Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
252 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. nai rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak a népjóléti minister által benyújtott és a bizottságok által letárgyalt és elfogadott javaslatbani felemelt járulékokat 1922. évi február 1-étől kezdődőleg az újonnan összeülő nemzetgyűlés által megalkotandó törvény életbelépéséig előlegképen kiutalványozni ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. A népjóléti minister ur kivan szólni. Bernolák Nándor népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről is rendkivül sajnálom, hogy a rokkant javaslatból törvény nem lett és igy arra gondolnom, hogy azt teljes mércékben végrehajtsam, alig lehet. Azonban az interpelláló képviselő urnák és a t. Nemzetgyűlésnek is megnyugtatására bátor vagyok jelenteni, hogy mindent meg fogok tenni avégből, hogy a rendelkezésre álló hitel keretei között legalább azokat az összegeket tudjuk a rokkantak rendelkezésére bocsátani, amelyeket ebben a törvényjavaslatban járadékul megállapitani óhajtottunk. (Helyeslés.) Bemélem, hogy e tekintetben nehézséggel találkozni nem fogok s igy módunkban lesz, legalább kis mértékben leróni a nemzet háláját a rokkant hősök és a harctéren elesettek árvái iránt. (Helyeslés.) Benkő Gábor : Egy minister, akinek van szive ! Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózer Ernő: Bár jobb szerettem volna, ha a minister ur határozott Ígéretet tett volna, de ismerve a minister ur humánus érzését és remélve, hogy rendeleti utón tényleg életbe fogja léptetni a törvényjavaslatnak legalább az illetményre vonatkozó részét, a választ tudomásul veszem. Elnök : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a népjóléti minister urnák Mózer Ernő képviselő m interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Soron van ? Berki Gyula jegyző : Orbók Attila 1 OrbÓk Attila : T. Nemzetgyűlés ! Ha módomban volna interpellációm elhalasztását kérni a következő nemzetgyűlésre, ezt bizonyára megtenném. Miután azonban erre nincs módon, kénytelen vagyok egész röviden felszólalni, (Felkiáltások : Olvasd fel az interpellációt !) annál is inkább, mert a tiszántúli lakosságról százszámra kapok panaszos leveleket, hogy a debreceni pénzügyigazgatóság a hatósága alá tartozó területeken az adó kirovásánál egyáltalában nem veszi tekintetbe a románok által okozott károkat és azt a gazdasági pangást, amely a termelőeszközök hiánya folytán épen ezen a vidéken előállott. Rengeteg adatot gyűjtöttem össze ezen sérelmekre vonatkozólag. Nem is annyira a törvényes rendelkezéseket hibáztatja az ottani lakosság, • nem annyira ezen rendelkezések ellen szólal fel, hanem kifogásolja azt, hogy épen ezeken a vidékeken azokat a rendelkezéseket, amelyek a gazdaságilag sújtott lakosság adóját enyhítenék, nem veszi tekintetbe a pénzügyigazgatóság. Mint képviselő leszek bátor interpellációmat előterjeszteni s mint magánember módot fogok találni arra, hogy a pénzügyminister urnák az adatokat és az összegyűjtött sérelmeket átnyújtsam, és meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister ur, akit mindig az igazságosság szelleme hatott át mint régi előkelő tisztviselőt, ezeket a sérelmeket orvosolni fogja. Bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a debreceni pénzügyigazgatóság a hatósága alá tartozó területen az adók kivetésénél egyáltalában nincsen tekintettel .a román megszállás által okozott károkra, és egyes törvényes intézkedések téves magyarázata által mértéktelenül sújtja adóval a lakosságot, főként a kisgazdákat ? Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni, hogy a tiszántúli lakosság megadóztatásánál az illetékes hatóságok méltányolják a román megszállás okozta károkat és azt a súlyos gazdasági helyzetet, amelyben a tiszántúli lakosság jelenleg is van U Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Soron van ? Berki Gyula jegyző: Somogyi István! Elnök : Nincs itt. Az interpelláció töröltetik. Soron van ? Berki Gyula jegyző : Sokorópátkai Szabó István ! Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! A győri lakásügyi hatóságnak egy sérelmes intézkedését akarom szóvá tenni, amelyet, jobb szeretném hinni, hogy tévedésből tett, vagy hogy az ügyet, a helyzetet nem jól ismerte, mert máskép nem lehetne elképzelni sem, hogy ilyen igazságtalan határozatot hozzon, amelyet igazán nem fogadhatnánk el. Az eset a következő : Pozsgay Pál, a nemzeti hadsereg tisztje leszerelvén, polgári állásban helyezkedett el és Győrben kapott alkalmazást. Az édesanyjának, illetőleg a családjának Győrött egy háza van. Azért ott keresett lakást, annál is inkább, mert az édesanyja megszállott területen van s oda nem mehetett. Most Győrött jelentkezett a lakásügyi hatóságnál, hogy saját házukban részére egy lakás biztosittassék. A lakásügyi hivatal azt mondotta, hogy a mai körülmények között vajmi nehéz volna ez, hanem gondoskodjék ez a fiatalember arról, hogy egy lakó valahol másutt kapjon lakást s akkor szívesen kicseréli a lakást. Időközben, mintha a végzet segítségére lett volna a fiatalembernek, egy lakó meghalt az ő házában. Ö nyugodtan elfoglalta azt a helyet, amely immár üresen állt. És mi történik ? Megjelent a lakásügyi hivatalnak az a rendelete, hogy az illető Pozsgay Pálnak ki kell onnan költöznie,, ; mert különben a másik igénylőnek karhatalmatis bocsát rendelkezésére. A végzés, amelyet aa :
