Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. tusnak köszönhető, hogy ezt a 11 vagon gabonát a magyar nemzet kezéből kivették. Amikor a magyar nemzeti hadsereg bevonult Békés vármegyébe és Zilahi Kiss Jenő kormánybiztossá neveztetett ki, Demcsák János helyettes főjegyző feljelentést tett a volt főszolgabiró, vagyis a volt román prefektus ellen. Mielőtt azonban feljelentését megtette volna, megmutatta azt az akkori kormánybiztos urnák, aM a feljelentést a maga részéről helyesnek találta és azt mondta neki, hogy csak adja be az alispáni hivatalba. Alig hogy ez megtörtént, Demcsák János helyettes főjegyzőt, aki a felsőbb hatóságát feljelentette, állásától felfüggesztették. Ez 1920 június második felében történt. Azóta folyik a vizsgálat a helyettes főjegyző ellen. Ez a vizsgálat azonban semmiféle eredményt nem tud felmutatni. K. Pethes László : Mi van a főszolgabíróval, ez a kérdés ! Borgulya Pál : En magam is többször sürgettem az ügyet a belügyministeriumban a ministeri tanácsos urnái. Azt mondták, az akták lent vannak az alispáni hivatalban. Amikor pedig ott sürgettem, azt mondták, fent vannak az akták Budapesten. Ez a helyzet ma is. T. Nemzetgyűlés ! Nem lehetséges az, hogy ilyen tisztviselő, aki a népnek az embere, aki a néppel együttérez és a lakosság számára, amikor az a legnagyobb bajban volt, megmentette a vagyonát és ezáltal a magyar hazának is nagy szolgálatokat tett, nem lehetséges, hogy egy ilyen tisztviselőt, aki családos és szegény ember, felfüggesszenek állásától, mert a felfüggesztés folytán fizetésének is csak bizonyos hányadát kapja és külön mellékfoglalkozást kell végeznie, hogy családját valamiképen el tudja tartani. Hol van a tekintélyek tisztelete akkor, amikor azokat, akik a nép ellen dolgoznak, megjutalmazzák és azoknak a hajuk szála sem görbül meg, akik pedig román internálás és mindenféle kellemetlenség veszélyénekteszik ki magukat, azokkal igy bánnak? T. Nemzetgyűlés ! Dr. Wéland Sándor főszolgabiró ellen megindult a vizsgálat, ami sok mindent megállapított. A vizsgálat anyaga a gyulai kir. ügyészség elé került, de a békésmegyei közigazgatási klikk, amelynek dr. Wéland Sándor egyik oszlopos tagja volt, szépen eltussolta az egész ügyet és békés elvonulást biztositott neki, amennyiben ő nyugdíjaztatását kérte és ezzel az egész ügy véget is ért. K. Pethes László : Szóval elment ! Borgulya Pál : Azért hoztam szóba ezt a kérdést most a tizenkettedik órában, hogy ha bűnös az a tisztviselő, ugy állapítsák meg a bűnösségét és bűnhődjék, ha pedig ártatlan, akkor szolgáltassanak neki igazságot. Ezek után a következő interpellációt intézem az igent, belügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Zilahi Kiss Jenő Békés vármegye volt kormánybiztos főispánja 1920. június 19-én 469/1920. sz. a. véghatározatával felfüggesztette állásától Demcsák évi február hó 15-én, szerdán. 251 János szarvasi helyettes főjegyzőt egy, a véghatározat szerint is a községi törvény 90. §-ának a) pontjába ütköző, tehát olyan vétség címén, melyre a törvény 95. §-a 25 forintig terjedhető pénzbírságot szab ? Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy ezen fegyelmit és felfüggesztést elrendelő határozat ellen ugy az érdekelt tisztviselő, mint Szarvas község elöljárósága felebbezéssel éltek, s hogy ezen felebbezés mai napig sincs elintézve, annak dacára, hogy a községi lakosságnak eziránti többszáz aláírással ellátott kérvényét f. évi május 10-ikén személyesen nyújtottam át a minister ur hivatali elődjének? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur a fegyelmi határozat felülvizsgálatát sürgősen foganatosítani, ennek eredményéhez képest a felfüggesztett tisztviselőt állásába visszahelyezni s ekként módot adni arra, hogy ez erkölcsileg és anyagilag érzékenyen sújtott tisztviselő elégtételt nyerjen és a község a főjegyzői állás végleges betöltése tárgyában határozhasson?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Soron van? Berki Gyula jegyző : Mózer Ernő ! MÓzer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A népjóléti minister ur három-négy héttel ezelőtt betérj esztette a Ház elé a rokkantügyi javaslatot, azonban, sajnos, különböző akadályok miatt, amelyek között nem utolsó az, hogy a bizottsági tag urak ismételten nem jelenvén meg a bizottságán, és igy a bizottság nem lévén határozatképes, képtelen volt a javaslatot letárgyalni, s mikor végre mégis letárgyalta és napirendre tüzetett, az a plénumban nem tárgyaltatott. Ismerve a rokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek szomorú helyzetét, ismerve azt a káoszt. azt a lehetetlen állapotot, ahogy ezeket az ügyeket kezelik, indítványoztam, hogy amennyiben a plénum nem tárgyalná le ezt a javaslatot és az ennek folytán nem emelkedhetnék törvénnyé, a nemzetgyűlés hatalmazza fel a kormányt, hogy ezt rendeleti utón léptesse életbe. Huszár Károly: Meg lehet csinálni! MÓzer Ernő : Mivel, sajnos, a Háznak igen sok mindenre volt ideje, többek közt volt ideje a személyes vitákra és a házszabályvitákra, nem tudtam megokolni indítványomat, s igy azok a szerencsétlen rokkantak százezrei, az árvák és özvegyek ugyancsak tízezrei és tízezrei ujabban meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy helyzetükön javítsunk. Huszár Károly: Meg lehet bátran csinálni rendelettel ! MÓZer Ernő : Hogy ez milyen fontos és súlyos társadalmi probléma, azt hiszem, nem szükséges a t. Nemzetgyűlés előtt bővebben indokolnom. Tisztelettel bátorkodom ennek folytán utolsó eszközként az interpellációhoz fordulni és a következő interpellációt intézem az igen tisztelt jelenlévő népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a nem hivatásos kato32*
