már jóreszben át is vitettek azokra az állásokra, amelyek rendszeresítve vannak más ágazatoknál, ott, ahol az adminisztráció érdekében a személyzet szaporítása szükséges. Ilyen különösen az adóügyi apparátus, általában véve a számvevőségi munkakör és a birtokreform végrehajtásával összefüggő munkálatok. Ami már most a B. listának az összeállítását illeti, ebben a tekintetben — amint az a költségvetés indokolásában is kifejezésre jut, de amint azt a dolog természete is hozza magával — aszerint jártunk el és aszerint kivan a kormány a jövőben is eljárni, hogy ideveszi elsősorban azokat, akik vizsgálat vagy fegyelmi eljárás alatt állottak vagy állnak, azután azokat, akik egyéb okokból kevésbé alkalmasak és kevésbé felelnek meg azoknak a feltételeknek, amelyeket velük szemben joggal támasztani lehet, továbbá azokat, akik a saját jószándékukból el akarnak menni, akik el tudnak helyezkedni a társadalmi és gazdasági életben másképen is, mint állami szolgálat utján, akiknek tehát egy jó része máris szabadságot kért és kapott arra, hogy megpróbáljon ilyenféle módon más alkalmazáshoz jutni, és akik tehát csak épen arra való tekintettel vannak még az állami szolgálat kötelékében, mert egy bizonyos idő engedtetik nekik, amely idő alatt elhelyezkedésüket megkísérelhessék. Ezek azok az elvek, amelyek szerint ez a lista összeállittatott s amely elveket a jövőre nézve is szem előtt tartam és alkalmazni kívánunk. Mindenesetre a dolog természete hozza magával, hogy akik egy bizonyos korhatárt elértek és elmenni kívánnak, akik fegyelmi vizsgálat alatt