Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-309
À nemzetgyűlés 309. ülése 1922. csak ő mosolygott ennek a parlamenti összecsapásnak, hanem a mögötte álló éra titokban a föld alatt dolgozó érdekszövetkezet is, amelyet mi mellékkormánynak szoktunk nevezni. A tegnapelőtti összecsapást, amely ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását is kitolta, és ugy az ország, mint a nemzetgyűlés számára időveszteséget jelentett, gróf Bethlen István okozta azzal, hogy előtte való nap délután a választójogi bizottság ülésén a hozzá intézett alkotmányjogi kérdésekre kitérő választ adott (Egy hang bcdfelől : Mint mindig !) s provokálta a válaszával az ellenzéket, amennyiben olyan módon állitotta be az ellenzék eddigi működését, amelyre megint csak nagyatádi Szabó István szavaival kell válaszolnom, hogy szemenszedett valótlanság volt. T. i. a ministerelnök ur azt állitotta, hogy a választójogi törvényjavaslatot, amelyet abszolúte nem akarok most természetszerűen a vitába belevonni, azért nem tudta előterjeszteni, mert az ellenzék az indemnity-vitát és a kormányprogramm feletti vitát hosszú időre kihúzta. Javos Antal : Ez igaz is volt ! Szilágyi LajOS : Ez szemenszedett valótlanság, mert a dolog ugy áll, (Zaj. Elnök csenget.) hogy az ellenzék minden egyes szónoka kijelentette felszólalásában, hogyha a kormány a választójogi javaslatot a Ház asztalára leteszi, az indemnityv-itát nyomban félbeszakítja. Én magam a kormány több tagjával az ellenzék nevében tárgyalásokat folytattam ebben a tekintetben s igy koronatanú vagyok arra nézve, hogy igenis, az ellenzék bármely negyedórában lezárta volna a kormányprogramul feletti vitát, ha a kormány abban a helyzetben lett volna, hogy a választójogi javaslattal a nemzetgyűlés elé jöhetett volna. Ellenben tény az, hogy a kormány azzal nem volt kész. Maga Klebelsberg Kunó gróf belügyminister ur csak a kormányprogramra, feletti vita utolsó pillanatában tájékoztatott berniünket, ellenzéki képviselőket a terveiről s akkor körülbelül 20 képviselő jelenlétében ki is jelentette, hogy egy és más kérdésben még ő maga sem határozott, szóval akkor még az utolsó nap délelőttjén sem volt készen az ő kezében a választójogi javaslat. Tehát igenis vissza kell utasítanunk a ministerelnök urnák ezt a vádját. S a ministerelnök urnák ez az eljárása és az ellenzéknek ilyen megtámadtatása okozta azt, hogy tegnapelőtt itt olyan jelenetek lejátszódtak, mint amilyeneknek tanúi voltunk, aminek folytán a nemzetgyűlés időt veszitett pl. ennek a törvényjavaslatnak nyugodt letárgyalására is. Ami magát ezt a törvényjavaslatot illeti, azt a kormány destruktiv politikájának egyik ujabb alkotásának tekintem. (Ugy van ! halfelöl.) Határozottan azt állitom, hogy ez a törvényjavaslat szemfényvesztés, mert látszólag ad, voltakép azonban nem ad, mert a megélhetést nem könnyiti meg, sőt •— ugy ahogy Hornyánszk}?- Zoltán t.képviselőtársam igen helyesen kifejtette — árdrágítást okoz. (Ugy van ! balfelől.) Olyan bűncselekményt követ el tehát vele évi február hó 9-én, csütörtökön. í r > a kormány, amelyért még rövid idővel ezelőtt botbüntetés járt. (Derültség a baloldalon.) Azonfelül ez a törvényjavaslat az elégedetlenséget nem szünteti meg, sőt ahogy a tisztviselők hangulatát ismerem, az az elégedetlenséget és elkeseredést csak fokozni fogja. Ez tehát nem szociális jótétemény, hanem szemfényvesztés. Szemfényvesztés az is, hogy itt egy és ugyanazon törvényjavaslatba van összefoglalva a közszolgálati tisztviselők anyagi helyzetének javitása egy olyan adónemmel, amely a maga kihatásában ugyanazokat fogja a legsúlyosabban érintem, akikkel szemben most a kormány látszólag szociális jótéteményt gyakorol. (Ugy van ! a baloldalon.) Rupert Rezső : Népszerű titulus arra, hogy az adót felemeljék ! Szilágyi Lajos: Látszólag magában az 1. §-ban egy milliáid koronát ad az állam a tisztviselőknek, voltaképen azonban — mint mondám — ez szemfényvesztés s azért ezt az ellenzék padjairól támadnunk kell. Azonfelül ismerve, a kormány szándékát és ismerve jóelőre azokat az eszközöket, amelyeket igénybe óhajt venni a legközelebbi napokban a vele szembenálló politikai pártok letörésére, ebből a szempontból ezt a törvényjavaslatot, különösen annak 3. §-át mint a tisztviselők feje fölé helyezett Damokles-kardot itélem meg. A kormány igenis, ezzel a törvénnyel akarja sakkban tartani a választások tartamára a tisztviselőket és feltételezem erről a kormányról —ismerve eddigi működését — azt, hogy pártpolitikai szempontokból fogja elbirálni a nyugdíjazás kérdését, s azok a tisztviselők, akik nyíltan, egyenesen és őszintén a kormánnyal szemben álló politikai táborhoz csatlakoznak, kockázatot fognak viselni a saját állásukat illetőleg. T. Nemzetgyűlés ! Ezen általános megjegyzések után, leszögezve azt, hogy Hornyánszky Zoltán és Weiss Konrád t. képviselőtársaim egész felszólalásával elejétől végig minden tekintetben egyetértek s az általuk előadottakhoz csatlakozom, rátérek arra a két nagy kérdésre, amellyel részletesebben foglalkozni kötelességemnek tartom. (Halljuk ! Halljuk! half elöl.) Az egyik a m. kir. államrendőrség anyagi helyzete, amely az elmúlt két esztendőben itt csak futólag érintetett, s igy — habár csak az utolsó napokban — mégis kötelességünk ezzel részletesebben foglalkozni. Az ország legnagyobb fegyveres testülete a honvédség és a csendőrség után •— mindnyájan tudjuk — a m. kir. államrendőrség. Mind a három testület : a honvédség, csendőrség és rendőrség fegyverrel a vállán teljesiti feladatát, s ebből kifolyólag a .szolgálata sok tekintetben egybevág, egymást kiegésziti. Mig a honvédség a kül ellenség ellen véd meg, addig a csendőrség és a rendőrség a belellenség ellen harcol. Rupert Rezső: Ha megengedik neki! Szilágyi LajOS : Még pedig háború nélküli örökös harcban áll a belső ellenséggel. Jól jegyzik J meg t. képviselőtársaim, hogy igenis, harcolnak a
