Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

306 A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. jogosultságnak azért, mert hiszen az adózó azzal, hogy ebbeli kötelességét teljesiti, tulajdonképen csak ellenszolgáltatást ad azért, hogy az állam — amelynek fentartásához hozzájárul — őt vagyonában, személyében és családjával együtt védelmezi. Hát ez ugy nagyjában igaz, de méltóztassék elhinni, hogy mégis az az adógaras nem csupán materiális valami, épen ugy, mint a jegyajándék nem csupán anyagi érték, hanem ahhoz valami erkölcsi érték, erkölcsi eszme is kapcsolódik, (Ugy van ! jobbfelöl.) épen ugy ez adószolgáltatáshoz is hozzákapcsolódik valamiképen az az eszme, hogy : én, állampolgár, ott vagyok az állam fentartói között cselekvőleg, résztveszek a közösség istápolásában. (Ugy van! jobb felöl. Egy hang a jobboldalon : Es nemcsak a hasznot húzom !) Ezt az adóztatást e nemesebb erkölcsi felfogásban nem ártana fentartani és ápolni már csak azért is, hogy ezzel a felfogással az adóerkölcsöket javitsuk. T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, nem akarok e tekintetben határozati javaslatot beterjeszteni, hiszen annak célja sem volna, hanem ha már Rupert képviselő ur — nagyon sajnálom, hogy távol van — az én választóim véleményére kíváncsi, akkor szeretném, ha hallaná, hogy mit mondottak róla itt a múlt alkalommal az én választó polgártársaim. Akkor történt, amikor Eassay Károly túloldali képviselő ur és egy ezen az oldalon ülő képviselő ur között szóváltás és személyeskedés volt. A választóimnak én akkor azt mondtam : »Maradjanak itt a karzaton, ameddig tetszik, de hogy ha megunják, szóljanak, hogy hazamehessünk.« Egy darabig maradtak, de amikor ezt a szóváltást hallották, amikor egy interpellációval kapcsolatban megtámadták arról az oldalról az illető képviselőt és innen ez a képviselő hevesen visszavágott és azután egy másik képviselő azon az oldalon, aki Rupert t. képviselő ur volt, beavatkozott az előbbi interpelláció anyagába és visszatért arra a személyes ügyre, amihez joga nincs, mert minden interpelláció külön egység ebben a Házban, amelyet nem szoktunk tárgyalni, hacsak külön nem tűzik ki napirendre; — mégis beavatkozott Rupert képviselő ur és elkezdte az ezen oldali képviselő személyes dolgait újra felhánytorgatni: erre az én választóim felháborodva felkeltek a karzaton helyükről és azt mondták: Menjünk innét, ilyent otthon a közgyűlés termében is hallunk. (Ugy van! jobbfelöl.) A másik választóm pedig azt mondta: Ilyent csak a kocsmában hallunk. (Zaj.) Rupert Rezső t. képviselőtársam kényszeritett arra, hogy választóim véleményét előterjesszem, bátorkodtam tehát azt tisztelettel előhozni. (Helyeslés jobbfelöl.) De nemcsak a pártkörök mondják ezt, hanem itt van az ipartestület elnökének levele, az is azt mondja, hogy az általános szavazati jog évi február hó 16-án, csütörtökön. kérdésében az ipartestület állásfoglalása az, hogy aki a közterhek viselésében bármiképen, igy katonai kötelezettségének teljesítésében is résztvett, feltétlenül bevonandó a szavazók közé. De mindenesetre az ottani választók a választójog feltételének is kívánják tekinteni a közteher viselésében való részvételt. Ugy tetszik, hogy ebben tulajdonképen egyezik az álláspontjuk Haller István t. képviselő ur véleményével is, aki — gondolom — tegnapelőtti, általam rendkívül élvezettel hallgatott, formás ós szónokilag kidolgozott szép beszédében többek között azt mondotta, hogy amennyiben az állam elfogadja a közterhekben való részesedést, az adózást és a katona véráldozatát, akkor nincs okunk és jogunk tőle a jogot is megtagadni. Azzal, hogy a t. képviselő ur ezeket igy mintegy szembeállította egymással, azt hiszem elismerte az adócenzus bizonyos erkölcsi jogosultságát. Nem kívánok most erre tüzetesen kiterjeszkedni, de ugy látszik, hogy ő szintén nem tekinti minden érték nélkülinek a honpolgár részvételét a közterhek viselésében. Ez a szempont a bizottsági tárgyalások során nem került szóba s azért bátorkodtam ezt most megemlíteni annak illusztrálására, hogy a korlátozások szükségét maguk a választók is elismerik és sürgetik. A kormány maga elejtette ezt a korlátozást, nem tudom tehát, hogy miért panaszkodnak oly rettenetesen azért, hogy a kormány nem akarja a választójogot még nagyobb mértékben kiterjeszteni. Hiszen maguknak a választóknak egy része is megsokallja a kiterjesztés mértékét. Ami korlátozás még megmaradt, az ebben a percben még szükségesnek látszik. A szélsőséges választójog ellen mindenütt merülnek fel észrevételek, nemcsak azok részéről, akik a nemzet sorsán állandó aggodalommal csüngenek, de — mondom — a szélesebb rétegekben is. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, mivel a választók egyéni kiszemelése nem lehetséges és kategóriákat kell megállapítani, minden kategória sok tekintetben mechanikus eszköz és e kategóriák felállításánál igazságtalanságok történnek, mert innét is, túl is maradnak azokon a kereteken olyan elemek és egyének, amelyeknek és akiknek a helye az ellenkező oldalon volna s mindenesetre sérelmes, hogy értékes egyéniségek kimaradnak a szavazati jog gyakorlásából. Az állam azonban kategóriákat máskép nem tud felállítani, azokat fenn kell egyelőre tartani; mert még sokan félnek a választójog nagyobb mérvű kiterjesztésétől. Igy az a szentesi levél, amelyet idéztem, többek között azt mondja, hogy azért nem szabad tovább menni a választójog kiterjesztésében, mert félnünk kell attól, hogy újra egy uj köztásaság vagy kommunizmus jön. (Ügy van ! jobbfelöl.) Szabó István (sókorópátkai) : Nem alaptalan a félelem.