Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hő 16-án, csütörtökön. , 297 gos dolog — sehol sem volt annyi mindenféle kísérletezés a választójoggal, mint a jobbrabalra könnyen lengő francia nemzetnél, ahol a forradalomtól kezdve eleinte minden 3—4 esztendő hozott más és más választójogot, mert ezen eszme mellett még a kormányok és a pártok szeme előtt más eszme is lebegett, t. i. hogy olyan választójogot létesitsenek, amely hatalmukat minél jobban megerősítse. S minthogy Franciaországban másfél század alatt volt köztársaság, kétféle királyság, megint köztársaság, kétféle császárság, az ember nem csodálkozik, hogy mindig iparkodtak valamit változtatni, és pedig nem mindig ennek az eszmének az értelmében, hanem a hatalmi törekvések érdekében is. (Ugy van! half elöl.) A választójog legtökéletesebb fejlődését Angolországban látjuk. Ott is csak küzdelem árán lehetett a demokrácia követeléseit megvalósítani ; de ott mindig haladó irányban ment a választójog kibővítése. Magyarországon számtalanszor került a szőnyegre a választójog kérdése, azonban ebben egy határozott lépést tenni nem sikerült a legutolsó időkig. Mindig útjába állítottak akadályokat, (Ugy van! balfelöl.) s amikor az ember azt hitte, hogy a demokrácia kerül előtérbe, a régi elkopott fegyvereket hozták mindig elő, és sikerült megint elodázni az igazi választójogi reformot. Pedig nem lehet bűnhődés nélkül az igazi demokratikus haladást útjában megakadályozni. Manapság sokféle irányban támadják ezt is, azt is, mint okozóját a forradalomnak, vagy forradalmaknak, mint szokás mondani. Azt hiszem azonban, hogy ha lett volna nálunk egy fokozatosan kifejlődött parlamenti élet, akkor nem tévedt volna el nálunk a bolsevizmusba forradalmi mozgalom, amely nemcsak itt fejlődött ki, hanem amely a háború összeomlása folytán érte mind a legyőzött nemzeteket. De ez a forradalmi mozgalom nálunk a népnek nagy tömegét egy apatikus helyzetben találta; nem volt megszervezve a nép alsó rétege, kivévén a szociáldemokráciát, amely ha nem is birt parlamenti képviselettel, de birt a városokban és az ipari centrumokban erős szervezettel. Ellenben a földmivelő nép úgyszólván szervezetlenül állott. Cserti József: Ugy is van! Giesswein Sándor : Nálunk ugy szokott lenni, hogy azt a választások előtt kezdik sokszor nem is annyira pártok, hanem igen sokszor egyéneket szervezni itt és ott, s a választások után még van egy kis torzsalkodás egy ideig, de azután az igazi pártszervezet elalszik, mig csak nem jönnek az uj választások. Ennek következménye volt az, kogy a mi polgári elemünk nem volt politikailag szervezve s nem tudott ellenállást kifejteni azon szélsőséges törekvésekkel szemben, amelyek a nemzetet a romlásba vitték. Épen egy demokratikus választójognak felNJEMZETÜYÜLESI NAPLÖ. 192Û—1921. — XVII. KÜTE' adata az, hogy nemcsak a munkástársadalmat, hanem a polgári társadalmat is, a nép minden rétegét bizonyos szervezettségbe hozza, őket a politikai élettel állandó kontaktusban tartsa s ezáltal politikailag is iskolázza a tömegeket. Azért nem közömbös dolog a jövő politikai kifejlődés szempontjából egy igazán demokratikus választójog. Konstatálnom kell, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a kívánságnak távolról sem felel meg. Feleslegesnek tartom, hogy az egyes pontokról nyilatkozzam; én csnk két különös pontról akarok itt megemlékezni, mint amelyek manapság a demokratikus választójog okvetlen kellékei. Szinte csodálom, hogy vannak még olyanok, akik az általános, titkos és községenként gyakorlandó választójogból, vagy mondjuk röviden : általános választójogból ki akarják venni a titkosságot. Cserti József: Félnek a választásoktól! Giesswein Sándor: Az általános választójognak kritériuma világszerte a titkos szavazás. (Ugy van! a baloldalon.) Ha kívánatos a titkosság, akkor ez annál jobban kívánatos, minél szélesebb rétegekre terjed ki a választójog. (ügy van! balfelöl.) Itt újból és újból előhozták azt, hogy a titkosság nem fér meg a magyar nemzed karakterrel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Jó vicc !) Nem épen jó vicc, de nem is uj. Igazán érdekes, ha az ember olvassa, hogy mit beszéltek 30—40 esztendővel ezelő t az angol parlamentben. Ott egyes konzervatív urak 40 év előtt ugyanezt mondták az angol népről. Drozdy GyŐZŐ : Sohasem tudtuk, hogy rokonok vagyunk ! Giesswein Sándor : Egészen ugyanazokkal a szavakkal mondták, hegy az angol nép természetével nem fér meg a titkosság, mert az angol karakterben az őszinteség van meg. Drozdy GyŐZŐ : Gróf és lord egyforma ! Giesswein Sándor : Azóta behozták Angolországban a titkosságot, és az angol nép egy szemernyit sem veszített az őszinteségéből. Nem tudom, hegy a magyar Nemzeti Kaszinó tagjaiban nincs-e meg a kellő magyar őszinteség, hogy ott titkos szavazásokkal döntenek a felvételek felett. De nemcsak ott, hanem a városi és a falusi kaszinókban is ez az általános szokás. Drozdy GyŐZŐ : A mágnáskaszinókban bizalmasan veszik fel a tagokat ! Cserti József: Titkosan golyózzák is ki! Giesswein Sándor: Ha ez megvan ott, ahol egészen független emberek döntenek személyi ügyekben akár pro, akár kontra, akkor a nép millióitól vennók meg azt a jogot, hogy azok titkcsan, egészen függetlenül, minden pressziótól és mindenféle külső terrorizmustól mentesen gyakorolhassák az ő polgári jogaikat? (Ugy van! baljelöl.) Igazán csodálkoztam azon, hogy a magyar parlamentben még ma is találkoztak a nyilt r. 38